Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-24

24. országos ülés november 11. 1875. 185 írttal. Á második az, hogy a rendes kiadások emeltettek 1.345,495 írttal. A pénzügyi bizottság jelentésében hangsúlyozta továbbá a megtakarítások további szükségét is. Hogy ezúttal tovább nem ment a megtakarításokban, kijelentette, hogy ez onnét ered: mert a kiadások némely ágainál a megtakarítások csak czélszerü reformok mellett eszközölhetők. Az összes hiány alkatrészeire nézve, tán elég lesz: ha jelzem a 15.000,000 forintnyi kamatgarantiát, a Dunaszabályozási és a fiumei kikötő és az összekötő vasút költségeit. A t. ház előtt ismeretesek a pénzügyminister javaslatai. A pénzügyminister a hiányt egész mérvében kölcsön által fedezni, nem tartaná helyesnek, sőt ezt az állam hitelére nézve károsnak nyilatkoztatta; azt javasolta tehát, hogy a hiány egy része 8.000,000 frt összeg erejéig, adóemelés által, — a fenmaradó 7.682,611 fit pedig a kölcsön lenmaradt készleteiből fedeztessék. A pénzügyi bizottság a pénzügyminister ezen javaslatához hozzájárult. Meg van győződve a pénzügyi bizottság is, hogy a hiányt egészen kölcsön által fedezni az állam pénzügyi helyzetére véghetetlen káros. Nem is javasolhatja azt; hanem, miután a megtakarításokban megtörtént mindaz, a mit a pénzügyi bizottság ezúttal lehetségesnek tartott: nem talált más módot, mint az állam jövedelmeinek emelését, illetőleg az adóemelést javaslatba hozni és e javaslatát egyszerűen az elkerülhetetlen szükséggel indokolta és indokolta még azzal, hogy a fennálló körülmények közt más fedezési módot javaslatba nem hozhat. Itt t. ház! a pénzügyi bizottság jelentése és a különvélemény, melyet Helfy és Simonyi képviselő urak benyújtottak, eltérnek egymástól. Ezen külön véleményben a t. képviselő urak három szempontot emelnek ki, melyből a költségvetést és a jelentést megtámadják. Az egyik a megtakarítások szempontja, a másik a fedezetre vonatkozik, a harmadik végre a hiány kiszámításának és fedezésének szempontjából érvényesítetik. A megtakarításokra nézve indokolják véleményüket a központi igazgatás költségeivel, indokolják a hivatalnokok nagy számával, melyet leszállithatónak vélnek a nélkül, hogy az állam organismusa a miatt kárt szenvedne és harmadszor indokolják azzal, hogy az eszközölt megtakarítások sem czólravezetők. A központi igazgatás költségei minden tárczánál leszállittattak. A pénzügyi bízottság azonban jelentésében mégis szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a központi igazgatás költségeit is még leszállithatónak tartja és erre nézve attól vár legtöbbet, hogy az általános közigazgatási reform módot és alkalmat fog nyújtani arra, hogy egyrészről a közigazgatás javíttassák, [ KBPV. H. NAPLÓ -1S75-78- I. másrészről, hogy az állam pénzügyi helyzetének figyelembe vételével történjenek az e részbeni javaslatok. Egyébiránt a központi igazgatás költségeire nézve a külön véleményt aláíró képviselő urakkal szemben is ki kell jelentenem, hogy ezen költségeknél eddig is, habár nettó vétetnek is a megtakarítások: ezek fölülmúlják azon összeget, melyet a kilenczes bizottság 1875—76. évre javaslatba hozott. A t. képviselő urak a különvéleményükhöz csatolt mellékletben részletezve előadják véleményöket az iránt, hogy mely tárczáknál kivannak a személyes járandóságokat leszállítani. Azt hiszem, hogy azt, vajon lehetséges-e az állami közigazgatás fenakadása nélkül e kiadásokat ily mértékben, mint a t. képviselő urak azt javaslatba hozzák, t. i. azon kiadások 1 inkával, apasztani? azt^a részletes tárgyalások fogják megvilágítani. En e helyen csak átalánosságra szorítkozva, azt vagyok bátor jelezni, hogy ha elvonatkozom is attól, vajon e megtakarítások egyáltalában lehetségesek-e, a nélkül, hogy az állam közigazgatása fen akadjon: még az esetben is e megtakarítások egész mértékben a hiány fedezésére nem fordíthatók ; valamint ezt magok a képviselő urak is elismerték, midőn kijelentették, hogy e megtakarítások egy része az engedélyezendő nyugdijakkal föl lesz emésztve; de másrészt nagyon kétséges előttem, hogy e megtakarítások a legjobb esetben már az 1867. év javára válhatnának ; mert e megtakarítások szükségessé tennék, hogy az államorganismus egészen más alapokra állittassék, arra pedig törvényhozási intézkedések szükségesek, a melyek nem engedik reményleni, hogy e megtakarítások a jövő év második felénél előbb érvényesíthetők legyenek. De az is kétségtelen előttem, hogy e megtakarítások más oldalról oly költsógemeléseket tennének szükségessé, a melyek e megtakarítást a legnagyobb mértékben illusoriussá tennék. A t. képviselő urak felhozták azt, hogy az eszközölt megtakarítások is leginkább és legnagyobb részben nem czélszerüen tétettek: mert a legnagyobb rész a dologi kiadásoknál történt, hol általuk egyenesen az eléretni óhajtott czél suj tátik. Erre nézve három, négy példát is hoznak fel. Engedjék meg a t. képviselő urak, hogy épen e példákra reflectáljak. Felhozzák, a földtani intézetnél, a statistikai hivataloknál történt megtakarításokat és felhozzák a selmeczi bányászati és erdészeti akadémiát. Ha figyelemmel méltóztatnak megnézni a költségvetést : látni fogják a képviselő ui*ak, hogy a jövő évre sem a földtani intézetnél, sem a statistikai hivatalnál megtakarítások nem történtek. A kiadási összegek ugyanazon összegben lettek a költségvetésbe beállítva, melyben 187-5-re lettek beállítva. Ha tehát itt hiba történt: semmi esetre sem lehet érette akár a pénzügyi bizoft24