Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

210 25. országos ülés noTember 12. 1875. Nem akarom most fejtegetni azt, mennyire képez már meghaladott álláspontot azon meggyőződés, hogy pénzügyeink tartósan csak akkor rendeztethetnek : ha közgazdászati bajainkon is segítve lesz. Most csak annak constatálására szorítkozom, hogy röviddel ezelőtt még a vámterületi közösség legbujgóbb védői előtt is uralgó volt a vélemény, hogy a fogyasztási adók megtérítése körüli igazságtalan eljárásnak Magyarország javára okvetlenül szabályoztatnia, s ilykép több millió forintnak, mely eddig Austria javára folyt: Magyarország részére fizettetnie kell. Általános volt a vélemény, hogy mint. más ors/ágokban szokás, a bank felállításából az állam egy kamat nélküli kölcsön képében, vagy egyébként péűzügyi előnyt húzni fog. A t. kormány pénzügyi politikája megfoszt még ezen szerény várakozásoktól is. Mert igaz ugyan, hogy a t. kormány több izben, a ministerelnök ur csak legújabban is hangsúlyozta, hogy a bank és vámügy kérdésében az ország j'ogait bizonyos határokon belül megvédeni és érvényesíteni kész; de hogy mily értéke vagyon e kijelentéseknek : azt a t. pénzügyminister ur számokban magyarázza meg. Pénzügyi exposéjában kijelenti, hogy költségvetését seuki sem tekintse átmenetinek, mert bárha egyes részei változni fognak is, annak keretében le vannak rakva alapjai államháztartásunk rendezésének. A pénzügyi bizottságnak oct. 20-án tartott ülésében pedig a jövő képét terjesztve elő a pénzügyminister ur, akként nyilatkozott, hogy a 1876-ik évben a deficit, mely a kölcsön maradványaival fedezendő: 9 millió forint, 1877-re nézve, ha az országot csapások nem érik, a rendes budgetben 2 millió javulást remél, miből a földadóra másfél millió esik; 1878-ra már 2 és fél millió " esik el az ágyukra való kiadás megszüntetésével, 1879-re a kataszter végleges elkészülése folytán a hiányból már alig fog fönmaradni valami, ugy hogy a jövedelmek időközbeni emelkedése következtében az 1880-ik év már biztosan rendezett költségvetéssel fogja találni az országot.

a Mi ezen kijelentésnek értelme, t. ház! Az, hogy a pénzügyminister ur a banktól és vámszerződén módosításától a deficit megszüntetésére pénzügyi eredményt még az 1880-ik évben sem, tehát egyátalán nem vár, — hogy tehát a tisztelt kormány valósággal oly politikát követ, mely szerint az ország nem csak a külön vámterület utján nyerhető nagy jövedelemről, hanem még a fogyasztási adók megtéritéséből várható jövedelemről is, s a bank felállításából várható pénzügyi előnyökről Austria javára lemondani fog. T. ház! A kormány politikája a megtakarításokban keresi létjogát. Jelen pénzügyi helyzetünkben ugyan, midőn a legvégső határig vitt megtakarítások is csak egy részét fedezhetik a deficitnek, a megtakarítás még egymagában kormányzati létjogot nem ad. Mindamellett is kész örömmel ismerjük el, hogy a t, kormány szakítva a pazarlás rendszerével: reá lépett a megtakarítások terére. Készséggel ismerjük el e téren kivált a pénzügyminister ur érdemét, mert tudjuk, hogy ő volt az, ki mint pénzügyi bizottsági előadó, ezen most megszüntetendő tételeknek ajánlása és megvédése által lett nagygyá,, reá nézve tehát legnagyobb az áldozat, az általa életre hivott intézmények megszüntetésében keresni dicsőségét. De t. ház. ha elismerjük is azt, a mi méltányos ; nem ismerhetjük el, hogy a kormány a megtakarításokat azon összegig vitte volna, melylyel kérkedik, hogy tehát a megtakarítás 8 és fél milliót tenne; nem ismerhetjük el, hogy a t. kormány a megtakarításokban a lehetőség véghatáráig ment. A pénzügyminister ur a rendes költségekbeni megtakarítást 5 millió kétszázezer forintra teszi, a rendkívüli költségek megtakarítását 3 millió 264,775 frtra, — és valóban a jelen év előirányzata a múlt év előirányzatához képest ennyivel kisebb. De kérdem: miként ered ezen kevesbedés? A rendkívüli költségeknél például akként, hogy 1875-ben a margitszigeti Duna-hid befejezésére 1 millió frtra, a Ferencz csatorna befejezésére 530 ezer frtra, a Budapesti fővámház építésére 324 ezer frtra, a vajda-hunyadi vár helyreállítására 67 ezer frtra volt szükség. Mindezen munkálatok befejeztetvén: azok a költségvetésből önmaguktól fogva estek ki, — azokra tovább költeni még akarva sem lehetett. És ilyenek legnagyobbrészt a többi tételek is. így Kopácsy József prímás örököseinek kifizettetvén az őket megillető 30,000 frt, a debreczeni Báry-féle telekért kifizettetvén a hátralevő 21 ezer frt, Horvát-Szlavon országoknak megtéríttetvén az 1867-ik évi adóhátralék fejében 472,439 frt: e czimek alatt az államnak fizetnie többet nem is lehetett. Igaz tehát, hogy a rendkívüli kiadásokban, a múlt év előirányzatához képest 3 és fél milliónyi apadás mutatkozik; de annak túlnyomó része nem megtakarítás, mert megtakarítani csak ott lehet, hol kiadást kellett, vagy legalább lehetett volna tenni; a most említett tételeknél pedig a munkák megszűnvén: azokra kiadásokat tenni sem lehetett, annál kevésbé lehetett a kiadásokban megtakarítást eszközölni. A rendes kiadásoknál 5.200,000 frtra mondja a pénzügyminister ur a megtakarítást. Legyen szabad annak csak néhány főbb tételeire vetni egy pillantást. Legnagyobb megtakarítás a bányászat ágánál mutattatik fel, hol a kiadás az 1875-ki elő-