Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

80 387. országos ülés május 10. 1875. Én azt hiszem, tisztelt ház! hogy kártérítési követetéseknél irányadó csak a szerződés lehet; s megengedem, hogy lehetnek jogos és méltányos követelések, és megengedem azt is, hogy mind a két esetben ha nem is törvényes, azaz bíróság által reá nem róható, de bizonyos tekintetben erkölcsi kötelessége az államnak azokat kielégiteni; de mindenesetre szükséges az, hogy a törvényhozásnak, midőn ilyesminek megszavazására fölhivatik: elegendő ideje és alkalma legyen arra, hogy a kérdéssel tüzetesen megismerkedjék, hogy azt megbírálhassa és kellőkép megvitathassa. Én nem ismerem azon jogügyi tanácsos urat, kinek véleménye fölolvastatott; de miután ezen ügy a miuisterium által volt hozzá utasítva: kétséget sem szenved, hogy a ministeriumban oly embernek tartatott, kinek véleményét e tárgyban érdemes megtudni és meghallgatni. E nélkül nem képzelhetem el, hogy az ügy ő hozzá utasíttatott volna. Ő oly határozottan nyilatkozik, hogy véleménye szerint, kivéve a 3., 7. és 20. pontokat, semminemű követelést sem formálhat sem a vállalat, sem a társaság az állani ellen. Ha ez igy van, meglehet, hogy még ez esetben is más tekinteteknél fogva, méltányos szempontból, ajánlható valamely nagyobb összegbeli kárpótlás, mint a mennyi ezen három pont alatt igénybe vehető volna; hanem méltóztassanak megengedni, de ennek megítélésére a báz képesítve nincs : mert arra sem elegendő idő, sem elegendő alkalom nem nyújtatott, hogy a körülményekkel kellőleg megismerkedjék. Annálfogva, tisztelt ház! midőn arra szólittatunk föl, hogy szavazzuk meg ezen kérdést ugy, a mint van: részemről szavazatommal hozzá nem járulhatok. Madarász József tisztelt képviselőtársam nem kívánja a kérdést véglegesen elütni, a mint a tisztelt minister ur mondotta, hogy ha nem alaposak a követelések, ha az állam szavatossággal nem tartozik : akkor egyátalában elutasitandók; ő ezt nem állítja, ép ugy nem állítja, mint Stiff Károly ministeri tanácsos sem állítja, hogy csalhatatlan; hanem azt mondja, hogy azokból az okmányokból, melyek előttünk állnak; én igy látom; de nehogy tévedjek, nehogy tévedésemmel másnak valami kárt okozzak: kívánom, óhajtom, hogy ezek még egyszer vizsgáltassanak meg; de vizsgáltassanak meg tekintetbe véve mindazon okmányokat és ellenvetéseket, melyek a követelésekre nézve előhozattak. Én azt vártam volna, hogy az irományok közt mindenesetre foglaljon helyet egy más vélemény, mely tüzetesen és alaposan megczáfolja e véleményt. Alkalmam volt például nemrégiben meggyőződni arról, hogy egy bizottságban — értem a naszódi erdők kérdésében kiküldött bizottságot, — előterjesztetett egy ministeri tanácsosnak véleménye a kérdésre nézve, melyben azt mondja, hogy azon szerződés, azon egész ügy az államra nézve véghetetlenül káros lenne, és semmikép el nem fogadható ; ugyanezen ministeri tanácsosnak van egy másik, későbbi véleménye, melyben kimutatja, hogy e szerződés véghetetlenül előnyös; (Derültség.) talán azon alapon kiindulva : „sapientis est consilrani mutare in melius". Az akkori pénzügyminister azután ezen ministeri tanácsos másik véleményéhez képest intézkedett. Itt azonban nem látom, hogy lenne egy másik vélemény, mely ezt ellensúlyozná, és mindenesetre legalább azzal méltóztassék bennünket megismertetni : van-e egy oly ellenvélemény az irományok közt, mely ellensúlyozza azon világosan előterjesztett és alaposan előadott véleményt, melyet az imént hallottunk fölolvastatni. Én megvallom őszintén, hogy én e kérdésben közelebbről tájékozva nem vagyok; tájékozva vagyok egyedül abból, a mi itt elmondatott és fölolvastatott, és abból, a mi a törvényjavaslathoz mellékelt indokolásban foglaltatik; de abból a tájékozásból nem vagyok képes lelkiismeretesen azon meggyőződésre jutni, hogy az állam öt és fél millió kárpótlással tartoznék. Én tehát, tisztelt ház! bármennyire óhajtom is ezen dolog elintézését, és bármennyire sürgősnek tekintem is: nem tartom megegyeztethetőnek a törvényhozás föladatával, hivatásával és méltóságával, hogy ily kevéssé tájékozva lévén, e részben törvényhozásilag intézkedjék. Ha a haladásban veszély van: ám intézkedjék a minister ur saját felelősségére. (Derültség) A minister ur mintegy visszarettenni látszik saját felelősségétől; (Péchy Tamás közbeszól: „Épen nem\

u

) de ha ő, kinek alkalma és módja van magának kellő és alapos tudomást szerezni minden körülményről, a kinek módja van a korona minden jogi tanácsosát e részben kihallgatni, visszaretten : hogy ne rettenjünk mi vissza, kik fölkérettünk, hogy, úgyszólván, bekötött szemmel szavazzunk meg 5 és fél millió kárpótlást. Tehát ha nincs veszedelem a késedelemben : méltóztassék az ügy elintézését a jövő országgyűlésre elhalasztani: de ha veszedelem van : akkor még nagyobb felelősségtől sem szabad a mi*nister urnák visszarettenni. Péchy Tamás közmunka- és közlekedési minister (közbeszól:) Nem is szoktam visszarettenni. Simonyi Ernő; Ha az országgyűlés szünetelése alatt valamely ellenség támadná meg az ország határait: talán várakoznék a ministerium, a míg az országgyűlés újonnan összehivatik és öszszejő? Nem! hanem saját felelősségére intézkednék. Igy intézkedhetnék itt is. Igen természetesen óvatos fog lenni akkor, midőn tudja, hogy eljárása,-