Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-24
24. országos ülés november 11.1875. 195 fejedelem a maga részéről szintén áldozatot hozzon, a mit minden esetre szivesen tenne; mert lehetetlenség feltenni a legelső magyar emberről, hogy ne áldozzon akkor: mikor az egész magyar néptől kivannak áldozatot és ha legalább azon 1 millióról lemondana, a melylyel alig néhány év előtt a többség szaporította a civillistát; ez magába 6.000,0u0-ra menne fel. Vegyük hozzá a közös activákból reánk háramló részt, s itt rövidem megjegyzem, hogy valóban megmagyarázhatlan, hogy ennyi év alatt nem voltunk képesek jelentést kapni a t. ministeriumtól, a mely tájékozta"volna a házat ezen közös activák állapotára nézve. Annyit tudunk körülbelül, hogy ott egy nagy összeg, körülbelül 32 4 | 3 millió van. Abból, ugy hiszem, Lónyay minister vett le 5 milliót a vasúti kamat biztositás alapján. Nem tudom, hogy ez az alap hova lett: ha csak a közlekedési minister ur nem tudja. Elég az hozzá, hogy azon összegből bárminemű kalkulus szerint bennünket megillet 50%. De azon felfogás szerint is, a melyet, ugy vagyok értesülve, az osztrák kormány táplál, hogy t. i. bennünket csak 30% illet meg: ez összeg fölmenne 6—7 millióra. Uraim, ez óriási összeg, a melyre talán szert lehetne tenni rögtön, ha a kormányban meg lenne az az erély Ausztria iránt, a minő bátorsággal bir az adózók irányában. Ott vannak végre, a mi különben az utolsó sorba van helyezve, a bérhátralékok. En soha sem találtam igazságosnak azt, hogy a mikor az egyes adózóval szemben oly kegyetlenül járunk el, a midőn nem sajnáljuk legutolsó párnáját is adó executió utján elvenni: azokkal szemben kímélettel járnak el, a kik előnyt húznak az államtól, a kik gseftelnek a kormánynyal. Ha az ország oly helyzetben van, hogy a t. minister ur oly erős eszközökhöz kénytelen nyúlni, a melyek talán az ő szivének is fájnak; akkor alkalmazza ezen eszközöket ezen urakkal szemben is s akkor rendelkezésére áll az a 8 millió, a melyet uj adók czimén kér a nemzettől. A külön vélemény határozati javaslatának utolsó pontjára vonatkozólag igen rövid a,z indokolásom. Abban mi kettőt kérünk: hogy az 1876. évre szóló költségvetési előirányzat vettessék el és hogy utasitassék a ministerium, hogy azon elvek alapján, a melyek a külön véleményben kivannak fejtve: terjeszszen be minél előbb egy uj költségvetési előirányzatot. Azt fogják első sorban erre mondani, hogy megint ott leszünk az indemnitynél. En megvallom, hogy bármennyire sajnálom az indemnity gazdálkodást, én ezen előirányzattal szemben, mely előttünk fekszik, a kettő közt nagy különbséget nem látok: mert ez egy pauschalis virementos budget, s alig ér többet egy indemnity kormányzásnál. Természetes, hogy én ezeken kivül is a szőnyegen levő költségvetést nem fogadnám el azon általános oknál fogva : mert a t. kormány irányában bizalommal nem viseltetem; nem viseltetem különösen azért: mert daczára annak, hogy a jelenlegi kormány lelke, annak feje, elismerte, hogy az az alap, a melyen ma a kormány, az ország áll, vagyis a közjogi alap rósz, tehát megváltoztatandó: nem csak hogy semmi szándék nem tanúskodik arról, hogy az valamiként megváltoztassék; hanem ellenkezőleg azt látom, hogy azt még erősiteni és bizonyos tekintetben kibővíteni készül a kormány; megerősíti az által, hogy belenyugodott a közösügyi költségek emelésébe; kibőviteni szándékozik az által, hogy mintegy már kijelentette, hogy a bankügyet az osztrák nemzeti bankkal óhajtja megkötni, tehát más szóval: a pénzügyet is köEösügygyé óhajtja átváltoztatni. Legyen szabad végezetül a t.pénzügyminíster urnák egy kérdésére válaszolni. 0 exposéja vége felé önmegelégedéssel, melyet valóban irigylek tőle, hozzánk fordulva így szól: „Ha valaki ismét talán azt hangoztatja felém, nem tudom, igy lesz-e, ha igy történne, hogy mondanák ismét mindaddig, míg ők is hiszik, hogy még ez sem programra, még ez sem azon programm, minőt társainktól és tőlem e házban s a múlt országgyűlésen oly sokszor követeltek. Méltóztassanak megengedni, hogy ez esetre már ^ezúttal előre megmondjam részemről a választ. Én megfordítanám a kérdést és azt mondanám, mi akkor hát az a programm ? Szeretném végre ama sokpzor emlegetett programm definitióját hallani. Igaz, hogy ebben a budgetben csillogó ígéretek nincsenek; igaz, hogy ebben igen szerény dolgokról van szó; de e dolgok positiv dolgok, ezek reális eszközök." Hogy adóemelés, hogy kölcsöncsinálás positiv dolog: azt én nem tagadom ; hogy az egyenes adónak 8 millió forinttal való emelése oly országban, milyen a mienk és épen abban az évben, a melyben már 6 millióval ugy is emeltetett : crudeliter reális eszköz, azt elismerem, (Igaz! Ugy van! a szélső bal felöl) de hogy ez programm legyen: azt most sem ismerhetem el. Ez az, mit a mi kormányaink évek óta követtek ; de ez máról holnapra való tengés, ez nem programm. (Igazi ügy van! a szélső" bal felöl). Hogy mi a programm, kérdi a pénzűgyminister ur? Mindenki tudja, hogy a programm a jövőre kiterjeszkedő eszmék, a jövőt biztosító tervek. Ez neveztetik az egész világon programmnak; de nem programm az olyan politika, mely nagy erőfeszítéssel, uj adóemeléssel a meglevő kölcsönkószlet végleges elköltésével és uj nagy kölcsön csinálásával azt mondja, gondoskodtunk arról, hogy a jövő évi januárig megélünk; hogy mi történik majd jövőre? aprés
