Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-16

118 16. országos ülés scptember 1". 18Í5. tudom, hogy a kik a szabadelvű párthoz csatlakoztak : tették ezt azért, mert azt hiszik, hogy Magyarországon kell egy a napi kérdések körül csoportosult erős, compact pártnak lenni, ha az ország bajain segíteni akarunk. (Ugy vaui) Mi magunk részünkről, én legalább jót állhatok róla, soha személyes, vak bizalom alapján álló pártot nem is kívánok, nem is kívántam. Egy kormánynak erőt, követőinek öntudatos támogatása ad csupán. (Elénk helyeslés.) Mi teljesíteni fogjuk kötelességünket, a mennyire Isten tehetségünkbe adta, hogy kijelöljük a módozatokat törvényjavaslatainkban, melyeket az ország bajain segíteni szükségeseknek, helyeseknek, jóknak találunk. Azt is hiszem, hogy ha a t. ház tagjai, vagy legalább ezen többség azon meggyőződésre fog jutni, hogy azon javaslatok helyes irányban indulnak, hogy azon javaslatok jó utón haladnak, hogy azon javaslatok megközelitik a czélt: akkor azon javaslatokat támogatni fogják, nem tekintve egyes aprólékos eltérő nézetekre, melyek az eredményt nem veszélyeztetik. (Elénk helyeslés a középen.) Ez az, a mit én óhajtok, a mit én kívánok. Addig is pedig legyenek meggyőződve a t. ház tagjai arról, épen ugy, mint a t. képviselő ur,— hogy mondjak még egy főirányzatot, melyet követni szándékozunk, — hogy minden erőnk, minden igyekezetünk javaslataink összeségében abban fog összpontosulni, hogy a magyar államot mint magyar államot megtartani, virágzóvá tenni lehessen. (Elénk helyeslés és éljenzés a középen.) Elnök: Mocsáry Lajos képviselő ur szavainak elferditését röviden helyre kh'ánja igazítani. Mocsáry Lajos: Nem szavaim elferditését, bocsánatot kérek, hogy t. elnök ur ebbeli kifejezését rectificáljam, — hanem félreértés következtében legyen szabad egy pár szót szólanom. Elnök: Az előbbi szabályok szerint szavainak félremagyarázása miatt kérhetett szót valaki. Ez azonban az uj házszabályokból kihagyatott. Most a szabályokban szavainak „elferdítése" áll. Mocsáry Lajos : E szerint nagyon sajnálom, de meg fog nekem engedni az igen t. belügyminister ur, hogy a czimet akaratomon kivül ugy kell alkalmaznom, mint a hogy a házszabályokban áll; mert nem szeretném, hogy a naplóból, vagy a külföldön a lapokból bárki azt olvashassa ki, miszerint a parlamentnek bármely csekély tagja is oly részrehajlást tanúsított volna a magyar faj iránt, mely mindenesetre helytelen. Vonatkozik ez arra, a mit méltóztatott megjegyezni, hogy én a magyar fajt a legmunkásabb népnek neveztem. Én, ha mondottam is: ez alatt csak azt értettem, hogy a mezei munkára nézve a magyar munkásnak különösen az aratás és kaszálásnál, meg más mezei munkánál nincsen párja. Ezt bizonyára a t. minister ur, valamint a háznak minden tagja, a ki gazda, nem fogja tagadni. Elnök: Helfy Ignácz képviselő ur is kivan személyes kérdésben szólani. Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk!) Az igen t. belügyminister ur a törvény nemtudásával vádolt engemet, szólván a vámszerződésre vonatkozó törvényről. Miután ez egyrészről súlyos vád lenne személyemre nézve, miután másrészről e kérdésre nézve is igen fontos, hogy miként szól e tekintetben a törvény : én egyszerűen csak arra kérem a t. ház engedelmét, hogy a törvény idevonatkozó épen azon részét, melyet belügyminister ur idézett, felolvassam és abból ki fog tűnni, hogy abban igenis szó van arról, hogy alkudozni kell ; de arról, hogy e közös vámterület alapján történjék ez alkudozás: sző nincs. E vám- és kereskedelmi törvény így szól 22. §-ában: „E vám- és kekeskedelmi szövetség". (Zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, ha a t. belügyminister ur félremagyarázott vagy elferdített: bizonyosan nem a t képviselő ur szavait, hanem a törvényt magyarázta félre. Ennélfogva a t. képviselő ur szavainak félremagyarázása miatt nem kérhet most szót. (Helyeslés)) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Én véghetlenül sajnálom, (Zaj. Halljuk!) én tisztelettel tartozom és szives őszinte tisztelettel viseltetem a mi t. elnökünk irányában, de bocsánatot kérek, itt tévesen méltóztatott magyarázni a házszabályt. Az igen t. belügyminister ur egyenesen azzal vádolt, hogy érvelésem a törvény nemtudásán alapszik. Már bocsánatot kérek, ha ez képviselőre nézve nem személyes kérdés: akkor nem tudom, hogy mi hát a személyes-kérdés ? De még szavaim félreértése folytán is van jogom felszólalni, mert, ha az áll, a mit a t. minister ur mondott: akkor tegnapi összes állításaim alapja elesik. Arról volt szó azon passusban, melyre a t. belügyminister ur reflectál, hogy, a mikor a 9-ik év bekövetkezik: akkor természetesen előáll azon jog, hogy a szövetség felmondassék. Erre vonatkozólag azt állítja a t. belügyminister ur, hogy ez nincs ugy, hanem akkor, a kilencz év lefolyása után, a felmondás után kötelessége Magyarországnak rögtön az egyezséget, azaz a közös alapon lévő egyezséget létrehozni. Tisza Kálmán belügyminister (közbeszól:) Nem létrehozni! (Ügyvan! Zaj a szélső balon. Halljuk! halljuk!) Először is szavaim igaz értelmét akarom visszaállítani, a mely az, hogy nem azt mond-