Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-24
24. országos Illés noTemlbei* 11. 187ö. Jgg látunk megtakarítást a törvényszékek reductiójában, pedig ép e szempontból nyugodott meg a ház, mert látjuk egyrészt, hogy az elbocsátott hivatalnokok nyugdijai és végkielégítései felemésztik az ez utón megtakarított összegeket, másrészről pedig az igazságügyminister ur beismerte, hogy a törvényszékek ily módon történt kevesbitése folytán kénytelen lesz a járásbíróságokat szaporítani. Különös súlyt fektet a t. pénzügyér ur a reális alapra és itt áttérek egyúttal magára a budgetre is. Ha a budgetet veszszük vizsgálat alá: lehetetlen, hogy első sorban ne tűnjék fel ama rémítő visszaélés, a mely abban a virement joggal tizetik. Külön véleményünkben néhányat idéztünk. Alig van egy táreza, melyben ki nem jelenti a minister, hol az indokolásban, hol a pénzügyi bizottságban hogy ezen és ezen, általa is helyeselt, megtakarítást csak ugy lesz képes eszközölni: ha neki teljes átruházási jog engedtetik a költségvetésben. Uraim! e kérdés alkotmányos szempontból sokkal fontosabb kérdés, mint első pillanatra látszik. Angliában, a hol az alkotmányosság igazán és szigorúan gyakoroltatik: ott virementnek anynyira nincs helye, hogy például kivételkép a hadsereg és a tengerészet közti közös rovatoknál megvan ugyan engedve a virement; de hozzá van kötve a föltétel, hogy ha a minister azt igénybe veszi: tai'tozik azt tizennégy nap alatt a háznak bejelenteni. így értelmezik e budget-jogot oly országban, a hol valódi alkotmányosság van. Ez a budget, a mely előttünk van, ép anynyit ért volna és sokkal nagyobb időkimélés lett volna, ha mindegyik minister azt mondaná a háznak: „Az én tárezám vezetésére szükégem van ennyi millióra: szavazzátok azt megl" Ez tökéletesen egyre megy ki. Egy igen jellemző példa fordult elő e tekintetben a pénzügyi bizottságban a honvédelmi tárczánál; nevezetesen az egyik rovatnál, a csapatoknál a rendes gyakorlatok megtartására, a sátrak fentartására be van állitva egy rovatba az okozott károk kárpótlására 3,600 frt; a zárszámadások szerint a múlt évben csak 52 frt költetett el ez összegből. Javaslatba hozatott tehát, hogy ez töröltessék. Ugyancsak a rendkivüli gyakorlatok megtartására és sátrak előállítására 20,000 frt van beállítva a budgetben. A pénzügyi bizottság a zárszámadásokban nyomát sem találta ezen 20,000 írtnak: tehát törlendő lett volna; de a minister azt mondja: ez okvetlenül kell. El lett költve, de hogy mire: az iránt a számszék sem bírt hamarjában tájékozást adni, csak hosszas levelezés és keresés után derült ki végre, hogy a pénz tényleg elköltetett; de nem arra: a mire a ház határozta; hanem máshova. így megy ez végig az egész budgeten. S mi az ilyen gazdálkodásnak a végeredménye? Az, a mit a pénzügyminister proponál: adóemelés, amiinultima analisí nem egyéb virernentné], a nemzet zsebe és a kincstár között. De lássuk magát a lényeget, első sorban a megtakarítást. A t. előadó ur is dicsérőleg kiemelte, hogy soha költségvetésben ily nagy megtakarítások nem történtek. Történtek, de részben ezek nem megtakarítások ; hanem csak elhalasztások, áthelyezések. Es erre legyen szabad mint igen frappáns példát idéznem a honvédelmi távczát. Hozzá tehetem a másikat is, hogy a mennyiben tényleg megtakarítások: azok rendesen, a mint a t. előadó ur szemrehányólag felemiitette, — rendesen a dolog kárára, a személy javára történtek. Frappáns példa erre a honvédelmi tárcza. fí A t. minister ur szavait fogom csak felolvasni. O maga indokolja és magyarázza, mikép eszközölte tárczájában a megtakarításokat. Természetesen, hogy első sorban ott áll a virement; ez magától értetődik. Azután azt mondja: hogy a múltban történtek máilevonások e tárczánál; ő mégis tovább mente megtakarításoknál, mivel leszereltette a szórlöveg osztályokat. Ez nem megtakarítás, ez deteríoratio. Az őszi gyakorlatok alkalmából egy egész hadosztály legénységének behívását mellőzte. Ez ismét nem megtakarítás, ez a honvédelem rovására történhetett csak. H.'amadík megtakarításul azt jelezte, hogy a pót tartalékosok ez évi behiváriától eltekintett. Ez tehát ismét a dolog lényegét érinti. Továbbá a töltény beszerzést felényire leszállította. De miként szálitotta felényire? Talán megtakarította az országnak az összeget ? Nem; mert azt mondja, hogy a hiányzó részt elveszi a készletből, a mely háború esetére tartatik. Hogy hadügyi szempontból helyes-e, hogy egy ország megfoszsza magát azon készlettől, a melyet rendkivüli esetekre tart: ennek competens birája nem vagyok ; de hogy ez nem megtakarítás, az csak kétségtelen. Idézhetnék sokkal többet ugy e tárczából, mint a többiekből is; hanem ugy hiszem ez elegendő annak bebizonyitására: hogy a megtakarítások részben csak áthelyezések; és a mennyiben megtakarítások: ezek nem személyeknél tétetnek, hanem a dolognál, a czélnál, melyet az ország igen bizonyos intézményeknél elérni óhajtott. Megtakarításról szól a t. ministerium és ezt minden indokolásban kiválóan kiemeli, a t. előadó nr pláne oly messze ment, hogy megdicsérte a t. kormányt, még azért is, hogy a megtakaritásoknál szem előtt tartotta a régi pénzügyi bizottságok határozati javaslatait s ezeket is érvényesítette. Kérdem én : nem emlékszik e arra a t. előadó ur, mint a pénzügyi bizottság egyik régi tagja, hogy a pénzügyi bizottság tavaly ós két évvel ezelőtt s épen a pénzügyminister ur. fő köaremííködése alatt, különösen hangsúlyozta, hogy ha komolyan akarjuk ezen államháztartás
