Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

94 15. országos ülés september 16. 1875. sok: A dologhoz!). Óriási pedig a különbség, mert a házszabályokra nézve azt mondja a tör­vény, hogy csak egyik ülésszakról a másikra lehet őket megváltoztatni; az ilyen határozatokat pedig, mint a minőt a ház tegnapelőtt hozott: mindig. Kérdem régibb képviselőtársaimat, nem történt-e meg akárhány szói*, hogy a mit bizo­nyos időben elhatároztunk, azt másnap megvál­toztattuk. Elnök: Engedje meg a t. képviselő ur, hogy figyelmeztessem a házszabályoknak egy másik pontjára, a melyben az van, hogy a napiren­den lévő tárgyon kivül másról szólni nem szabad, hacsak az elnök fölszólitására a ház ezt meg nem engedi. Elvártam volna tehát, hogy ha a t. képviselő ur másról kivan szólani, mint a fel­irati vitáról: engem erre felszólítson. (Helyeslés.) Engedje meg, hogy ezen mellékes kérdések vita­tásától való elállásra felkérjem, mert ezt a sza­bályok tiltják. Egyébiránt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy igaz, a házszabályokban csak az van, hogy a napirend tárgyalására kiszabott időn kivül terjeszthetők elő interpellatiók, de benne van ez is : „Azt, hogy mely idő legyen a napirend tárgyalására kitűzve és mely órában történjék az interpellatió és adassék azokra a, felelet, a képviselőház időről időre határozza meg." A képviselőház elhatározta, hogy további intézkedésig félkettökor adassanak válaszok az interpellátlókra. Igaz, hogy ezt a határozatot a ház megváltoztathatja; de addig, mig meg nem változtatja, nekem azt foganatosítani kell. (He­lyeslés.) Kérem azért, méltóztassék ezen kérdést befejezettnek tekinteni és azt, ha szükségesnek látják, máskor, a midőn alkalmasnak fog lát­szani: máskor méltóztassanak felvenni. Most kérem, méltóztassék a felirati vitát folytatni. Helfy Ignácz : Bocsánatot kérek, ha csak egy perczig is várt volna a t. elnök ur, meg­győződhetett volna, hogy fölszólalásom a tárgyra tartozik, a mit most demonstrálni akarok. (Hall­juk!) Én a fusióról beszélek, a mi, azt hiszem, napirenden van s azon kérdést akartam intézni a beltigyminister úrhoz, hogy mi történt volna akkor: ha a volt többség február másodikán ép ugy az ő torkába fojtotta akkori beszédét, a mini; torkába fojtatott Simonyi Ernő t. képviselő­tái-samnak. Bizonyára nem ülne most a ministeri szé­ken ; hanem ülne a Deák-párton. (Derültség.) De most folytatom, t. ház, előadásomat (Halljuk!) azon válaszfelirati javaslatra nézve, melyet Miletics és Polit képviselő urak beadtak. Méltóztatik tudni, t. ház, hogy mi ez oldalon nem-magyar ajkú testvéreinkkel szemben min­dig a méltányosság legeslegszélsöbb határáig elmentünk, daczára annak, hogy sokszor gya­núsítottak minket ezzel és mondhatom, hogy nekünk ezen gyanusitás sokat ártott az ország­ban hazafiúi működésünk tekintetében ; mi azon­ban mégis nem gondolva ezzel, föláldoztuk sok­szor egyéni kényelmünket és kötelességünknek tartottuk mindannyiszor, valahányszor jogukat védelmezni lehetett, mellettük felszólalni. Vég­hetetlenül sajnálom, hogy ezen t. urak annyira megnehezítik állásunkat e tekintetben, hogy csak­nem lehetetlenné akarják tenni, hogy jövőre akadhasson képviselő, a ki mellettök fölszólaljon. De én megnyugtatom Miletics t. képviselő urat, és legyen meggyőződve, hogy bármennyire ipar­kodik szítani a gyűlölet tüzét, bármennyire lihegjen boszút a magyar nemzet ellen és bár­mennyire feszítse meg erejét ez irányban: mi soha sem fogjuk elhinni, hogy szerb testvéreink osztoznak azon érzelmekben, a melyeket ő előt­tünk tolmácsolni akart. En tudom, hogy horvát testvéreinket szereti a magyar nép, ugy, mint hiszem, hogy ők is szeretnek minket. De ha van valaki, a kinek árt az ilyen felszólalásokkal: legyen meggyőződve, hogy nem a magyar embernek és nem a ma­gyar nemzetnek árt; hanem árt magának, és ha soká folytatja, árt bizonyára azon nemzetiség­nek is, mennek talán használni akarna. 0 mint­egy türelmetlenséggel vádol minket. Bocsánatot kérek, hogyan vádolhat ő minket türelmetlen­séggel, ő, ki egy kis fractiónak képviselője, s ki rósz néven veszi a magyar nemzettől azt, hogy a magyar államban a magyar nemzet magyar mer lenni. Mit tenne ő akkor, ha ő ily nagy nem­zetnek lenne a fia, mint a milyen a magyar nemzet aránylag a szerb nemzetiséghez képest. Egyébiránt annál is inkább, miután az utána fölszólalt. Polit képviselő ur, szívesen elismerem, igen ildomosán, helyre ütötte a hibát, melyet társa elkövetett, nem találnám helyesnek, ha a ház bármely oldaláról irritáló, keserű szavak hallatnának még a tárgyra vonatkozólag. Ugy hiszem, a t. képviselő ur megértette s jövőre tudni fogja, mily hangon lehet és szabad a ma­gyar nemzet képviseletéhez szólani. (Helyeslés a szélső bal felöl.) Beszédem elején jelzem, hogy a különböző válasz felirati javaslatokben érintett teendők közt van egy, melyet én legfontosabbnak tartok, ugy hogy én eziránt kénytelen leszek kissé tüzete­sebben nyilatkozni. Éz a kérdés, t. ház, a vám­és kereskedelmi szerződés kérdése Véghetetlenül sajnálom, hogy épen e perczben a t. kereskedelmi minister ur nincs jelen a teremben: mert legna­gyobb részét annak, a mit mondani akarok, épen ő hozzá kívántam intézni. Én nem tudom, hogy a t, képviselőház figyelemmel kisérte-e azon eljárást, melyet a t. kormány e fontos kérdéssel szemben ez ideig követett. Én a magam részéről lépésről lépésre

Next

/
Thumbnails
Contents