Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-15
95 > 15. országos ülés sleptember 16. 1875. keserű volt a harcz azon kerületekben, a hol a volt balközéppel állottunk szemben. Miért? Hiszen nem volt a kettő közt különbség a választás alatt : miután a fusió megtörtént, egy párt, egy liberális párt volt. De ezt elhitetni nem lehetett, a nép ragaszkodott boldogságához. A nép, mikor magyaráztuk neki a mi programmunkat; azt monda, az mind szép, a; mi képviselőnk is azt akarta a múltban és mindég azt mondták, hogy az is bploldali. Ez igy ment országszerte éa emlékszem rá, hogy példát mondjak, Füreden a tapolczai kerületben, a hol igen értelmes közönség volt, egy tágas körben, a hol Hegedüs Sándor mellett korteskedtek : azt mondám, ha akarnak jobboldalit, ott van Kerkapoly Károly és ha akarnak balodalit, itt van az én jelöltem; de ők a?.t modták, hogy Hegedűs, a „Hon" szerkesztője az is baloldali és ha meg is alkották a fusiót, ha majd eljön az 1877-ik év, Tisza Kálmán érvényesíteni fogja baloldali programmját: mert nem hiszik, hogy oly férfiú megtagadja múltját és mert e meggyőződésben vannak, azért csatlakoznak hozzá. (Derültség) Az ország másik részében a volt Deák-pártiak az ellenkező" okból szavaztak az ellenzéki jelöltre, azt mondván : hisz Tisza Kálmán beadta a kulcsot, és Tisza Kálmán a Deák-párt politikáját helyesli és vele jött egész hadserege azzal a különbséggel, hogy eddig a Deák-pártnak nem voltak ügyes emberei és Tiszának van nagy tehetsége, van nagy erélye s azért ő — a mi eddig nem sikerült — a Deák-párt politikáját keresztül fogja vinni. A nemzetnek ezen nyilatkozatát őszintének tekinteni nem lehet: mert a nemzet félre volt vezetve, mert a ki baloldali volt előbb, az most sem csatlakozott a Deák-párt azon részéhez, mely, beállván a pénzügyi nyomorúság és meggyőződvén arról, hogy tovább menni nem lehet, örömmel üdvözölte a belügyminister ur tettét azon hitben, hogy az ő politikája fog létesíttetni. Miután ezt tagadni nem lehet, mert ez nem sophisma, hanem tény: mondhatom, és méltóztassanak megkérdezni másokat, hogy a pesti kerületben történt választás említtetvén, gratuláltak, hogy Pesten győztünk, mert Jókai és Csernatony megválasztattak. (Derültség.) Mondom, az nem sophisma, hanem tény, hogy félre volt vezetve a nép legnagyobb része: mert nem azért szavazott a kormányra, mert a közjogi alapot elfogadta, hanem azon mély meggyőződésben, mert mégis, ha majd eljön az ideje, meg fogja változtatni az alapot. így tehát azt, hogy a nemzet önök ellen nyilatkozott, nekünk ép annyi okunk van mondani, mint önöknek, hogy ellenünk szavazott. Miután ez kétséget nem szenved, kötelessége az országgyűlésnek e kételyt megszüntetni , és mikor véglegesen kell majd dönteni, mikor ily életbevágó kérdésben a nemzet jövője fölött kellend dönteni: ideje lesz oszlatni az országgyűlést, appellálni a nemzetre és egyenesen elébe tenni a kérdést: akarsz-e független Magyarországot, vagy nem? Azért én ezen országgyűlést csak két évi cyclusnak tartom. De "bár mennyinek tekintsük is, ideje, hogy a lehető legnagyobb komolysággal és a legmelegebb munkálkodási szándékkal fogjunk hozzá, tekintetbe véve azon óriási teendőket , melyek sürgős, halaszthatlan megoldásra várnak. Ezeknek előrebocsátása után én a lehető legnagyobb rövidséggel fogok reflectálni a szőnyegen levő három javaslatra és azután át fogok térni a most érintett teendők legfontosabbikára és egyedül csak ennél a pontnál fogok tüzetesebben szólani. A ház t. bizottságának javaslatáról valóban igen nehéz precise formulázott ítéletet mondani; mert az tulajdonképen olyan munka, a melyet bizonyos feltételek mellett magam is aláírhatnék; de ép ugy aláírhatja, a mint csakugyan ugy látszik, hogy aláirta t. b. Sennyey ur is és aláirta a többség; olyan elasticus valami ez, mint azon álláspont, melyet a t belügyminister ur elfoglalt akkor, midőn ezen uj politikai helyzetet teremtette ugy, hogy mindenki kivettesse abból a magáét. Tudniillik mire fektettetik a fősüly a trónbeszédben és ezen válaszfelirati javaslatban? Arra, a mit mindnyájan óhajtunk. Reformok, jó igazságszolgáltatás, jó közigazgatás, a bankkérdés megoldása', a vámkérdés megoldása, minden isten áldása benne van. Hiszen mindezeket hangoztatták a volt kormányok is. Nem volt egyetlen egy kormány sem, a mely ezen szép ígéreteket ne tette volna; a kérdés mindig csak az: miként akarja azt keresztül vinni ? Hiszen lehet megoldani a bankkérdést ugy, hogy legyen az egyik fél az osztrák nemzeti bank, a másik fél magyar; és hogy annak gubernátora legyen, ennek is legyen vice-gubernátora; tehát legyen bizonyos önállósággal bíró bank. Lehet a vámügyet, a vámkérdést megoldani, például a tarifának némely tételeit alább szállitani, vagy feljebb emelni, a szerint, a mint a körülmények megkívánják; de az a kérdés: minő irányban ? Emelni akarják az adóképességet. Mivel ? Ez érdekli az országot. Mondom oly elasíice van szerkesztve a javaslat, hogy azzal beelégedhetik mindenki. A t. előadó ur az általa csinosan előadott beszédben iparkodott leplezni ezen válaszfeliratnak szinetlenségét. Sőt némileg erényt csinált, abból, kimutatván, hogy az az egy jó tulajdona van, hogy ez által nem nyújt alkalmat hosszabb vitára. Megvallom, akkor sokkal jobb lett volna semmit sem irni; hanem egyszerűen üdvözölni a fejedelmet, és azután azt mondani: Fogjunk hozzá
