Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

25. országos ülés noTembei* 12. 1875. 209 fölösleget mutatnak, némileg gunyjául szolgál a I helyzetnek, főleg ha tudjuk, hogy ezen fölös­leg csak olykép állhat elő, hogy oly kiadások, mint például a vasúti kamatbiztositékok, melye­ket évről évre rendesen fizetünk, melvek évről évre rendesen képezik panaszainknak tárgyát : nem a rendes, hanem a rendkívüli kiadások so­rában foglalnak helyet. De a főbaj az. t. ház, hogy nem lévén helyesen megállapítva az állambevételek azon összege, melyre biztosan számítani lehet, mely­ből az ezen bevételekre alapított egész szániitás is, változás állandván be a mérlegben, s a deficit tényleg az előirányzatnál sokkal nagyobb kend­vén : a költségvetés egy része fedezet nélkül marad. Nem fogok t. ház, ez alkalommal a költség­vetés részleteibe bocsátkozni, általánosságban csak annyit említek föl, hogy a házadót, keresetadót, szá­madásra kötelezett vállalatok adóját, vasúti és gőz­hajózási szállitás utáni adót, az összes fogyasztási adókat, a sójövedéket, az állam jószágok, állam­erdők és bányák bevételeit igen vérmes számítás szerint tartom előirányzottaknak. Nem hiszem azt, hogy midőn az 1874-ik évben a zárszámadások tanúsága szerint, csak 900,000 frt adóbehajtási költséggel lehetett az egyenes adókból 68 millió frt behajtható : most 1876-ban, midőn azóta az adózási és fizetési képes­bég is csökkent, ezen a legszigorúbb végrehajtá­sok utján kihozott 68 milliónyi maximumon fe­lül, még 6 millió már megszavazott uj adó, 8 millió uj jövedelmi adó, 4 millió frtnyi hátra­lék, 1 millió frtnyi catasteri emelkedés, tehát ]9 millió forinttal több lehessen behajtható. Oly előirányzatok ezek, melyek mellett sok­kal nagyobbnak kell a deficitnek lennie, mint a mennyi számitásba vétetett. És t. ház! halehet­nek is körülmények, melyekben a magasabb elő­irányzatok hátrányos következménye nem érez­hető, ott, hol az előirányzott jövedelem legkisebb elmaradása deficitet okoz, oly deficitet, melyre semmi nemit fedezet nincs: a túlságos előirányo­zás a legkárosabb következményű, sokszor vég­zetessé válható pénzügyi bonyodalmakkal jár. Nincs roszabb, mint az önámitás politikája és az ily politikáért annál súlyosabb vád illetheti meg a pénzügyminister urat, mennél inkább kell neki, mint a pénzügyi bizottság sok éven át volt előadójának tudnia azt, hogy jelen pénz­ügyi bajainknak egyik nem legcsekélyebb ténye­zője a folytonosan magas előirányzatokban nyi­latkozó önámitás volt. Nem fogadhatom el a költségvetést, mert általában nem helyeselhetem a t. kormány pénz­ügyi politikáját. A t. kormány pénzügyi politikájában sajnál­kozással kell nélkülöznünk egy egységes adó­reform eszméjét. Pedig egy ily adóreform, mely KÉPV. H NAPLÓ 1875—78. I. KÖTET. adó viszonyainknak jelenleg oly különböző ágaiba egyöntetűséget hozna: egyrészt az állampolgárok sokszori zaklatását szüntethetné meg, másrészt csökkentvén azon tetemes költségeket, melyeket a különböző adók kezelése és behajtása igényel, jelentékenyen szaporíthatná az állam jövedelmét, a polgárok minden további terheltetése nélkül. De a mi fő, megszüntetné azon igazságtalanságo­kat, melyeket a jelenlegi adórendszer okoz. Nálunk a földbirtokos osztály az, mely a jelen adórendszer által leginkább sujtatik, mely az adóterhek súlya alatt sok helyt már a kime­rüléshez közeleg. A tőkepénzes pedig nem fizet vagy épen semmit, vagy aránylag keveset. Nem akarom az összehasonlitásnál zsinórmértékül venni azon fájdalmas, sok helyen tényekkel igazolt tapasztalást, hogy a földtulajdonos jöve­delmének felét, sőt annak nagyobb részét kény­telen adóba fizetni, ha tartozásának eleget tenni kivan; csak azt veszem föl irányul, mit a pénz­ügyminister ur az átaláuos jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatában elvül állit fel, hogy t, i. a földbirtokos jövedelmének 20°j 0-át fizeti adóba, a tőkepénzes pedig, a kinek jövedelmét nem veri el a jég, nem süti el az aszály, kinek jövedelme tehát sokkal biztosabb és állandóbb : az 1868-ik XXVI. törvényczikk szerint kamatjöve­delmének csak 10 0 | 0-át kénytelen adókép fizetni. De, ezt sem fizeti. így a pénzügyminister ur az általános jöve­delmi adóról szóló törvényjavaslatában az össze­sen 187 milliónyi földbirtok-jövedelemből be­táblázott kamatok fejében 20 millió forintot levonatni kivan. A bekebelezett kamatjövedelem tehát a minister ur szerint is 20 millió forint, mely után az 1868. XXVI. törvényczikk szerint 10 °jo nak vagyis 2 milliónak kellene adó fejében fizettetnie. És minthogy tudjuk, hogy a tőkéknek aránytalanul kisebb része vagyon telekköuyvezve, legalább is másik 20 millióra rug azon kamat­jövedelem, mely be nem kebelezett adósságok után vonatik: e czimen tehát legalább is 4 mil­liónak kellene adókép befolynia. És mégis azt látjuk, hogy a kamatjövedelem fejében, nem szá­mítva ide a földtehermentesitési és szőllődézsma váltsági kamatokat 1875-reugy, mint 1876-ra alig irányoztatott elő 700,000 frt. Midőn az adóviszonyok ily igazságtalan felosztásról tesznek tanúságot : akkor a helyes pénzügyi politikának első követelménye ezen kiáltó igazságtalanságnak gyökeres megszün­tetése. T. képviselőház! a mi még inkább elszo­rnorit, a mit valóban mély aggodalommal észle­lünk, azon tapasztalat, hogy a t. kormány pénz­ügyi politikájában teljesen számításon kívül hagyja azon tényezőket, melyek felé oly sóvár szemmel tekint a . nemzet: a bankügyet, és a vámszerződés kérdését. 27

Next

/
Thumbnails
Contents