Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-24

24. országos Illés november 11. 1875. 20g az adóhátralékokat. Ezekből négy milliót vél praeliminálhatnia t. pénzügyminister: holott eddig e czimen vagy semmi, vagy csak igen kevés jött be. Azt hiszem, nagy tévedés az adóhátralékokból ily nagy összegre számítani, midőn a jövő évben már a katasteri munkálatok s a tervezett jövedelmi adó következtében is nagyobb mérvben fog az adózók fizetési képessége igénybe vétetni, mint eddig. De azt hiszem illnsió az is, ha a t. pénzügyminister e vészben a termésre számit. Az idén nem volt ugyan átalában jó termés ; de azt tapasztaljuk, hogy még oly vidékeken is, hol jó volt a termés: az elszegényedés napról-napra növekszik. Minden jel arra mutat, hogy mi egy nagymérvű nemzetgazdászati s különösen gazdasági krízis előestéjén állunk. E krízist azon eoncurrentia fogja előidézni, mely bennünket hibás kereskedelmi s vasúti politikánk következtében majdnem minden terményünkre nézve az idegen országok részéről fenyeget, fenyeget pedig oly módon, hogy már alig látható be, miként lehetne annak elejét vetni. Ezen viszonyoknak tulajdonítsntó az, hogy jelenleg semmi terményünknek sincs kellő ára, s hogy a jó termés nem növeli többé a jóllétet, legfölebb a végtönkrejutást odázza el még egy időre. Ily viszonyok mellett hiheti-e valaki, hogy a 4 millió az adóhátralékokból be fog folyni ? A hiány aztán ismét a deficitet növelendi. Ha már következtetést kívánnék vonni az általam emiitett példákból, melyei: még korántsem merítették ki a hasonló tételeket, ugy egyszerűen azon eredményre jutok, hogy az 1876-iki költségvetésben a fedezet, ha nem is oly tulvévmes mint az előbbi években, — s ezt szívesen elismerem —; de épen nem oly őszinte s oly reális, a milyennek lennie kellene, hogy a zárszámodások által rendesen nyújtott kellemetlen meglepetéseket végkép elkerülhessük. Nem kétlem én, hogy a t. pénzügyminister legjobb meggyőződése szerint állította össze a fedezetet, s hog}

7

" nem szándékosan ámít. De azért a fedezet mégis ámitás, ha mindjárt önámitás is, miként önámitáson alapszanak az előbbi években előirányzott fedezetek is, melyeket pedig a volt pénzügyministerek valószinüleg szintén legjobb meggyőződésok szerint szerkesztettek. — Az országra, a közhitelre, s az adózókra nézve azonban a kormányok roszhiszemü avagy jó indulatú, de téves eljárása között az eredményben a különbség vagy semmi, vagy felette csekély. És én attól tartok, sőt megvallom ez meggyőződésem, hogy a hiány az 1876-iki évben a fedezet túlságos magassága miatt jóval meghaladja majd azon összeget, melyet a t pénzügyminister vélt a költségvetésbe felvehetni. Hogy az ily tévedés mily zavarokat idézend majd elő háztartásunkban, s mennyire megnehezitendi a sulyegyennek mindnyájunk által óhajtott helyreállítását: azt hiszem, a fölött senki sem kételkedik. A jövő év deficitjét mindegy 18 millióban véli megállapithatni a t. pénzügyminister, tehát már % millióval nagyobb összegben, mint a milyet exposéjában említett. Nem szándékozom a deficit tételeinek bővebb birálgatásába bocsátkozni, csak még annak fedezeti módozatáról óhajtanék néhány szót mondani a tiszt, ház engedelmével. Mintegy 10 milliót a hiányból a jelen évről átviendő készletekkel szándékozik fedezni a t. pénzügyminister. E fedezeti módozat ellen, feltéve, hogy a készletek ily összeg erejéig csakugyan rendelkezésére állanak: azt hiszem senkinek sem lehet kifogása. Annál több sző fér azonban azon tervhez, mely szerint a t. pénzügyminister a még hátralékos 8 milliónyi hiknyt a

dó, még pedig direct adóemeléssel akarja fedezni. Messze kiható értelme van e szónak „adóemelés" t. ház mindenkor, de különösen oly zilált pénzügyi és nemzetgazdászati viszonyok között, a milyenek jelenleg hazánkra nehezednek. A végső eszköz ez, melyhez a kormánynak és a törvényhozásnak csak akkor szabad nyúlnia: ha biztos a felől, hogy azáltal a végromlást elháríthatja. És ha valóban nincs más eszköz, ha igaz az, hogy ezáltal az ország véglegesen kivergődhetik bajaiból: ugy minden pártnak hazafias kötelessége megszavazni ez eszközt, bármily keserű, bármily terhes legyen is az, bármennyire ellenkezzenek is különben a párt nézetei, a kormány nézeteitől, mely azt proponálja. Ily kényszerhelyzetben s annak biztos tudatában, hogy ez az utolsó áldozat, melyet a nemzettől követelünk, s hogy ez áldozat árán véglegesen rendezhetjük pénzügyeinket, ennek tudatában, ily biztosítékok mellett igenis, megszavaznám én is a directadók tervezett emelését, s megszavazná, nem kétlem a párt is, melyhez tartozni szerencsém van. Fájdalom ily biztosítékokat nem vagyok képes felfedezni sem a kormány eddigi működésében, sem terveiben a jövőre, melyeket különben is összeségükben még nem ismevünk. Nem találok ily biztosítékot sehol sem, mert — miként már emlitém —, magok a kormány tagjai is elismerték, hogy a tervezett reformoknak legalább az 1876-ik évre hatásuk nem lesz, s így ismét egy experimentáló év előtt állunk, mely az eredményükben még ismeretlen kísérleteknek lesz szánva; — nem találok azért sem, mert a t, pénzügyminister azt is megvallotta, hogy a tervezett reformok eredményezhetnek ugyan némi megtakarításokat, de hogy épen ezen reformok következtében, s azok keresztülvitelének érdekében még ujabb kiadásokra, s ezenfelül más czélokra pl. a vasutak kielégítésére fordítandó ujabb költségekre kell elkészülnünk. Minden azon szomorú meggyőződésre vezet t. ház, hogy a direct adók tervezett emelése nem az átmenet könnyité26*