Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-16
1 14 16. országos ülés scptember 17. 1875. Különben a javaslatot indokoló t. képviselő ur, ugy látszik, a külügyi politikában nagy ismeretekkel bír; de nem azt ismeri, a mi van, hanem azt, a mi lehetne. Vagy azt kell hinnem, hogy titkos távirda-sodronyok kötik össze mind Gortschakoff herczeg, mind Bísmark herczeg, mind Andrássy grófnak legtitkosabb kabinetjével; mert íme ő tudja azt, hogy az osztrák-magyar kormány eleinte a felkelést támogatta, — oly dolog, a mit senki sem tud rajta kívül; (Derültség.) tudja azt, hogy Andrássy Gyula gróf azt híresztelte — miután megijedt a törökök haragjától, — hogy ő meg van bizva Szerbiát megszálluni: de — azt mondja a képviselő ur — midőn ezt megtudta Gortschakoff herczeg és Biomark: nagyon csodálkoztak. {Nagy derültség.) Higyje el a képviselő ur, sem Bismark, sem Gortschakoff nem csodálkoztak jobban, mint a hogy csodálkozni fog gróf Andrássy, ha a képviselő úrtól ezen szándékát megtudja. (Elérik derültség?) Hanem vannak igen furcsa politikai eljárások, azt tapasztaljuk s ugy látszik a t. képviselő ur is azon eljárásnak hive, a mely eljárás áll annyiból: hamis híreket szétterjeszteni. Vagy hallgat rá az illető kormány, mely ellen terjesztik, és akkor azt mondják rá: lám hogy igaz, nem is merik megczáfolni ; vagy nem hallgat rá, hanem desavouálja: akkor azt mondják, persze hogy igaz volt, de a többiek rá ijesztettek. (Elénk derültség.) így természetes, akármit tesz a kormány : a rágalom nyelve mindig hirdeti annak ellenkezőjét. És most engedje meg a t. ház, hogy a t. képviselő ur ellen védelmembe vegyem komolyan, elhatározottan, legjobb meggyőződésem szerint Magyarországnak nem-magyar ajkú lakóit. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt monda, hogy kérdés, mert nem csak pénzügyi bajaink vannak, hogy létezik-e a haza minden fiában a hazafiassá g és a haza iránti lelkesedés s akkor azt mondja, hogy ő kénytelen arra nemmel felelni. Beszédjének előzményeiből kiindulva, nem érthetett mást, — mert nem hiszem, hogy csak magáról beszélt volna, mert akkor nem vitatkozom vele, — nem érthetett mást, mint az ország nemmagyar ajkú lakosait. Én t. ház, a legnagyobb lelki nyugodalommal merem mondani, hogy igenis azoknál létezik hazafiság, létezik hazaszeretet; létezni is fog, csak tegye meg a magyar kormány és a magyar törvényhozás azon kötelességét, hogy a konkolyvetőket ne engedje felettök uralkodni (Élénk éljenzés és taps) és ne engedje a népek egészséges, hazafias lelkületét megmételyeztetni. (Hosszan tartó élénk helyeslés.) Azt, hogy a t. képviselő ur jónak, czélszertinek látja arra nézve, hogy e haza nem magyar ajkú lakosai is küzdöttek az alkotmányért, épen a 48-iki eseményeket felhozni: saját ízlésére, saját Ítéletére bízom. Talán azt gondolta, hogy ezen 1848-iki emlékek felhozatalával fog bennünket ingerelni és Isten tudja — micsoda fellépésre bírni. De legyen megnyugtatva a képviselő ur, a magyar nemzet haragtartó soha nem volt, a magyar nemzet megbocsátotta már azt, a mi a múltban történt; de nem fogja tűrni, ,hogy a jelenben valami hazaellenes történjék. (Elénk helyeslés.) Hogy végezzek a t. képviselő úrral, még egyet emlitek fel. O azt mondja, — azért szólhatok itt igen röviden, mert Pulszky Ágost képviselő ur elmondotta már nagyobb részét annak, a mit e részben elmondandó voltam, — azt mondja a képviselő ur, hogy a nemzetiségi kérdés Magyarországon az administratio kérdése; azt mondja, hogy megvan az archimedesi sarkpont a megyékben a nemzetiségi kérdés megoldására. Már engedje meg a t. képviselő ur, én tökéletesen elhiszem, hogy a nemzetiségi kérdés azon megoldására, a melyet évek óta hirdet a t. képviselő ur, az ő általa contemplált megye lehet igenis az archimedesi pont: mert az oly megye, melyet ő akar, hogy t. i. a hatóság külön nemzeti jelleggel birjon, az nem más, mint az ország testének fajok szerinti feldarabolása, vagyis a magyar államnak megszüntetése. (Felkiáltások: Ugy van!) Az ő óhaja szerinti megyében igenis megvan az az archimedesi pont, hogy Magyarország megsemmisüljön ; de lesz rá gondunk, hogy abba a megyébe lábát soha bele ne tegye. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps.) Én, t. ház, lelkemből kivánom, hogy ha lesznek bonyodalmak, — a melyek hogy lesz* nek-e ismét, ha most elcsendesednek, én nem tudom, mert időjós nem vagyok sem politikában, sem más téren, sem oly titkos összeköttetéseim nincsenek, hogy akár a hatalmasak titkos gondolatát, akár az összeesküvők rejtett suttogásait tudjam, — mondom: én nem tudom; de óhajtom, hogy bármikor lesznek: álljunk e hazában mindnyájan együtt mint testvérek, nem csak a vész perczében, de a béke idejében is, hogy együtt fordíthassuk munkálkodásunkat közös hazánk felvirágzására. — De a ki ezt kívánja, annak nem szabad oly tanokat hirdetni, a melyek az államnak lételét megingatnák vagy semmivé tennék és higyjék el kérem, Magyarország minden, bármely ajkú lakosainak vezérei fontolják meg ezen közös érdeket és ne a magyar nemzet elleni gyűlölség hirdetését hírlapjaikban és más téren tartsák feladatuknak, de igenis igyekezzenek elsimitani, a mi a régi időkből még rósz emlékezet fenmaradt volna. Mert higyjék el nekem, hogy ha a gyűlölködés erőt birna venni a Magyarországban lakó fajokon:
