Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

15. országos ülés septenifoer 16. 1875 . 93 a munkához. Ez még kevesebb lett volna. De én azt hiszem, a féliratnak ép az a feladata, hogy legyen benne valami, a mihez hozzá lehessen szólni, hogy a képviselőház képes legyen megítélni a kormány szándékait. Hanem engedje meg a t. előadó ur, hogy nem,— mint az imént mondám, csinos, hanem igazán szép és jeles beszédére reflectálva, abban néhány ellenmondást emeljek ki. A t. előadó ur beszédének elején azt, mondja, hogy azért nem volt szükséges részletekbe belemenni, mert ámbár elismeri, hogy a felirati jog igen fontos, a melylyel bizonyos esetekben élni kötelesség, midőn például egy nagy kérdés kidomborodik s dominálja a helyzetet; de normális rendes időben kár volna ezt felhasználni. Egy passussal később ugyanő ezt mondja : az ország értelmiségét ez idő szerint az ország pénzügyi helyzetének rendezése és a sulyegyennek helyreállítása dominálja. Megdöbbenve áll minden gondolkozó fia a hazának azon nagy kérdés előtt: mi lesz az országból, ha a rendes jövedelmek folyvást elégteleneknek bizonyulnának be, stb. Tehát kérem akkor, mikor a gondolkozó hazafi megdöbbenve áll azon kérdés előtt, hogy mi lesz az országból: az ilyen helyzetet a t. előadó ur csak nem mondhatja normális helyzetnek s így ő maga megerősíti, hogy itt lenne az ideje a részletekbe bele menni és legalább azon egy kérdésre megmondani a kormány részéről, hogy mily módon akar eljárni. Továbbá azt mondja a t. előadó ur: Nem áll sem a haza, sem e ház érdekében átalánosan vitatkozni a foganatosítandó rendszabályok és behozandó reformok fölött. Már engedelmet kérek, azt a legnagyohb erőmegfeszitéssel sem bírom fölfogni, hogy az miért lehetne ártalmas, hogy ha a behozandó reformok fölött ma vita támadna. Én óhajtanám tudni, hogy micsoda szerencsétlenség volna az országra, hogy midőn a trónbeszédben röviden érintve vannak a vallás- és házassági kérdések: ha mi ma kimondanék, a mint reménylem később a t. többség is ki fogja mondani, hogy ezen kérdéseket azon értelemben akarja megoldani, mint már azt egyszer a ház többsége eldöntötte, tudniillik Deák Ferencz júniusi beszéde alapján, vagyis hogy a teljes vallásszabadságot és a kötelező polgári házasságot akarja behozni. Mi baj származnék ebből Magyarországra nézve ? Megvallom, meglepetéssel hallottam Móricz Pál t. képviselő ur mai beszédének e tárgyra vonatkozó passussát, amelyben ő azt mondta,— nem tudom mennyiben lett erre fölhatalmazva, a kormány intentiójának magyarázójává lenni, én még e perczben is reményleni akarom, hogy ez valami tévedés, elkapatva érzi magát a t. képviselő ur azon állás által, melyet jelenleg a körben elfoglal és áthozta magával ezen érzetet ide a házba; mert ilyen visszaesést Magyarországon — mert ez világos visszaesés volna — elképzelni nem tudok. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ő tisztán deferencziából teszi a katholikusok irányában, mert a katholika hitágazatba ütközik a polgári házasság. Én nem tudom, hogy nem tudja-e a t. képviselő ur, hogy épen katholikus országokban lett első sorban behozva a polgári házasság; Olaszország, Francziaország a legkatholikusabb országok és senki sem állítja, még a lelkészek sem, hogy ez a hitágazatba ütköznék. (Közbe: i'J

2 az óra!) Fogom kérni a tisztelt Elnök urat, hogy engemet legalább 10 perczczel előbb méltóztassék figyelmeztetni, ne ugy mint tegnap Simonyi képviselő urat. Elnök: Nem lévén semmi interpellatlo, sem más tárgy bejelentve : két óráig mindenesetre beszélhet a t. képviselő ur, s ha a t. ház megengedi, tovább is. Helfy Ignácz: Miután ez incidenssel kihoztak sodromból, felhasználom ezt arra, hogy egy kis megj'egyzést tegyek és nem fogom követni t. barátom tanácsát, hogy kihúzzam az időt, ez nem szokásom; szólani fogok addig, míg eszméimet kifejteni, a mely perczben ezeket kifejtettem, megszűnők szólani, mert én is osztozom e tekintetben az előttem szólottak nézetében, hogy az idővel gazdálkodni kell. De az idővel való gazdálkodást, mint helyesen van megérintve válaszfelirati javaslatunkban, melyet Simonyi Ernő benyújtott: igen jól kell értelmezni. A múlt országgyűléseken is mindig azt hangsúlyozták, s mégis ha van valami, niit főként lehet okozni Magyarország bajainak forrásául, az, hogy elhamarkodva tettünk mindent, hogy nem eléggé lett megbírálva minden oldalról minden fontos kérdés. Egyátalában, bár mondom egyénileg én óhajtom, hogy a vita, mint minden más vita, a legrövidebbre szorittassék, mégis fölkérem a t. házat és annak többségét, hogy ne folytassa eljárását azon az utón, melyen tegnap megindult. Igaz, t. elnök ur a házszabályokra hivatkozott 's a házszabályokat respectálni kell. De engedelmet kérek, az tévedés volt. Az, mire tegnap a t. elnök ur hivatkozott, nincs a házszabályokban A házszabályokban csak annyi van, hogy interpellatiók és indítványok a napirendre kitűzött időn kívül tétetnek. Tegnapelőtt kérte fel a t. elnök ur a házat, hogy erre nézve intézkedjék.A t. elnök ur proponálta és egy-két barátom ellene fölszólalt, — vita nélkül meg lett állapítva egyelőre az, hogy az olyan napokon, melyeken interpellatiók lesznek, félkettőre végeztessék a napirend. Ez tehát nem házszabály, hanem élő szóval tett megállapodás, (Fölkiáltá-