Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-24

24. országos ülés november 11. 1875. 197 a vámpalota, előbb a bécsi, most a philadelphiai világkiállítás, (derültség) a nemzetközi statistikai congressus, a keleti vasút prioritásai sallangos költségeire is kiterjeszteni szoktuk; de ugyan akkor a követelt adókat nem fizetjük, a czifra kiadásokat méreg drága kölcsönökkel fedezzük. [Igaz!) Helyesen monda a pénzügyminister ur, hogy ezen az utón hét rövid év alatt az országot évi 23 millió kamat teherrel és 15 millió vasúti garantiával megterheltük és ezen terhet mi helyettünk, mint monda, bizony senki nemviselendi. A minister azonban meg nem monda, hogy mikép tévedt el képviselőházunk e nyaktörő útra. Megmondom én, {Halljuk l) Ugyanis a volt pénzügyminister urak által előirányzott optimisticus fedezetek utján. [Helyeslés. Igaz .') Tisztelt barátom a pénzügyminister ur azon jeles beszédében, melylyel az állami előirányzat beterjesztését kísérte, azt is monda, hogy az a minister, a ki a legimpopulárisabb dologgal áll elő, ugyanis adóemeléssel, mondván: „E helyett mást nem nyújthatok", az nem optimista! — Bocsásson meg, eddigi tapasztalásunk bizonyitá, hogy épen akkor, midőn a pénzügyministerek adóemeléseket követeltek : egyúttal az addig költött pénzek eredményeit, mindig rózsa színekben festették, hasonló eredményt az uj jövedelmek után ígérvén. (Igazi) Elismerem, hogy a mostani pénzügyminister ur komolyabban járt el, midőn a jövő esztendő képét a ház elé állítván következőleg számított: mi folyt be tényleg a múlt esztendőben ? lehet-e és mily tényezők alapján helyesen s alaposan többre is számitani? és mi akkor a resultatum? így számítva oly eredményre jutott, hogy azon 132.235,000 frt helyett, mely Í874-ben nettó befolyt, 1876-ra már 156.000,000 frtot nettó előirányozni lehet. Részemről nem teszek kifogást azon 8 millió többlet ellen, melyet minister ur a kataster jövedelem, kereseti adó, házbér adó, luxus adó, szállítási adók, bor és hus fogyasztási adó, a vadászati jegyek és az illetékek után vár és ezekhez még hozzá adja azon negyedfél millió forintot, melyet a gazdasági ágzatok kiadásainál nettó megtakarított; de hogy az előirányzott 4 millió forintyi adóhátralékokban annyi kiadási összegekre biztos fedezetet találhasson: azt, bár lehetségesnek, de valószínűnek nem tartom. (Helyeslés.') Négy év óta rósz aratásunk volt és ezen négy év óta évenként emeltük az egyenes adókat azon hitben, hogy a deficit beszüntetésére szolgálni fognak az uj adók, melyek azonban — mint maga idején előre mondottam — hazánk erejét mesze túlszárnyaló kiadások örvényében elvesztek. Szántó-vető népünk láthatólag elszegényedett, ugy, hogy az utolsó két évben még a sójövedék is csökkent. Népünk fizet a mennyit lehet, a pénzt nem igen becsüli, nem sietve de utoljára adja azt az államnak, ha van; a mint azonban igen mérsékelt saját szükségei fedezésére kevés pénzre szorult: ugy az államtól is követeli, hogy tőle többet ne kérjen, mint a mennyit fizetni bír. Ezen határ küszöbére lépünk, midőn 1876-ra megint uj adót vetünk ki, de azon tul lépve, menthetetlen könyelmüséggel fosztanánk meg államunk közhitelét legbiztosabb életrugójától : a nép áldozatkészségétől. (Helyeslés.) Jelen kormányunk igen bölcsen köté össze az adók emeléséi: a kiadások leszálitásával. Oly elválaszthatlan kapcsolat létezik azonban a kettő közt, hogy nem csak a rendkívüli körülmények, melyek alatt élünk, de a közönséges viszonyok mindennapi felfogásának philosophiája is elég volna arra, hogy bevallják, miként az adóemelések folytatása csak akkor menthető: ha kormányunk az eddigi nagy hatalmi budgetekkel telyesen szakit és így az államháztartási egyensúly helyreállítását már most előkészítvén, azon megnyugtatást nyújtja az országnak, hogy az 1876-ra emelendő adók csak ugyan a deficit teljes fedezésére, nem pedig, ugy mint évek óta, az eddigi kiadások folytatására fognak szolgálni, (Helyeslés) Bocsásson meg a pénzügyminister ur, ezt a megnyugtatást egyedül a jelen budgetből az ország nem merítheti; sőt azon előadásából sem, melylyel a budget benyújtását kiséré. Azt monda ugyanis, hogy a reduetiókat igyekezett érvényesíteni azon határokig, melyeken tul menni 1876-ban egy vonallal sem lehet, törvényes intézményeink fel forgatása, állami szervezetünk megbolygatása nélkül és szemben ezen indokolással, lótenyészeti intézetekre 2.400,000 frt, az államvasuti üzleti külszolgálat személyes kiadásaira 2 millió, az államerdó'k üzleti költségeire 2.300,000 frt, a bányászatra összesen 20 millió irányoztatik elő. Az e tekintetben kevesebb megtakarításokra nézve a minister ismételve az 1875-iki költségvetésben tett nagyobb törlésekre hivatkozik, a melyeken tul a megtakarítás — ugy mond — nem volt most könnyű feladat. Részemről a mlnisterium ezen helyzetét telyesen méltánylani tudván, nem is indítványoztam a pénzügyi bizottság kebelében törléseket, egyedül a vallásügyi mlnisterium költségvetésénél, hol eltérőleg a többi tárczáktól még 88 ezer forinttal több, mint a folyó évre, irányoztatott elő, külön véleményt benyújtanom kelletett, mert ezen előirányzat, egyátalán fel nem emelkedett pénzügyi helyzetünk érdekeinek magasságára. A többi tárczáknál előirányzott összegeket maximai kiadásoknak tekintvén, azon biztos reményt táplálom, hogy az illető ministerek az 1876-ik év folyama alatt tettleg keresztül fogják vinni a lehető megtakarításokat. Mi ugyan is, kik épen azon meggyőződésünk folytán, hogy jelen kormányunk az eddig fenálló pénzügyi és közigazgatási rendszerrel teljesen szakított: a volt balkö-