Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

387. országos ülés május 10. 1875. 79 megállapított terveken tul, azon terveken tol, mely tervek a költségvetésnek és kiszámításnak alapul szolgáltak, több építményeket követelt s megváltoztatásokat tett: ezen nagyobb munkák teljesítését másképen nem követelheti az illetőktől, mint kárpótlással; mert senki sem tartozik az állam irányában az általa elvállalt követeléseken tul többet építeni, mint a mennyit magára vállalt. {Helyeslés a középen.) Ez nagyon természetes. Ez vezette mind az eljáró bizottságot, mind a kormányt, hogy azon első alkalommal csupán csak — mondhatnám — prokátori fogásokból eredett nézetek ellenében, melyeket a képviselő ur a maga nézeteinek basisául emelt ki, tényeket megvizsgálva és látva, hogy itt jogos követelések vannak, azon, szerintem, helyes nézetet fogadta el, hogy a mennyivel többet követelt az állam az illető társulatoktól, annyival többet is köteles fizetni. Ezen oknál fogva kérem a tisztelt képviselőházat: méltóztassék e törvényjavaslatot elfogadni, mert a ki magának nemcsak azt a fáradságot veszi, hogy az előzetes véleményt, hanem a dolgot elejétől végig tanulmányozza : nem juthat más meggyőződésre, mint arra, melyet bátor voltam előterjesztésemben is kifejezni, és kérem: méltóztassék ezen indokolásom alapján a törvényjavaslatot elfogadni. Két megjegyzéssel tartozom még a tisztelt képviselő urnák. Egyik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy német okmányok mellékeltettek általam. Ezen német okmányok az Unio-bank és a társulat közti ügyekre vonatkoznak. Azt hiszem, hogy a midőn beterjesztettem ezen okmányokat, a német eredeti ott lévő okmányokat kellett beterjesztenem, és nem fordíthattam le azokat. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy mindamellett, hogy azok németek: kötelességem volt épen az eredetieket csatolni, a mint épen most is németül kellett fölolvasnom egy helyet. (Helyeslés.) Másik észrevételem szintén a német nyelvre vonatkozik. Az, hogy ő felsége elé német fordításban is terjesztetett a jelentés: ez nem lehet kérdés, miután a magyar kormány mindig eredetiben magyar nyelven terjeszti föl jelentéseit. Ugy tette ezt minden kormányelődöm, a mint én. Hogy miképen* került a német fordítás oda: nem tudom, talán az iratok összeszedésénél került oda s tulajdonképen nem is tartozik oda, A mi pedig másik észrevételemet illeti, ez az, hogy a tisztelt képviselő ur nagy súlyt fektet arra, hogy parlamenti koripheusok ültek az igazgatótanácsban, és hogy ennek következtében történtek némely intézkedések. Én az igazság iránti kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy igaz ugyan, hogy ültek az igazgató-tanácsban parlamenti koripheusok; de épen ezeknek köszönhetjük, hogy ezen vasút ügyeiből is egy második keleti vasut-kérdés nem támadt (ügy vanl Helyeslés.) Mert méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha ezen urak hazafiasán és lelkesen föl nem karolták volna az ügyet: bizonyára legalább is oly bonyodalmak keletkeztek volna itt is, mint a keleti vasútnál. Mert mindjárt kezdetben Strousberg nem tudott megfelelni a maga kötelezettségének és csak nagy mesterséggel és erélylyel lehetett oda vinni a dolgot, hogy az építés véghez vitessék, és pedig az államnak nem nagy terhére. Ezt kötelességenmek tartottam kijelenteni, és kérem a tisztelt házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Madarász József: Tisztelt ház! Szavaim félremagyarázásának helyreigazításáért kérek szót. Megenged a tisztelt minister ur, én nem nagy súlyt fektettem arra, hogy az igazgatótanácsban parlamenti koripheusok ültek; én csak fölolvastam azt, a mi az emlékiratban foglaltatott, Simonyi Ernő: Kérem azon okmányok fölolvasását, a melyeket Madarász képviselő ur is fölolvastatni kívánt. Elnök: Föl fog olvastatni. Mihályi Péter és Tomhor Iván jegyzők (fölolvassák az okmányt.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! A mint egyrészről határozottan ellenzem, hogy a ministeriumnak egy átalános fölhatalmazás adassék, ugy másrészről a legkisebb akadályt sem kivan Dk annak útjába gördíteni, hogy ezen vasúti kártérítésekre vonatkozó egyes concret törvényjavaslatokat a ház tárgyaljon. Magunk sürgettük azt ugy e házban, mint a pénzügyi bizottságban, hogy ezen kérdések végre tisztába hozassanak: mert az államnak, különösen a jelen pénzügyi viszonyok közt, érdekében áll, hogy állapotát tökéletesen ismerje, hogy tudja, mivel tartozik és hol van mi követelése? Ezen szempontból indulok ki e törvényjavaslat tárgyalásánál. Részemről nem lettem volna képes elég alappal biró ellenvetést fölhozni, hogy e törvényjavaslatnak tárgyalása elodáztassék, mert nem volt időm azon iratokat, melyeket a minister ur a ház irodájába letett, tüzetesen átvizsgálni és tanulmányozni. De azok után, a miket hallottam Madarász József tisztelt képviselőtársamtól, és azon jogügyi vélemény fölolvasása után, melyet most méltóztattak hallani: lehetetlen, hogy azt ne mondjam, hogy ezen törvényjavaslatnak oly módon való tárgyalására, minőt a törvényhozási tárgyalás egyátalában megkíván, nemcsak én nem vagyok képesítve, hanem a tisztelt ház sincs képesítve, mivel lehetetlen, hogy ez iránt oly tájékozottsággal bírjunk: a minő szükséges akkor, midőn milliókra menő terhet akarunk fölvállalni.