Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-17

J24 !'• országos Ülés s bizottságot felkérni és a jegyzőkönyvet és kérvényt hozzá áttenni. (Helyeslés) Elnök: Ennélfogva e tárgyban az állandó igazoló bizottságtól váratik most jelentés, hogy kit vél kiküldeni ezen tárgy további megvizsgálására. Megengedi a t, ház, hogy azon képviselőkre nézve, kik még osztályokha nincsenek sorozva, ez alkalommal az osztályokba való sorozás megtörténjék. Jelesül osztályokba sorozandók: Virkner Lajos, Künle József, Pongrácz Ágoston gróf és Decáni Gusztáv, magyaroszági képviselők és gróf Pejacsevics László mint Horvát-szlavon-dalniátországi képviselő. Jelentem itt t. ház, hogy az osztályokban' az elsőtől egész a hatodikig- már mindegyikben 43 képviselő van, a 7., 8. és 9-ik osztályban csak 42 van; azon képviselők tehát, a kik most osztályba sorozandók, azon sorban a mint neveiket kihúzom;: az első a 7-ik, a második a 8-ik, a harmadik a 9-ik, és a negyedik ismét az első osztályba fog besoroztatni. (Kihúzza a neveket.) Decáni Gusztáv a 7-ikbe, Pongrátz Ágoston gróf a, 8-ikba. Virkner Lajos a 9-ik be, és Künle József az első osztályba soroztainak ; gróf Pejacsevich László pedig a 6-ik osztásba fog besoroztatni, mert a horvát képviselő urak közül, épen a 6-ik osztály az, a hol kezdődik azok száma, melyekbe a horvát képviselők közül kevesebben vannak besorozva. Jelentem továbbá t. ház, hogy az interpellátiós és inditványkönyvben ez alkalommal semmi bejegyezve nincs. Következik a napirend, vagyis a válaszfeliratijavaslat tárgyalása. Irányi Dániel: T. képviselőház! Azon kellemetlen helyzetben vagyok, hogy nemcsak egyik ellenfelemnek, a t. belügyminister urnák, hanem egyik barátomnak beszédére is észrevételeket, kell tennem. De miután fontosak a tárgyak, melyekre észrevételeim vonatkoznak, s miután különösen az egyiket igen nagyon szivemen hordom: nem menthetem föl magamat ezen kellemetlen kötelesség alól. Reménylem, hogy t. barátom, kivel egyébiránt és a törekvés czéljára nézve teljesen egyetértek, nem fogja rósz néven venni, hogy meggyőződésemet ő irányában is kifejezem, kötetelességemet ő ellenében is teljesen. Mocsáry t. képviselő társam annak indokolására, hogy a kormánynak a válaszfeliratban nyilvánuló azon kívánságát, hogy a nemzet ujabb áldozatokat hozzon, most teljesíteni képesek nem vagyunk, arra hivatkozott, hogy a nemzet a múltban is, valahányszor áldozatokat követeltek tőle : vért és életet igen, de vagyont nem adott, nem adott, mint monda azért, mert nem adhatott, mert nem volt mit adni. Ezen állításának véleményem szerint ellene mond a történelem. (Felkiáltás: Igaz!) Méltóztassék felptem1»er 18. 1875. ütni a törvénykönyvet, mely az asztalon fekszik. A legrégibb időktől fogva a Napóleon elleni háborúk egész végéig, számtalan törvényczikkben fel van jegyezve, hogy a magyar nemzet nem csak ujonczot ajánlott fel; hanem felajánlott élelmi szereket, felajánlott zabot is, felajánlott avénát. De azt, hogy most nem ajánlhat fel ujabb áldozatokat : igen helyesen mondta t. barátom s helyesen tévé azt hozzá, hogy most ajánlani ujabb áldozatokat, valóságos öngyilkosság lenne. Most, midőn a nép vállai a létező terhek alatt is görnyedeznek, midőn mi kimutatjuk, hogy azoknak nemcsak emelése nem szükséges, hanem hogyha a mi tervünk elfogadtatik, azokat lejebb is szállíthatjuk. T. barátom rósz néven vette az előadó urnák, hogy ő szorgalomra, takarékosságra és nanagyobb erkölcsiségre hívta föl a nemzetet. Először is legyen szabad megjegyeznem, hogy a felhívást nem lehetett pusztán a magyar fajhoz intézve, hanem intézve volt a 15 millió lakoshoz, mely a politikai magyar nemzet neve alatt értetik s azért a magyar fajnak érdekében tett különös tiltakozás véleményem szerint itt talán nem volt helyén. Senki sem méltányolja jobban, nem csak a magyar fajnak, hanem átalában a magyar nemzetnek jó tulajdonait, egyenes lelküségét, vendégszeretetét s mindenek fölött a hazafiságát, mely nem tagadja meg magát soha'; de másrészt nem tagadjuk mi sem uraim, hogy vannak e nemzetnek nagyban véve hibái is, melyeket nem szabad eltakarni : ha azt akarjuk, hogy azok megjavitassanak. A sebeket csak ugy lehet meggyógyítani, ha azokat feltakarjuk. Azért, hogy mi bevalljuk hibáinkat, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy minket a külföld meg fog vetni. Más nemzetek is ugy cselekesznek: enquetteket küldenek ki a társadalmi bajok constatálására és miután azok constatáltattak, ha elrémül is azok láttára a hazafi és elrémül talán a külföld is, de miután nyomban hozzá látnak az orvoslásához : helyesli az eljárást és tiszteli a nemzetet. Tudom t. ház! hogy nem népszerű dolog hibákat rovni fel, bár kinek is, legyen bár a megrovott egyes ember avagy a nemzet maga; de én azt tartom, hogy valamint egves embernek, épen ugy a nemzetnek is, az a legjobb barátja, a ki nem hízeleg, hanem az igazat megmondja. Én Themistoclessel tartok, a ki azt mondotta: „Üss, de hallgass meg." Hogy a magyar nemzetnek hibái nem magából a népből eredtek csak, hogy azok előidézésében a felsőbb köröknek és részben — engedelmet kérek, hogy őszintén kimondom — a kormányköröknek is volt részök: azt kénytelenek vagyunk bevallani és azért, ha azt akarjuk, hogy e hibák, hogy ez er-