Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-16

16. országos illés septeiiil>er 17. 1875. \\Q tam — mert különben igazat adtam volna a képviselő ur tegnapi állításainak, hogy minden esetben kötelessége Magyarországnak a szerző­dést megkötni; — hanem azt mondtam, hogy kötelessége a kilenczedik évben alkudozásokat folytatni a szerződések megkötess végett. A tör­vény határozottan ezt mondja, mert a törvény­ben ez van: „A felmondás csak a kilenczedik év végén történhetik meg, ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés hasonló utón hala­dék nélkül megkezdendő.* A t. képviselő ur, gondolom — már bocsá­son meg, de azt hiszem, tud magyarul; ebben a szövegben az van mondva: „a szerződés meg­újítása"; ha tf hát, akkor a szerződés közös vám­területről szólott: ez n szerződés megújítása je­lentheti-e a külön vámterületet? A tiszta nyelv s logika szerint nem jelentheti. Hanem meg kell jegyeznem (Zaj a szélső baloldalon.) — és tessék kihallgatni, nem árulom el itt az ország jogait, hanem magyarázom a törvényt, (Halljuk! hall­juk!) a mint van. Meglehet, hogy ez a t. kép­viselő urnák nagy örömére szolgál ; mert azt látom, hogy nagy örömmel integet; hanem a törvény szabályai szerint meg kell próbálni az egyezséget: csak akkor, ha majd az egyezség nem sikerül kölcsönös egyetértéssel, akkor ál! elő az eset, hogy a vámterület elkülönítéséről kell gondolkodnunk. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Tartozom azon kijelentéssel, hogy előbbi állításomnál maradok, mely szerint meg­győződésem az, hogy a t. képviselő urnák nincs joga a felszólalásra azon okból, hogy félrema­gyarázott szavait helyre igazítsa; de igenis be­ismerem, a mennyiben személyes megtámadás forog fen arra nézve, a t. képviselő urnák fel­szólalása indokolt volt. Ezt kívántam a mag-am igazolására elmondani. (Atalános helyeslés.) Ragályi Nándor: T. ház! Engedjék meg, hogy azok előtt a régiek közül, kikkel szeren­csém volt több ízben parányi tehetségemmel köz­reműködni, néhány szóval indokoljam : miért szó­lalok fel e helyről. Én politikai meggyőződésemre nézve valamint eddig folytonosan, ugy most is az 1861-iki felirat álláspontján állok, azon fel­irat álláspontján, melynek alapja vagy teste tisz­tán a személyes kapocs, lelke pedig az 1791. X. törvényczikk azon tétele, hogy Magyarország független és semmi más országnak alá nem ve­tett állam. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mada­rász közbekiált: Ugy is legyen!) És ezzel uraim szerintem meg van mondva mind a két volt párt­nak, mint már egyszer más helyütt érintettem, hogy önök hagytak el engem és nem én önöket. (Derültség.) Igen természetes, hogy most itt ezen az oldalon foglalok helyet barátaim között, a kik Magyarország függetlenségét mentté akarják tenni. Ezen czél sokkal magasztosabb, mintsem véde­nem kellene; szükségességéről ép ugy meg va­gyok győződve, minthogy az előttem szóló mi­nister ur meg vagyon győződve, hogy bizonyos kérdésekre egy nagy pártnak össze kell tartani. És ennek szükségességéről meg vagyok győ­ződve, azért: mert az 1867-iki többség, nem mon­dom, mintegy könnyelmű, tékozló volt, de igenis elzálogositotta az ország közjogi örökségét. így kell lenni egy pártnak, mely folytonosan fen­tartja az igényt, hogy az országnak adandó al­kalommal azt visszaválthassa azon ismert meg­jegyzéssel: veletek és általatok, halehet; nélkületek, sőt ellenetek, ha kell. A mi a felirati vitát illeti, éu megvallom, nekem igen kevés szólani valóm van. ürömmel vettem észre azon hangulat változását, a mely irányunkban csak most történt. A t. előadó ur, általam igen t. báró Sennyey ur, de maga a belügyminíster ur is azt nyilvánította, hogy fel­iratunk loyalis. Mondom, constatálni kell ezen hangulatot: mert egészen uj dolog; mert ez előtt, ha az érvekből kifogytak: azt, vetették szemünkre, hogy forradalmat akarunk. Volt olyan is, a ki azt mondotta, hogy ő a telivér 48-as, 8 minket 49-eseknek bérmált. Uraim, mióta a magyar királyt megkoro­názták : azóta a magyar király ellen senkinek kifogása nem lehet s így annak, hogy bennün­ket 49-eseknek neveznek, nincs semmi értelme, ez nonsens. De ha valaki a forradalmat mint czélt tűzte ki : az szerintem vagy tébolyodott, vagy a zavarban akar halászni; s akik uzt mondják, hogy mi forradalmat akarunk: azt megvetéssel utasítom vissza. Hanem ha arról van szó, hogy egy állam minden törvényes utat megpróbál és még sem bírja magát a veszedelemtől megmenteni; ha arról van szó, hogy bizonyos, állítólag örök szerződés, mennyire sarokba szoritott egy államot, hogy nincs más választása, mint vagy engedni, hogy csaknem a végletekig mennie : akkor én nyíltan megvallom, inkább a másikhoz nyúlok, mert az életfentartás, a megélhetés ösztöne valamint az egyeseknél, ugy^az államoknál is fölötte áll min­den törvénynek, minden szerződésnek. De ha a legroszabb, ha az volna is a sors könyvébe írva, hogy ezen államnak igy is, ugy is halni kell: akkor is inkább azon öntudattal, hogy megkisérlette az önfentartás jogát is, hal­jon meg, mintsem gyáván, összetett kézzel s azon egy sóhajjal, hogy Allah nagy és az ő prófétája örök életet ígér, de csakis a más világon. (He­lyeslés a közjogi ellenzék részéről.) Azt kell még megjegyeznem uraim, hogy ez egészen, egyéni nézet és semmi vonatkozással sincs azon párt nézetére, melyhez tartozni sze­rencsém van; habár inkább szerencsétlennek kell nevezni azon helyzetet, midőn egy pártnak —

Next

/
Thumbnails
Contents