Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-24

192 24. ornzágos Miéi november 11. 187&. vagyis megérteti Bécscsel, hogy az osztrák nemzeti bankkal kívánja a kérdést megoldani. És ez nem praeocupálása a kérdésnek? Különösen a vámügyi alkudozásokra nézve egy kis idő óta a félhivatalos és jól értesült politikai körökben olyas valamit sugdosnak titokban, hogy a mi alkudozóink, — nem tudom milyen combinatiónál fogva, —megtudták valahogyan, hogy tulajdonkép hová czéloz a másik fél és ez nagyon erősiti a mi állásunkat és reméltetni engedi, hogy a lehető legjobb feltételeket fogják ezen titkos megtudás után kie-zközölni. Más szóval olyas valamit sugdostak,^ami annyit jelent: meg fogjuk csalni a németet. Én megvallom t. ház, mindannyiszor borsódzik a hátam : valahányszor azt hallom mondatni, hogy megcsaljuk a németet. Nagyon eszemben van még azon idő, a midőn a kiegyezés alkalmával önök készültek megcsalni a németet. Most látjuk: mennyire csalták meg önök a németet. (Zaj.) Megjegyzem eló're, hogy én egyátalában, mint a nemzetnek egyik képviselője, soha sem kivántam még politikai téren sem megcsalni a szomszédomat. Óhajtom, hogy boldog legyen az, és boldogok legj^ünk mi is/ De megfordítva igen is áll. Önök rendesen bebmennek abba a hálóba, melyet önöknek az osztrák észrevétlenül vet. íme itt van: a vámkérdésnél mi történt? A t. p^nzügyminister ur azt emelte ki exposéja alkalmával, hogy sajnálja, hogy engemet egy csalódástól kell megfosztania: mert igazán önök kezdeményezték az alkudozásokat. Igaz, külön kezdeményezték; de mit felelt reá az osztrák. Azt: ne beszéljünk most erről, ue beszéljünk a vámszerződéti revisiójáról; hanem itt van egy uj tariffa: ezt nézzétek meg, ezt fogadjátok el, azután beszélünk a többire nézve; és a t. kormány csakugyan belement a tariffa megállapításába. Ezen uj tariffa alapján fognak természetesen megköltetni a nemzetközi szerződések, a melyek nem sokára lejárnak. Ezután majd azt fogja mondani az osztrák: lásd benne vagy a közös vámterületben, ez a tariffa a közös vámterületre szól. A t. pénzügy mini ster ur igen jól tudja, mily különbség van az oly vámtariffa közt, a melyet az önálló Magyarország számára kell létesíteni és a közös vámtariffa közt. Szintén igy csalták meg a németet a bankügyben. A t. pénzügymini ster ur erre nézve is azzal dicsekedett, hogy alkudozások folynak közötte és az osztrák pénzügyminister közt. De mikép folytak? Hogy azt mondta az osztrák pénzügyminister, „kedves barátom mindenek előtt rendezzük a valutát." Na, t. ház, ha mi a valuta rendezését akarjuk bevárni és akkor felállítani a bankot: nekünk legalább kopaszoknak, le kell mondanunk arról, hogy valaha bankot lássunk Magyarországon. (Derültség.) A vasutak csoportosítása volna a harmadik pont, melytől a t. ház s a múlt pénzügyi bizottság az adóképesség tetemes emelkedését remélte. Mit mond erre a mostani t. kormány ? Azt mondja^ belátom most is, hogy ez helyes dolog lenne, szükséges ezzel foglalkozni; de nehéz, bonyolult kérdések, nagy érdekek ütköznek össze, nem könnyű feladat azt megoldani. Itt van az államjószégok kérdése. Maga a t. ministerelnök ur, mint az ellenzék vezére felszólította a kormányt, hogy az államjószágok tárgyában részletes tervezetet nyújtson be a háznak, hogy e tekintetben a törvényhozás valami végmegállapodásra juthasson. Mit mond most erre a t. pénzügyminister? Azt: foglalkozom vele, fogunk is valamit tenni e téren; de nehéz kérdés, nagy, mélyreható kérdések, érdekek kapcsolvák ahhoz. Megjegyzem mellesleg, hogy ámbár ő maga bevallja, hogy oly nagy fontosságú az államjószágok kérdése : ez még sem akadályozza őt abban, hogy folytassa azon rendszert, melyet kormányaink néhány év óta folytattak, hogy t i. ugy mellesleg/ csaknem kéz alatt minden évben ajánlották néhány millió értékű államjoszág eladását, ugy, hogy mire arra kerül a sor, hogy a törvényhozás intézkedjék, hogyan értékesítse az államjószágokat : azon fogjuk észrevenni magunkat, hogy nincs — hogy legnagyobb része el lett már adva. így például ezen budget alkalmával is mellékesen, a tüzetes javaslat megvitatása nélkül 10 millió frt értékű államjószág eladása hozatik javaslatba. De, mondom, átalában mindezen kérdésekre nézve a t. minister ur azt mondja, hogy ez igen nehéz, igen nagy kérdés, ezt jól meg kell fontolni. De hát kérdem : arra vállalkoztak önök, hogy csak a könnyű kérdéseket oldják meg? hát akkor mire való volt az a nagy fusio? hiszen azért tömöritettek önök annyi erőt, azért mondták az országnak, a pártoknak, tömöríteni kell az erőket : mert csak igy lehet azon nagy, nehéz kérdéseket megoldani. És önök most minden kérdésnél azzal mentegetődznek, hogy nehéz és nagy kérdés. Hiszen ha retirálni akarnak minden nehéz kérdés elől: arra nem kell erő tömörítés, egyenkint is lehetett volna retirálni. Áttérek t. ház az utolsó tételre: a hiány íedezetére, — t. i. azon módra, melylyel a t. pénzügyminister ur a budgetben mutatkozó hiányon segiteni kivan és arra, hogy miként tervezi az átmenetelt a jövő év elejére, És itt első sorban előttem áll a javaslatba hozott jövedelmi pót-adó, mely természetesen külön lesz tárgyalva annak idején ; de én arra vagyok bátor figyelmeztetni az egyes képviselő