Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

88 387. országos ülés május 10. 1875. Én, tisztelt ház! nem akarom e törvényjavaslat tárgyalásánál a bizalmi kérdést előtérbe állítani; de nem fogadom el azon argumentatiot, mintha az szűk kűrben és csekély arányokban mozogna, és niintha a fölhatalmazás, mely kéretik, az összeg csekélységénél fogva igen aggályos és komoly megfontolásra alkalmat nem szolgáltatna; mert jelen pénzügyi viszonyainkban ily sommát már magábanvéve csekélynek és figyelembe nem vehetőnek elismerni képes nem vagyok. Ezenkívül nagy nyomatékunak tartom azon morális és politikai tekinteteket is, melyek e törvényjavaslat tárgyalásánál a mérlegbe esnek. Ezekre kitérj esztőleg leszek bátor a törvényjavaslat egyes részleteit külön-külön, mint a tárgy természete kívánja, lehető rövidséggel, vizsgálat alá venni. A törvényjavaslat első részében fölhatalmazás foglaltatik a ministerium részére, hogy bizonyos névszerint megnevezett vasutaknak ügyei véglegesen rendeztesssenek, föntartatván az utolsó beczikkelyezés és jelentéstétel a törvényhozás előtt; azonban az ügy mégis végleg el volna döntve, a jogérvényes szerződés meg volna kötve, melyen változtatni nem lehetne. Midőn ily fölhatalmazás megszavazására fölszólittatunk : első kérdés, mely fölmerül, miután az ily fölhatalmazás mindenesetre abnormis tény: vajon a fölhatalmazás a szükség kényszerűsége által kellőleg indokolva van-e? és vajon ily kiterjedésben van-e a szükség kényszerűsége által indokolva? Már nem tehetek róla; de sem a ministermm által beterjesztett indokolásból, sem a bizottság jelentéséből, sem a közlekedési minister ur épen most hallott előadásából a fölhatalmazás ily alakban és ily kiterjedésben való múlhatatlan szükségéről meggyőződni nem birtam. Ugyanis, hogy ha azon öt vasutat, a melyekre a fölhatalmazás kiterjesztetik, külön-külön tekintet alá veszszük : azt fogjuk találni, hogy azok közt kettővel az észak-nyugati és a miskolcz-diósgyőri vaspályával szemben, a tárgyalások már oly mértékig haladtak elő, hogy mondhatni, befejeztettek; ez összeg mennyiségére nézve legalább olyannyira, hogy igen nagy a valószínűség, hogy azok iránt még a jelen országgyűlés alatt előterjesztést lehetne tenni; daczára annak, a mit a közlekedési minister úrtól épen most hallottunk, hogy tudniillik a magyar észak-nyugati vaspályánál a már tudvalévő kárpótlási összeg megadása, vagy nem megadása egy bizonyos föltételtől függ, mely még ekkorig kellőleg földerítve nincs. Azt hiszem, erre nézve helyesebb eljárás lett volna ez ügyet a törvényhozás megvizsgálása alól ki nem vonni; hanem a számtételnek előterjesztése mellett a törvényjavaslatot ugy szerkeszteni, hogy specialiter e pontra nézve föltételesen adja meg a ház a fölhatalmazást egy oly egyezmény megkötésére, melynek számszerinti előterjesztése már ismeretes. A miskolcz-diósgyőri vaspályát illetőleg épen nem tudtam meggyőződni a minister ur előadásából arról, — meglehet, egy hallásra kikerülte figyelmemet az, — a minek nyomán e tekintetben meggyőződésemet megváltoztathatnám, hogy ez iránt az egyezmény rögtön a törvényhozás elé nem lenne terjeszthető. A miskolcz-bánrévei és gömöri vasút, valamint a kassá-oderbergi vasút irányában fonállá követelésekre nézve pedig vagyok bátor a következőket megjegyezni. Tudja-e bizonyosan a kormány, hogy az ezen vasutaknál tárgyalható igények dolgában már azon idő alatt, a mely ennek az országgyűlésnek bezárása és a jövő országgyűlés megnyitása közt lefolyni fog: egy rögtöni intézkedésnek szüksége beállani? és ha a kormány azt nem tudja ; hanem hacsak gyanítja, hacsak sejti, hacsak a lehetőség körébe tartozik: akkor, megvallom, ilyen de futuris contingentibus-féle átalános meghatalmazásnak szükségét a kényszer által indokoltnak nem találom; de sokkal helyesebbnek vélném, hogy a minister az ily esetben, ha csakugyan beáll az intézkedés szüksége: hogy a kormány akkor saját felelősségére a tövényhozás utólagos jóváhagyása mellett intézkedjék. Mindenesetre az igen valószínű, sőt mondhatnám bizonyos, hogy azon intézkedések, melyek ezen vasút körül az emiitett időben teendők lesznek: bizonyos speciális körülményekre, bizonyos egészen szabatosan körvonalozható tényekre fognak szorítkozni ; a melyeknél sokkal többet tartalmaz magában a fölhatalmazás, mely kéretik, hogy ezen vasútnak ügyei véglegesen rendeztessenek. Az ily fölhatalmazás, a mely ma a lehető szükségnek határain mindenesetre túlterjed: szerény vélekedésem szerint,, a törvényhozás által megadható igenis, de csak igen abnormis körülmények között adandó meg, és különösen nem szavazható meg olyanok által, a kik, mint én és tisztelt elvbarátaim nem vagyunk oly szerencsés helyzetben, hogy a kormány irányában azon föltétlen bizalmat és azon föltétlen politikai solidaritást elválthassuk, a melynek alapján lehetne egyedül ily átalános fölhatalmazást megszavazni. De, tisztelt ház! még azon esetben is, ha a kormányhoz való politikai viszonyom folytán egy átalános fölhatalmazás megszavazására magamat indíttatva, és hogy ugy mondjam, följogosítva érezném: még akkor is, mielőtt ezen fölhatalmazáshoz szavazatommal járulnék, azt a kérdést vetném föl: vajon e függőben lévő kérdések megadására ez a fölhatalmazás képezi-e a legjobb utat? Erre nézve határozottan kifejezem, hogy, nézetem szerint: nem képezi a legczélszerübb utat, és pedig három okból nem. Az első az, hogy a kormány állása, az állam irányában támasztott igényekkel szemben sokkal gyöngébb, ha nem hivatkozhatik arra, hogy mig egyez-