Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-16
16. orszá gos Illés septemfoer 17. 1875. 115 ez mindegyikre nézve szerencsétlenség lenne ugyan ; de mégis azt mondom, nem a magyar fajra nézve lenne a legnagyobb szerencsétlenség. (Élénk helyeslés.) T. ház! A vita folyamában legelőször Simonyi Ernő képviselő vetette föl azon kérdést, hogy vajon mi fölött határozott valójában a mostani választás ? Helfy képviselő ur tovább folytatva nyilvánította azon meggyőződését, hogy ezen választás annyira nem döntött a legfontosabb kérdések fölött, hogy a jelen országgyűlést két év mnlva okvetlenül el kell oszlatni, hogy majd azután a nemzet dönthessen. Érvül, hogy mennyire nem voltak tájékozva az emberek, felhozta azon példát, hogy az ő pártjukhoz tartozók örömmel mint párfjok győzelmét üdvözölték a szabadelvű párt jelöltjeinek Pesten történt megválasztatását, és indokolta ezután azt is, hogy milyen, az én csekély személyemre vonatkozó nézet alapján szavaztak itt vagy szavaztak ott a szabadelvű pártokra, mint saját pártukhoz tartozókra. Ugyanezen kérdést báró Sennyey Pál tisztelt képviselőtársam is érintette diplomatice és tapintatosan tegnapi beszédében. Én, t. ház, azt gondolom, hogy a mai választások előtt nem volt, igaz, theoretiee ezen kérdés felvetve: jó-e az 1867. XII. törv.-cz. vagy nem ? Ezen kérdés nem volt felvetve; általunk legalább, ezen kérdés hallgatva mellőztetett; de igenis tisztán, praecise állott a kérdés, mely a múlt országgyűlés alatt február 3-án felvettetvén, épen a t. túlsó oldal gondoskodása folytán is, majd minden héten, legalább igen gyakran, megvitattatott; fel volt vetve a választások előtt általam is, mások által is egyenesen, őszintén, nyíltan és ez a kérdés ez volt: helyesli-e az ország, hogy a közösügyi kérdések vitatása a napirendről letétetvén, fogjunk kezet az ország égető bajainak orvoslására. (Igaz! ugy van!) E kérdés oly tisztán volt feltéve, melyhez kétség nem férhetett, s a mily tiszta volt a kérdés, ép oly tiszta és határozott a válasz, mit az ország reá adott. Vagy azon hitet, hogy most nem ez a kérdés, hogy majd a régi baloldaliak igy fognak tenni, talán önök híresztelték: mert más nem hiresztelte ; de ha hiresztelték, nagy titokban tehették: mert a mint lapjaik és programmjaik kezeinkhez vagy füleinkhez jutottak, tapasztaltuk, hogy ugyancsak hiresztelték ennek az ellenkezőjét. (Élénk derültség) Ha azonban egy bizonyos fokig tévedek és igenis fel volt vetve a közjogi kérdés, de csakis kizárólag önök által; de ha fel volt vetve, pedig nem tagadhatják, mindenki tudja, hogy mindenütt azzal jártak össze-vissza az országban és az eredmény mégis az: ez bizony aligha bizonyit önök mellett. (Tetszés) De egyébiránt megvallom csodálkozva értettem, a mit Helfy képviselőtársam állításának indokolásául felhozott , hogy ő járván, mint monda, az országban, a pártjukhoz tai-tozó választók mint, az ő pártjuk öi'ömünnepét üdvözölték a szabadelvű párt képviselőinek megválasztását Budapesten. Megvallom, ez bizonyos kellemetlen hatást tett rám és egy illusiótól fosztott meg: mert szavaiban kételkedni sem jogom, sem kedvem. Tehát a dolog igaz. De miben áll e dolog? Abban, hogy félesztendővel azután, a midőn az nj pártalakulás megtörtént és a kérdés pro et contra naponkint vitattatott, s ő általuk a népgyűlés ékben és az országban széltében prédikáltatott: az ő választóik még sem tudták, mi .történt. (Derültség.) Megvallom, hogy ha ellenpárti embertől hallottam volna ezt: kész yolnék pártrágalomnak tartani ezen állítást. (Élénk derültség) Igen is, t. ház! a választás döntött a fölött? a mi fölött döntenie kellett, hogy helyes volt-e az alap, melyen a szabadelvű párt alakult ? hogy helyes-e a meg nem oldható kérdések feletti harczot félretéve, egész erővel az ország megmentésére, jólétének emelésére munkálni. És mert a kérdés igy volt felállítva, és mert az ország igy döntött fölötte: engedje meg Sennyey Pál t. képviselőtársam, hogy kéljem: ne bántsa lelkét aggály a felől, vajon ez irányban mint gondolkoznak bona fide a kormány és a kormánykörökben. Nem rég, a fusionalis időkben, volt szerencsém ő vele e dolgokról beszélni. Megtisztelt azon bizalmával, hogy azt mondta: Itt nyíltan a parlament kebelében kimondott szó olyan, melyhez kétség nem férhet. Nem hinném, hogy okot adtam volna arra, hogy ma is kevésbé bizzék szavamban. {Helyeslés a középen.) És legyen meggyőződve, hogy én, — hogy az ő egyik igen sikerült szavával éljek — annyira nem vagyok követője, de annyira szenvedhetlennek és lealázónak tartanám a vakandok politikát, hogy részemről még midőn saját helyzetemet kívánom is nyíltan kifejezni és saját álláspontomat kiemelni: még csak egy szónak árnyékával sem szeretnék olyat mondani, a mi egy másik pártbeli emberre gyanusitólag hat. (Hosszan tartó mozgás) De t. képviselőház! (Halljuk!) azt mondják, hogy az mind nem ár semmit; hiszen az ország financziális bajain segíteni nem lehet; némelyek azt mondják, hogy egyátalában nem lehet, mások egy kis variatiót tesznek hozzá és azt mondják, hogy kevésbé lehet, nem oly jól lehet. Engedjék meg, hogy én számokat, emiitsek fel; nem a magam számait, nem is pártombéliéit, hanem Simonyi Ernő t. képviselő ur számait és adatait. 0 csak tegnapelőtt, ha jól emlékszem, miután megmondta volna, hogy az állam b&jain nem lehet segíteni, mig az 1867-iki XII. t. ez. fönáll, — mert azt beismerem, hogy 15*
