Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

78 3.^7. országos ülés május 10. 1873. vény hozatala alkalmával csak átalános tervezetek készíttettek, melyek aztán részletesebb vizsgálat alá vétettek. A társulatnak e szerint lehetetlen volt megtartania a hat hónapi építési időt; mert maga az egész vizsgálat tíz hónapot vett igénybe. Ebből pedig az következett, hogy a társulat kénytelen volt az itteni munkaerő hiányában más vidékekről ideszállitott munkásait tartani és a mérnököket fizetni, mindaddig, míg az építési tervek részletes átvizsgá­lása után valóságosan az építésre került a sor. Természetes dolog, hogy igy állván a körül­mények, e követelést sem lehetett visszautasítani: mert ez jogos követelés volt, nem oly összegben ugyan, mint azt a társulat kiszámította ; hanem a mint a kormány által helyesbittetett, és e szerint valósággal 739.153* forintra ment. Mindezen köve­telések olyanok, melyeknél sem méltányosságról, de még kevésbé nagylelkűségről nem lehet szó. Ezen követelések, leszállított mennyiségükben, valóságos jogi alappal birtak. Ezekhez járult az, hogy midőn a pálya épí­tése Debreczentől Szathmárig foganatosíttatott, hol igen meszsziről kell a kavicsot szállíttatni, ezen vonalra nézve az mondatott, hogy el fog fogadtatni úgyis, ha csak homokoltatni fog. De időközben elhatároztatott, hogy igy nem fogadtatik el a vonal, hanem kavicsolni kell, tehát átlagosan 12 mért­földnyiről kellett a kavicsokat szállítani. Ez neve­zetes összegre rug; nem ugyan annyira, a mennyire követeltetett, mert 1,004.000 forint követeltetett, de helyesbittctvéu az összeg: 235.860 forintra le­szállittatott. Ez sem méltányossági, hanem valósá­gos jogi alapon nyugszik, mert a társaság nem volt kötelezve ezt teljesíteni. Időközben megtörtént, hogy a gácsországi vo­nal engedélyeztetett és szükségessé vált a vasútnak ezen vonalba való bevezetése. Ennek czélszerübb elrendelése következtében bizonyos ponton az egész vonalat meg kellett változtatni, nevezetcsen Csörgő és Kozma közt. Ennek folytán természetesen ujabb költség állott elő, melyről akkor, midőn a vonal építése iránt a szerződés megköttetett, az illetőknek semmi tudomásuk nem lehetett, a miért is méltá­nyosan követelhetik az államtól, hogy ha meg lett változtatva a vonal: az e czimből eredő több-kiadás megtéríttessék. Nem vétetett ugyan föl annyi, a mennyi követeltetett, tudniillik 287.000 forint, ha­nem csak 50.000 forint, a mennyit a kiadási több­let valósággal tett. A sinekkel ugyanazon eset forog fön, hogy a gyár, mely a síneket szállította, bizonyos időre jót­állást vállalt. Az építés azonban elhnzódott, tehát a jótállás ideje nagyobb részint a lerakás előtt lejárván, a valóságos használatra nézve rövidebb lett, és ennek következtében a gyár s a társulat az ez iránt fönálló kulcs szerint kiszámította a különbözetet, mely 238.210 forintra helyesbittetvén: ezt a kormány jogtalannak nem mondhatta. Ebből áll azon összeg, mely az egész vonalra nézve a kormány által elfogadtatott. Azt hiszem, hogy ezekből méltóztatnak meggyőződni az iránt, hogy itt méltányosságról vagy nagylelkűségről nem lehet szó. Itt csak azon összegek vétettek föl kár­pótlási czimül, a melyek teljes jogosultsággal bír­tak, és pedig leszállítva a lehető legalacsonyabb mértékre, sok helyen oly annyira, hogy tényleg Id lehet mutatni, hogy a társaságnak sokkal több költsége volt. mint a mennyi itt fölvétetik. Az Unió­bank ugyanis saját könyveivel kimutatta, hogy ezen vállalaton óriási nagy összeget vesztett, hogy 1873-ban e czimen 14 millió forintot kért leíratni, mint veszteséget számadásaiban ; holott tudva van, hogy a társulatok épen nem szokták a maguk le­írásait nagyobbra tenni. Mind a mellett, hogy a vállalat ezt könyveivel igazolta : sem az előző kor­mány, sem én, sem ministertársaim arra följogosítva nem éreztük magunkat, hogy az általuk kimutatott kárt vegyük föl alapul; noha, mint mondám, az könyvszertileg lett kimutatva; de igenis arra hi­vatva éreztük magunkat, hogy nem a méltányosság, de a szoros jog alapján állva, behoztuk a törvény­javaslatot ugy, a mint azt behoztuk, hogy tudniillik egészben 5,500.000 forint végleges összeg kártala­nításul adassék meg. Én ennélfogva azon, a tisztelt képviselő ur által idézett jogi véleményre vonatko­zólag, melyre nézve a tisztelt képviselő ur átalá­nosságban fölhozta, hogy a vasuttarsulat az Unió­bankkal kötött egyezménye szerint nem támaszthat követelést: bátor vagyok az eredeti okmányt németül fölolvasni, melyre, tudom, a képviselő ur nem fogja elmulasztani észrevételét megtenni. Az eredeti ok­mány igy szól: (Olvass;) Sollte die liegierung an die Gesellschaft Anforderungen stellen, die über das Maass der Concessions-Urkunde, respektive des Bau-Vertrages hinausgehen, und die Bauunterneh­mung aus diesem Grundé Ansprüche an die Staats­venvaltung erheben: so sichert der Verwaltungsrath hiebei die thátige Unterstützung zu. Sollte jedoch die Entscheidung der liegierung eine abweisende sein, so kann die Unionbank aus diesem Titel keinen Anspruch gegen die ung. Nord­Östbahn, respective den Verwaltungsrath erheben. Arra alapította a tisztelt képviselő ur a maga véleményét, hogy ha az állam ezen követeléssel a társulatot elutasítja: akkor nem formálhat az illető épitő az északkeleti vasuttarsulat ellenében köve­telést; de elfelejtette a tisztelt véleményező ur, hogy ha nem formálhat az északkeleti vasuttarsulat ellenében : formálhat az állam ellenében, mely okozta ezen vasútnál a tulkiadásokat és később maga a jogügyi igazgatóság is arra a meggyőződésre jutott, hogy ha csakugyan az állam az általa eredetileg

Next

/
Thumbnails
Contents