Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-24
196 24. országos illés november 11. 1875. moi le deluge. (Eélnk helyeslés a szélső bal felöl.) Végszavaiban a t, pénzügyminister ur kissé érzékenynyé lett a sok taps folytán, melylyel t. elvtársai megjutalmazták és azt monda, hogy ha a visszhang, melyre az ő szavai itt a ház többségénél találtak, a nemzet visszhangja : akkor boldog, megelégedett, mert akkor teljesülni fog az, mit a képviselőház többsége épen aznap felírt a fejedelemnek, hogy Magyarország állami hitele, tekintélye és állami létele biztosítva van. Hogy a tekintély mennyire biztosítja az adóemelést, a kölcsönt, annak megítélését a t. házra bízom; de csodálom és valóban sajnálom ugy a minister ur, mint a többségnek szerénységét, mely abban leli vágyainak netovábbját, hogy azt mondhassa, hogy Magyarországnak élete biztosítva van; hogy Magyarország biztosítva van arról, hogy még tengeni fog tán néhány évig. Nem az a feladata a képviselőnek. Én, mint egyes ember, beérhetem azzal, ha existentiám biztosítva van, bár szerény mérvben is; de mint e haza polgárának vágyaimnak sokkal tovább kell terjedniük; 8 mint a nemzet egyik képviselőjének, kötelességem többet kívánni, többre törekedni a nemzet számára annál, hogy csak tengessük Magyarország életét; kötelességünk azt felvirágoztatni, jövőt biztosítani számára. Ennek pedig a kormány eddigi tevékenységében nyomát nem látjuk és azon utón, melyet a kormány követ, azt elérni nem fogjuk. Az én vágyamat, de a kötelességemet is akkor fogom teljesitve látni, amikor a magyar képviselőház azon helyzetben lesz, hogy azt írhatja a fejedelemnek: Magyarország jóléte, jövője biztositva van, vagyis más szóval, a mikor azt fogjuk mondhatni és felírni: Magyarország függetlensége, önállása biztosítva van. (Helyeslés a szélső baloldalon) Ez az én vágyaim netovábbja. Legyen szabad még egy szerény kérést intéznem a többséghez (Halijuk!). Én soha sem osztoztam azon szerintem téves felfogásban, a mely a mi pártjainkban, képviselőházunkban éveken át uralkodott, t. i. azon felfogásban, hogy az ellenőrzés missiója kizárólag csak az ellenzéket illeti és hogy a kormánypártnak nincs egyéb feladata, mint a kormányt támogatni. Ez téves felfogás: mert hiszen a többség osztozik a kormánynyal a felelősségben, kötelessége meggyőződni arról, hogy a kormányzás jól vezettetik-e, ugy hogy nyugodt lelkiismerettel elvállalhassa a felelősséget. (Egy hang a középen: El is vállaljuk!) Ezt pedig ellenőrzés gyakorlata nélkül elérni nem lehet. De ha már megvolt és megvan e felfogás : ne feledjük el azt, hogy annyival nagyobb az önök felelőssége, mennél kisebb az ellenzék. Minél kevesebben vagyunk mi itt ezen az oldalon a kormány működésének ellenőrzésére: annál inkább háramlik önökre a kötelesség fegyik része; mert önök is felelősséget vállaltak a nemzettel szemben. Ha a ministerek arra kérik önöket a clubbokban, mint tevék és már két izben különösen a ministerelnök ur tévé, arra kérvén önöket, hogy tegyék tul magukat bizonyos aprólékos nézeteltéréseken és támogassák együttesen a kormányt: közbevetőleg legyen mondva, hogy hiszen ha oly nagy a nézeteltérés önök között, akkor nem lehetnek egy párton: — ha tehát még az aprólékos nézeteltéréseket is el kell önöknek nyomni, ez azt teszi, mintha a ministerek azt mondanák: nyomjanak el önök minden nézetet és kövessenek minket. Egy másik minister még tovább is ment és világosan kimondotta, hogy nyomjanak el önök némelykor még bizonyos ^meggyőződéseket is. Én kérem a t. többséget," 1 ne méltóztassék e tanácsot követni. Méltóztassék példát venni a közel múltról; mikor az ország sorsa oly roszra fordult, magok a ministerek tettek szemrehányást a többségnek, mondván: Hiszen ti minket mindenben támogattatok, miért nem hoztátok javaslatba e megtakarítást. Vigyázzanak arra, nehogy önökkel is ez történjék. Gondoljanak arra, hogy minél kisebb az ellenzék, annál nagyobb az önök felelőssége, melyet az országgal szemben elvállalnak. Ajánlom a különvéleményt. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Zsedényi Ede: T. képviselőház! (Halljukl halljuk!) Az előttünk fekvő államköltségvetés, legujabbi parlamentalis életünk kilenczedik budgetje, de a legelső, mely kormányunknak takarékossági hajlamát tettleg bebizonyítván, egyszersmind reményt nyújt, hogy a jelen ministerium az eddigi kimélet igényeit évről évre terjedtebb mértékben mellőzni és az államkiadásait annyira le fogja szállítani, hogy azoknak fedezése hazánk erejét tul nem szárnyalván, uj költsönöket igénybe nem veend. Mert ha igaz, hogy jövendőnk egy rendezett pénzügyi állapothoz kötve van, mely nélkül, kezdjük bár honnét a teendőket, boldogulni soha sem leszünk képesek ; akkor igaz ez is, hogy bár mit beszélnek bizonyos körökben más, elsőbb helyet foglaló érdekekről és beruházásokról: ezeket háttérbe szorilani hazafiúi kötelességünk addig, mig az államháztartás rendezése tettleg biztosítva nincsen. (Helyeslés.) A ki időközben akár a műveltség, akár a közlekedés, akár humanitás tekintetéből uj terheket akar róvni a nemzetre, az kedélyes cosmopolita lehet, de nem magyar hazafi, mert saját hazája létét veszélyezteti. (Igaz! Ugy van!) Ha valaha, ugy most kell iparkodnunk az állam kiadásaiból eltávolítani minden költséget, mely nem okvetetlen szükséges. Igaz, hogy mi magyarok, keleties jellemünkkel a nyugotias civilisatio határszélére helyezve, a tudományos művelődési eszközök, a népnevelés, a közlekedés szüksége érzetét, a fogarasi ménes ?
