Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-17

17. országos Illés i kölcstelen tettek, hogy az erkölcsi fogyatkozások megjavuljanak: igenis magunkon kell kezdeni a megjavulást; és itt ismét teljesen egyetértek t. barátommal, ki arra figyelmeztette a t. előadó urat, hogy necsak magához a néphez, hanem magához a kormányhoz és — hozzá teszem, — magához az országgyűléshez is intézze figyelmeztetését, mert én meg vagyok arról győződve, hogy nemzetünk boldogságára az erkölcsök javítása szükséges és hogy arra a kormány és országgyűlés igen hathatósan folyhat be. Nem fogom elmulasztani magam is egy meleg felhívást intézni beszédem végén önökhöz uraim. A mit a vám és bankkérdés tárgyában mondott t. barátom Mocsáry Lajos és mire a t. belügyminister ur felelni méltóztatott: azt hiszem, hogy a t. belügyminister ur hibásan felelt. T. barátom Mocsáry Lajos igaz, azt mondotta, hogy a vám és bankkérdés szorosan öszszefügg az 1867. évi XII. t.-czikkel és azt is hozzá tette, — de azt gondolom csak vétségből — hogy mindaddig, mig a közjogi kérdés meg nem oldatik : a vám és bankkérdés sem fejthető meg. Mondom, csak vétségből tehette; mert sokkal jobban ismerem, semhogy nem tudnám, hogy ő igen jól tudja, hogy sem az önálló vámterületnek, sem az önálló független banknak közjogi akadályok nem állanak útjában ; de értette alkalmasint ugy, mint érteni értem én, hogy t. i. ezen két kérdésnek a nemzet óhajtása szerint való megoldását mai napig a közjogi kötés, a közjogi alku hátráltatta és akadályoztatta. Különben, ha nem teszem fel azt, hogy azért nem kezdték meg korábban az alkudozásokat a vámkérdésben, hogy azért nem állítottak fel önálló bankot, sőt késlekednek ennek felállításával most is, mert a közjogi alku, a XII. t. ez. békói alatt nyögnek: azt kellene feltennem, — a mit hazafiságokról nem tehetek fel, — hogy a nemzetnek érdekeit önkényt és akarva koczkázíatták, azt, hogy a nemzeten árulást akartak elkövetni. A t. belügyminister ur tegnapi hosszú, de azért igen érdekes beszédében, sok igaz közt több oly dolgot is állított, melyek véleményem szerint nem állják ki egészen a bírálatot. így többek közt, a mit a trónbeszád és válaszfelirat teimeszeiéről méltóztatott mondani: „Lgy pár szóba burkolt irány — azt monda a t. belügyminister ur — vagy elv kijelentése részint érthetetlen, részint sokfelé magyarázható. De egyátalában, miután provokálja a vitát ama kérdések felett, azon perezben, midőn azon kérdések meg nem oldhatók, semmi egyébre, mint haszonnélküli idővesztegetésre nem vezethet. Énnekem ugy látszik, hogyha valamely okiratban egyátalán semmi irányelv nincs megje125 lölve : ez mindenesetre sérthetetlenebbé teszi azt és többtéle magyarázatot enged. így történt épen a kiráiyi trónbeszéddel is. Azt látjuk, hogy például a vámkérdést, a bankkérdést, valamint a házasság kérdését is, többen többfélekép magyarázták. Azt pedig, hogy a válaszfelirati vita hiábavaló idővesztegetés lenne, vagyis hogy a kormány és a többség elveinek megállapítása, megvitatása, tárgyalása hiábavaló idővesztegetés lenne ; azt —• ugy hiszem — maga a t. belügyminister ur sem akarta állitani. Hát mikor vitattassék meg a kormány programmja, mikor birálfassanak meg a kormány tettei és szándékai : ha nem akkor, midőn a válaszfelirat alkalmával a kormánynak egész politikája van szőnyegen? Azt mondja továbbá a t. minister ur, a válaszfeliratot illetőleg: „hogy az, ugy nálunk, mint mindenütt a világon a trónbeszédnek parafrasisa legyen a fejedelem iránti loyalitás kifejezése és a közreműködése nyilvánításának". Én azt tartom, hogy valamint a trónbeszédben a fejedelem és illetőleg a kormány nem egyszerűen üdvözölni szokta az országgyűlést ; hanem kimondja egyszersmind, mit tart az ország ügyeinek szempontjából szükségesnek : ugy épen a válaszfeliratban is kell, hogy a nemzet a maga óhajtásait kifejezze, hogy őszintén meg mondja a fejedelemnek, mit tart az ország a nemzet boldogitásái-a szükségesnek. Nem osztozhatom annálfogva a t. minister ur azon nézetében, hogy a válaszfelirat egyszerű parafrasis, egyszerű nyilvánítása a loyalitásnak. De másutt sincs ám, mindenütt ugy, miként azt a t. minister ur gondolni méltóztatik; vagy legalább állította. Igaz, hogy Angliában a válaszfelirat többnyire egyszerű parafrasisa a trónbeszédnek ; ámbár vannak ott is esetek, hol nem egyszerű parafrasis, hanem a parlament megmondja a maga eltérő nézetét. Voltak — bár ritkán —• esetek, hogy a válaszfelirat f következtében a kormányok meg la buktak. És vannak erre esetek más parlamentekben is. Még kevésbbé érthetek egyet a t. minister úrral, arra nézve, mit a kormány programmját illetőleg méltóztatott mondani. Azt mondotta a t. minister ur, hogy nem tartja szükségesnek a kormány, hogy programmot adjon elő: mert e programmot egyenként előterjesztendő javaslataiban fogja kapni a ház. De, t. ház! miután azon javaslatok körülbelül a 3 ülésszakon keresztül fognak előterjesztetni a háznak, mert a trónbeszéd oly tárgyakról szól, melyek az egész országgyűlésre tartoznak : el lehetünk készülve arra, hogy a t. kormány programmját, — ha ugyan é{ addig, — az országgyűlés végén fogjuk megtudni. No már, hogy ezzel az országgyűlés és különösen a korptember 18. 1875.