Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

387. országos ülés május 10. 1875, 75 Már engedelmet kérek, én azt óhajtom, hogy ha a kormány egy bizottságot vagy hivatalnokot kiküld, az ne ültesse föl a kormányt jogtalan követeléssel, és mondja meg: uram, kormány, neked ehhez nincsen jogod, azt ne követeld. Mert csak három-négy hó múlva azt mondani: ez Magyarország kormányát oly helyzetbe hozza, hogy az jogtalant, hogy az igazságtalant követelt. A második az Union-bank által beterjesztett emlékiratra vonatkozik. Azon bizottságnak, a mely összetilt, volt egy tagja az állami kincstári jogügyi igazgatóság részéről. Ezen pénzügyi tanácsosnak Stiff Károlynak véleményes jelentése a ház asztalára letett iratok közt az ötödik szám alatt megtalálható, és ha semmi más irománynak fölolvasását nem kérem is a képviselőháztól ; később, elleninditványom beadásakor ennek az egynek fölolvasását kérem, mint a melynek fölolvasását, —• reményiem, — teljesítette a pénzügyi és vasúti bizottság is ; mert ezen jelentésnek nemcsak fölolvasása, de kellő átvizsgálása és megfontolása nélkül már az én lelkiismeretem, az én képviselői meggyőződésem szerint, nem lehet megítélni azt, hogy milyen követelések azok, melyek az állam ellen tétethetnek. Ezen véleményes jelentésben az foglaltatik, hogy az állam ellenében, ha az pörrel megtámadtatnék : semmi jogos alap nincsen. Meg fogják majd hallani, ha elrendelik a vélemény fölolvasását, és így annak részleteibe nem bocsátkozom. Csak tisztán azon bizottságnak működésére vonatkozólag kellett fölhoznom, hogy ők azt mondják az első összejövetel alkalmával: mi teljesen osztozunk mindabban, a mi ezen véleményben foglaltatik. Hanem azután gyakorlatilag ellene cselekedtek, és elkezdték azon teljesen helyeselt vélemény ellenére a számadásokat előadni, hogy mit adhattunk öt-hat különféle tekintetnél fogva, melyek sem jogi, sem méltányossági tekintetnek nem nevezhetők; és ez épen a hiba, hogy midőn a bizottság előbb valamit helyesel: azután helytelenül cselekszik, ez ismét nem a kormány megbízottjához, hivatalnokához illő eljárás. És midőn harmadízben fölhozta azon ajánlatokat, melyeket a kormány nevében tétetni jónak látott, midőn az előtt kevesebb, utóbb 15 millió, 22 millió forint kárkövetelésről van szó: akkor egyszerre eszébe jut azon bizottságnak azt mondani: igaz tovább kell terjesztenünk, mert annak a memorandumnak oly tételei vannak, melyek nem akként adattak elé, hogy eddig alapos tárgyalás alapjául szolgálhattak volna, s e miatt vagy figyelmen kivül hagyattak, vagy kellőleg figyelembevéve nem voltak. Már engedjenek meg, én részemről oly hivatalnokot nem tartanék meg, a ki, ha én kiküldőm , hogy pontosan vizsgáljon: három-négy hó múlva folytonos három-négyszeri vizsgálat után azt mondja, hogy az adatok nem voltak kellőleg megfigyelve. Meglehet, hogy nem voltak; de az is meglehet, hogy megvoltak, és ha meg voltak figyelve: akkor nem szabad neki ezt jelentenie; ha pedig nem voltak megfigyelve: akkor fölületesen könnyelműen kezelték azt, a mit híven, pontosan kellett volna kezelniök. Harmadik rövid megjegyzésem a nyíregyház unghvári vasútra vonatkozik. Ha jól emlékszem, a 20-ik szám alatt idecsatolt ministeri jelentésben, mely ismét, ha jól emlékszem Záhorszky tanácsos úrhoz van intézve, az mondatik: miután alapos kimutatást a társulattól nem követelhetni, kiküdetnek czimeddel együtt néhány bizottsági tagok, kik a társulat e részbeni adatait és számadásait megvizsgálva, terjeszszenek be hozzám előterjesztést, hogy mennyi az, a mi a kormány által elvállaltatik. Tehát ,adatai és számadásai megvizsgálásával", s ezek után jelenti a minister, hogy 106.000 forintnál több jogi és méltányossági tekintetből meg nem adható. Ez azután a közbeeső kamatokkal együtt kikerekitve 150.000 forintban megadandó. És mi történt? Ezen alapon természetesen nem lehetett többet adni. Közbejött azonban, hogy azon hivatalnokok a helyszínére a számadások megvizsgálása végett kiküldetnek, s akkor nem tudom ugyan; de ha jól emlékszem, azon bizottság elnöke mindenesetre azt ajánlja a kormánynak, hogy névszerinti értékben 485.750 forint elvállalható. Erre nézve én azt jegyzem meg, hogy ha igaz az, hogy első ízben a számadásokat és adatokat megvizsgálta a bizottság: akkor nem képzelhetem el, hogy miként lehetséges az, hogy a helyszínére kiküldött bizottság ugyanazon számadások és adatok alapján először nem ajánlhatott többet 106.000, illetőleg 150.000 forintnál, később 485.750 forintot ajánlott elvállalni. Részemről ezt nem tartom megegyeztethetőnek azon kötelességgel, a mely terhel egy kiküldött bizottságot; mert, ha én valamely társulatnak azt mondom: követelésedet add be: akkor azt óhajtom, hogy ezt nekem adatolva adja be, s megkívánom, hogy ha azokat megvizsgálták hivatolnokaim: ezt ugy végezzék, hogy később ne legyen alkalom ismét és ismét, meg ismét fokozottabb követeléssel föllépni. Ezek után engedje meg a tisztelt ház, hogy az ügyiratoknak átnézése és megfontolása után a következőkben öszpontosithassam véleményemet: először, hogy a közlekedési ministerium hivatalnokainak és az általa kiküldött bizottságoknak minden alaposságot nélkülöző és ingadozó eljárása, és e szerint a méltányossági alaptól való eltérése mintegy ösztönözte az építési vállalkozókat és a társulatot, hogy folytonosan fokozott követelésekkel álljanak elő; másodszor, hogy a fokozottabb követelő*