Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-16
16. országos ülés september 17. Í875. 113 a legilletékesebb, leghelyesebb válaszfelirat átalában s elvontan a mostani esettől. (Halljuk!) A trónbeszédnek feladata, nózeteai szerint s nem először mondom el a ház kebelében e nézetet, — az, hogy igenis érintse, jelezze az ország helyzetét, felölje ki a teendőket. De nem lehet a trónbeszédnek feladata, a módozatokat, a részleteket, az irány részletezését magában foglalni. Egy trónbeszéd kerete azt, hogy ezek kellőleg kifejeztethessenek, nem engedi. Egy pár szóba burkolt irány vagy elv kijelentése, részint értheLetlen, részint sokfelé magyarázható. De egyátalában, miután provocálja a vitát azon kérdések fölött, azon perczben, midőn azon kérdések meg nem oldhatók: semmi egyébre, mint haszonnélküli idővesztegelésre nem vezethet. (Helyeslés.) Nem félünk, nem fogunk mi félni az elvi vitától. Szívesen fogadjuk azt. Részemről nem is szeretném, ha a nagyfontosságú kérdések, melyeket ezen országgyűlésnek meg kell oldani, komoly elvi vita nélkül oldatnának meg. De folytassuk a vitát akkor, mikor a vitának eredménye a kérdésnek jobbra vagy balra eldőIése lehet. (Helyeslés.) Ez nézetem a trónbeszédről s természetesen azt tartom, hogy a válaszfelirat nálunk, mint mindenütt a világon, miként előttem is már ki fejeztetett, a trónbeszédnek parafrasisa kell, hogy legyen, a fejedelem iránti loyalitás kifejezését és a közreműködésnek nyilvánítását foglalja magában. Nem fogom részletesen taglalni az ellenindítványokat, tehát a függetlenségi párt részéről beadott elíeninditványnál sem fogok hosszasabban időzni, csakis egyszerűen constatálni kivánoin részemről, hogy azt, habár vaunak is pontjai, melyeket magaméinak nem vallhatok, mint az alkotmányos érzület és loyalitás hangján tartottak, igen szívesen üdvözlöm. Nem mondhatok azonban hasonlót azon másik elleninditványról, mely a házba beadva lőn és megvallom, csodálkoztam némileg, hogy Simonyi Ernő t. képviselőtársam rosszalását fejezte ki a fölött, hogy ezen javaslattól a kinyomatás megtagadtatott. Én nem tudom t. képviselőház, minő más módokat kíván a t. képviselő ur ajánlani, arra nézve, hogy ilyenek ne történhessenek. Én gondolkoztam rajta; de én olyan módot, melylyel az ilyennek megtörténtét a parlamentben megakadályozni lehessen , oly módon, hogy a. pavlamentalismus szabadsága meg ne sértessék, nem találtam. De ha meg nem akadályozhatjuk ezt: akkor azt hiszem, a legkevesebb, a mit tehetünk, legalább az, hogy vonjuk meg tőle azon elismerést, melyet elvonni teljesen jogunkban van. (Helyeslés.) És, hogy ezen esetben ez teljesen indokolt volt: nem hiszem, hogy tagadhatná bárki, ha hallja, hogy — sokat ne KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. I. KÖTET. emlitsek — a beadott inditvány beszél arról, hogy a magyar nemzetnek itt csak foglalási joga van, ugy, a mint a politikát folytatjuk, a mi a többi nemzeteknek a felszabadulási jogot adja; tehát a magyar törvényhozó-testületben követeli a szakadási jognak gyakorlatát. (Mozgás.) Azt mondja, hogy az egész egyezkedés hibás. És miért ? Azért, mert azt mondja, hogy a kiegyezés történt a végből, hogy két nemzetiség uralkodjék az országban lakó nemzetek fölött, tehát Magyarországon a magyar csak nemzetiség, a többi nemzet! (Zajos mozgás.) Hogy minő fellépés ez, minő nyilatkozat*ez, azt jellemezni nem fogom: mert azt parlamentben jellemezni nem lehet; mert oly szót, mivel azt jellemezni lehetne, parlamentben kimondani nem szabad. (Élénk tetszés) De, Uraim! ez nem volt még elég: csak Magyarországot megbántani ; nem volt elég csak a magyar nemzetet megbántani; még tovább kellett mennie. Gyanúsítás alá, a kétsziaüség vádja alá, az izgatás, a jó szomszédnál zavart csinálás vádja alá kellett vonni azt, kit alkotmányos országban mindenütt sérthetetlennek tartanak: az ország koronás fejedelmét. Hogy lehessen egy parlamentben jellemezni azt, midőn van ember, ki elég elvetemült azt mondani, hogy a most dühöngő polgár-harczot Magyarország törvényes királyának Dalmátia ormain történt megjelenése indította meg. Azt hiszem, hogy van mégis eszköz, melylyel ezt nem ugyan megakadályozni, de kellőleg megfenyíteni lehet; és remélem, hogy nem lesz e házban tag, ki nem alkalmazná ezen fenyítéket: — a megvetésnek fenyítékét. — (Élénk hosszantartó helyeslés.) Egy vád foglaltatik ezen felirati javaslatban, a magyar kormány eljárásával szemben a gyűjtéseket illetőleg. Miután hivatalomnál fogva ez intézkedést én tettem: azt gondolom, tartozom nem ugyan az indítványozó uraknak, de a t. háznak azzal, hogy megmondjam, mit tartalmaz azon rendelet. Mindjárt a harcz kiütésekor gyűjtéseket kívántak rendezni hivatalos engedélylyel s pénzeket küldeni a harcz szinhelyére, azt mondván, hogy a károsodottak számára akarnak gyűjteni. Hozzám kérdés intéztetvén, azt feleltem : addig, míg a háború dul, ott harczosok vannak, kiket egy barátságos állam kebelébrn pénzzel támogatni nem szabad. Lehet gyűjteni igeu is; de csak oly hazánkba menekültek számára, kik az országban belebbezve lévén, biztosak lehetünk, hogy Bem a nyert pénzzel a harczot táplálni vissza nem mennek, sem a pénzt oda nem küldik. Ez volt az, mit részemről elrendeltem s én minden^ hasonló alkalommal hasonlókép fogok eljárni. (Élénk helyeslés.) 15
