Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-24
190 24. országos ülés novemlber 11. 1875. sának rendezését: ki kell terjeszteni a megtakarításokat különösen a közösügyi kiadásokra. És vajon végrehajtotta-e a t. kormány a pénzügyi bizottság eme határozati javaslatát, melyet akkor a törvényhozás is — habár hallgatólag — magáévá tett ? Miképen hajtotta végre ? Negyed fél millióval nagyobb a, közösügyi kiadás mint valaha volt. És nagyobb, nem meglepetésképen a kormányra nézve. A kormány legfőlebb csak annyiban lehetett általa meglepetve: a mennynyiben az összeg még az ő előirányzatát is fölülmulta; de magát a tényt tudta a t. kormány. A t. pénzügyruinister ur — mondhatni — initiálta. A t. pénzügyminister ur september 19-iki beszédében, tehát még a delegatió összeülése előtt, különösen kiemelte, hogy a közös hadi költségeket okvetlenül emelni kell ; kimondotta, hogy ő meg van győződve és felelőséget vállal azért, hogy az Uchatius-ágyuk mulhatlanul szükségek. Én nem tudom, hogy a t. pénzügyminister ur mennyiben tekinthető illetékes bírónak hadászati dolgokban: meglehet, hogy éhez is ért; hanem az már csakugyan hallatlan példa, hogy egy mínister a törvényhozó testületben megelőzve egy más testület szavazatát, mintegy előre utasítja, hogy ebben a dologban többet kell az idén megszavazni s hogy akkor még arra hivatkozzék, hogy nagy megtakarításokat tett! T. ház! még sok más tárgyra akarván reflectálni, nem időzhetek soká "egy pontnál; de annyit kénytelen vagyok belső meggyőződésemnél fogva kijelentem, hogy ezen egy példa is elég arra, hogy mindenki belássa, hogy mindaddig, míg a jelen védrendszer fennáll: Magyarország háztartását rendezni merő lehetetlenség, és lehetetlenség mindaddig : mig az ország nem lesz azon helyzetben, hogy védrendszerét tisztán honvédelmi szempontból rendezhesse. (Helyeslés bal felől.) De hogy a törvényhozás ki legyen téve annak, hogy a mikor otthon az egyes rovatoknál a végletekig visszük a megtakarítást elannyira, hogy azt hosszú éveken át folytatni lehetetlenség lenne, ha csak az állam éietorganismusát nem akarjuk megakasztani, hogy akkor meglepetésképen jöjjön egy üzenet, mennyit kell a budgetbe beállítani: ez lehetetlenség; ilyen országot nem képes megmenteni senki. (Helyeslés bal felöl.) JRealis alappal dicsekszik at pénzügyminister ur. Örülnék, őszintén örülnék, ha jóslata teljesedésbe menne; de sem a számok nem szólnak mellette, sem az általános helyzet az országban nem olyan, hogy a mínister ur által előirányzott jövedelmeket igazán bejövendőknek lehessen reményleni. A mi a megállapított hiányokat illeti, ezek még némely összegekkel szaporodni fognak; W3rt amint méltóztatnak tudni, a delegatióban az Uchatius-ágyukon kivül holmi apró póthitelek is szavaztattak meg. Ezeket is be kell állítani, ezek is növelni fogják a kiadási rovatot. Felemlité továbbá a t. pénzügyminister ur exposejában a vasúti függő követelések elintézésére szükséges bizonyos összeget: ez is kétségkívül nevelni fogja a deficitet. Ha tekintetbe vesszük továbbá azt, hogy mily számokat vett fel a minister ur a bevételekben, hogy csak néhánvat idézzek, ha tekintjük, hogy ő komolyan számit arra, hogy ezen évben t. i. 1876-ban, midőn már 6 millióval szaporittatott az egyenes adó, midőn most újból 8 millióval akarja emelni az adót és midőn az adóhátralékok már annyira szaporodnak, mondom mégis számit arra, hogy képes leend 4 milliónyi hátralékot behajtani: ezt, komoly, reális alapnak mondani nem lehet, A midőn saját szemeivel látja és bejelentésében kénytelen elismerni, hogy a fogyasztási adókból származó jövedelem évről évre, sőt mondhatni hónapról hónapra csökken; midőn a fogyasztási adónak legfontosabb ága a sófogyasztás azt mutatja, hogy 600.000 forinttal kevesebb folyt be, mint a múlt évben, mi világos jele annak, hogy a lakosság alsó szegény osztálya kénytelen legelső szükségletét is megvonni magától ; a mikor az államüzletnél a számok ékes szólással világosan mutatják, hogy mint például a lótenyésztésnél 700.000 forintnál többre megy a veszteség 1 , és kíméletből a budget iránt, felveszik 400.000 frtra; a mikor a bányászatnál a zárszámadásokkal merő ellentétben álló jövedelmeket remél; a mikor a kereseti adó, vagyis a régi személyes kereseti és jövedelmi adó helyébe lépett 4 uj adó nemből 3 millióval többet remél, mint a mennyi a múlt évben befolyt, és többet remél oly évben, midőn látjuk, hogy alig telik el nap, a melyen egy-egy jó hírben álló czég meg ne buknék; midőn tudjuk, hogy a részvény társulatok legnagyobb része veszteséggel dolgozik: lehet-e ezt komolyan őszintén, reális alapnak mondani ? Különösen négy pontot hangsúlyozott a t. pénzügyminister ur exposejában. Mindenek előtt, legyen szabad megjegyeznem, hogy én egészen elhibázottnak tartom a sorrendet, melyet a pénzügyminister ur e tekintetben felállított, O t. i. azt mondja, hogy politikai rendszerének négy pontja van, azaz: négy teendő áll előtte: az első a megtakarítás; a második biztosítani a kincstár jövedelmeit; a harmadik fokozni e jövedelmeket; a negyedik emelni az adóképessóget. Bocsánatot ké-ek, én nem értem ezen logikát. Azt mondani valakinek: tudom, hogy nem vagy azon helyzetben, hogy fizess, én azon helyzetbe hozni, képessé foglak fcenni arra; de fizess előbb nekem és ha fizettél; majd képessé foglak tenni arra, hogy fizess: ez nem logika. És hogy
