Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

95 > 15. országos ülés s­leptember 16. 1875. keserű volt a harcz azon kerületekben, a hol a volt balközéppel állottunk szemben. Miért? Hi­szen nem volt a kettő közt különbség a válasz­tás alatt : miután a fusió megtörtént, egy párt, egy liberális párt volt. De ezt elhitetni nem le­hetett, a nép ragaszkodott boldogságához. A nép, mikor magyaráztuk neki a mi programmunkat; azt monda, az mind szép, a; mi képviselőnk is azt akarta a múltban és mindég azt mondták, hogy az is bploldali. Ez igy ment országszerte éa emlékszem rá, hogy példát mondjak, Füreden a tapolczai kerületben, a hol igen értelmes közön­ség volt, egy tágas körben, a hol Hegedüs Sándor mellett korteskedtek : azt mondám, ha akar­nak jobboldalit, ott van Kerkapoly Károly és ha akarnak balodalit, itt van az én jelöltem; de ők a?.t modták, hogy Hegedűs, a „Hon" szer­kesztője az is baloldali és ha meg is alkották a fusiót, ha majd eljön az 1877-ik év, Tisza Kálmán érvényesíteni fogja baloldali programm­ját: mert nem hiszik, hogy oly férfiú megtagadja múltját és mert e meggyőződésben vannak, azért csatlakoznak hozzá. (Derültség) Az ország másik részében a volt Deák-pár­tiak az ellenkező" okból szavaztak az ellenzéki jelöltre, azt mondván : hisz Tisza Kálmán beadta a kulcsot, és Tisza Kálmán a Deák-párt politi­káját helyesli és vele jött egész hadserege azzal a különbséggel, hogy eddig a Deák-pártnak nem voltak ügyes emberei és Tiszának van nagy tehetsége, van nagy erélye s azért ő — a mi eddig nem sikerült — a Deák-párt politikáját keresztül fogja vinni. A nemzetnek ezen nyilatkozatát őszintének tekinteni nem lehet: mert a nemzet félre volt vezetve, mert a ki baloldali volt előbb, az most sem csatlakozott a Deák-párt azon részéhez, mely, beállván a pénzügyi nyomorúság és meggyőződ­vén arról, hogy tovább menni nem lehet, öröm­mel üdvözölte a belügyminister ur tettét azon hitben, hogy az ő politikája fog létesíttetni. Miután ezt tagadni nem lehet, mert ez nem sophisma, hanem tény: mondhatom, és méltóz­tassanak megkérdezni másokat, hogy a pesti kerületben történt választás említtetvén, gratu­láltak, hogy Pesten győztünk, mert Jókai és Csernatony megválasztattak. (Derültség.) Mondom, az nem sophisma, hanem tény, hogy félre volt vezetve a nép legnagyobb része: mert nem azért szavazott a kormányra, mert a közjogi alapot elfogadta, hanem azon mély meggyőződésben, mert mégis, ha majd eljön az ideje, meg fogja változtatni az alapot. így tehát azt, hogy a nem­zet önök ellen nyilatkozott, nekünk ép annyi okunk van mondani, mint önöknek, hogy elle­nünk szavazott. Miután ez kétséget nem szen­ved, kötelessége az országgyűlésnek e kételyt megszüntetni , és mikor véglegesen kell majd dönteni, mikor ily életbevágó kérdésben a nemzet jövője fölött kellend dönteni: ideje lesz oszlatni az országgyűlést, appellálni a nemzetre és egye­nesen elébe tenni a kérdést: akarsz-e független Magyarországot, vagy nem? Azért én ezen or­szággyűlést csak két évi cyclusnak tartom. De "bár mennyinek tekintsük is, ideje, hogy a lehető legnagyobb komolysággal és a legme­legebb munkálkodási szándékkal fogjunk hozzá, tekintetbe véve azon óriási teendőket , melyek sürgős, halaszthatlan megoldásra várnak. Ezeknek előrebocsátása után én a lehető legnagyobb rövidséggel fogok reflectálni a sző­nyegen levő három javaslatra és azután át fogok térni a most érintett teendők legfontosabbikára és egyedül csak ennél a pontnál fogok tüzete­sebben szólani. A ház t. bizottságának javaslatáról valóban igen nehéz precise formulázott ítéletet mondani; mert az tulajdonképen olyan munka, a melyet bizonyos feltételek mellett magam is aláírhatnék; de ép ugy aláírhatja, a mint csakugyan ugy látszik, hogy aláirta t. b. Sennyey ur is és aláirta a többség; olyan elasticus valami ez, mint azon álláspont, melyet a t belügyminister ur elfoglalt akkor, midőn ezen uj politikai hely­zetet teremtette ugy, hogy mindenki kivettesse abból a magáét. Tudniillik mire fektettetik a fősüly a trónbeszédben és ezen válaszfelirati ja­vaslatban? Arra, a mit mindnyájan óhajtunk. Reformok, jó igazságszolgáltatás, jó közigazgatás, a bankkérdés megoldása', a vámkérdés megol­dása, minden isten áldása benne van. Hiszen mindezeket hangoztatták a volt kormányok is. Nem volt egyetlen egy kormány sem, a mely ezen szép ígéreteket ne tette volna; a kérdés mindig csak az: miként akarja azt keresztül vinni ? Hiszen lehet megoldani a bankkérdést ugy, hogy legyen az egyik fél az osztrák nemzeti bank, a másik fél magyar; és hogy annak gu­bernátora legyen, ennek is legyen vice-guberná­tora; tehát legyen bizonyos önállósággal bíró bank. Lehet a vámügyet, a vámkérdést megol­dani, például a tarifának némely tételeit alább szállitani, vagy feljebb emelni, a szerint, a mint a körülmények megkívánják; de az a kérdés: minő irányban ? Emelni akarják az adóképessé­get. Mivel ? Ez érdekli az országot. Mondom oly elasíice van szerkesztve a javaslat, hogy azzal beelégedhetik mindenki. A t. előadó ur az általa csinosan előadott be­szédben iparkodott leplezni ezen válaszfeliratnak szinetlenségét. Sőt némileg erényt csinált, abból, kimutatván, hogy az az egy jó tulajdona van, hogy ez által nem nyújt alkalmat hosszabb vi­tára. Megvallom, akkor sokkal jobb lett volna semmit sem irni; hanem egyszerűen üdvözölni a fejedelmet, és azután azt mondani: Fogjunk hozzá

Next

/
Thumbnails
Contents