Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-386
64 386. országos ülés május «J. 1875. pontokat hozta föl, a mely szempontok voltak irányadók a főrendiházban ezen törvényjavaslat körül kifejlődött tárgyalásban is. Megengedem, hogy valamint a képviselőház azezen tárgy béli törvén3 r j avaslatot szokás szerint indokolás nélkül küldte át a felsőházhoz, ugy a felsőház azon üzenetét, mely szerint átalános tárgyalás alapjául sem fogadta el a törvényjavaslatot: szintén indokolás nélkül küldte vissza. Úgyde nem ignorálhatjuk a nyilvános tárgyalás rendjén kifejtett azon mozzanatokat, melyeket itt a tisztelt igazságügyminister ur jónak látta, ugy látszik kormányi vagy politikai szempontból ignorálni, a melyeknél fogva a felsőház ezen törvényjavaslatot átalánosságban elvetette. Az idézett két főszempont, mint emiitettem: az igazságügyi és pénzügyi szempont. Igazságügyi szempontból már az itt megtartott tárgyalás alkalmával tüzetesen meg volt vitatva ezen oldalról, valamint más oldalról is, hogy mindenekfölött a birói függetlenség és elmozdithatlanság van, a mely régibb és ujabb törvényeink által biztosítva volt, megtámadva. Már pedig az kétségtelen tény, hogy a birói függetlenség az önkormányzatnak egyik leglényegesebb . alkatrészét képezi. A mint a független bíróságok mindenütt, ugy hazánkban is elannyira nélkülözhetlen kellékei az önkormányzatnak, ha. azt ezen attribútumától megfosztják : lehetetlen, hogy a legnagyobb önkénynek, mind ők, mind a kormányzottak kitéve ne legyenek. Ez elv az. melynek kifolyásául minden jogérzettel biró ember méltán követelheti, hogy a birói függetlenség annyira biztosítva legyen, hogy a birák sem az uralkodótól, sem a kormánytól, hanem csakis a törvénytől függjenek ; mert számtalan eset van. midőn a biró a kormány érdekeinek kiegyenlítése végett is kénytelen ítéletet hozni, mit a függetlenség megtámadása kétségkívül korlátoz. A birói függetlenség továbbá határozottan követeli, hogy a biró elmozdithatlanság által biztosíttassák állásában, nemcsak azért, hogy a birói kar jóravaló erőkkel folytonosan szaporodjék; hanem hogy azok, kik a birói pályára szánták magukat: ne legyenek kitéve a szüntelen változás veszélyeinek. Ezt pedig a jelen törvényjavaslat a legszembetűnőbben arczul csapja, midőn az igazságügyministernek azon korlátlan hatalmat adja, hogy e reductio ötletéből az összes magyarországi bíróságok és ügyészségek személyzetét, mely többre megy három ezernél, kénye-kedve szerint ide-oda dobhassa, áthelyezhesse, nyugdíjazhassa. Megengedem, hogy vannak bizonyos jellemek, kiknek becsületességében nem lehet kétkedni, s megengedem, hogy az igazságügyminister ur e discretionalis hatalmat a legnagyobb gondossággal fogja fölhasználni. De nem kell feledni, mit Montesquieu mond: „az örök tapasztalat bizonyítja, hogy mindenki, ki hatalomnak van birtokában: hajlandó azzal visszaélni s addig megy, mig korlátokat nem talál." Az ily kísérlet, tudniillik a birói függetlenségnek és elmozdithatlanságnak, ha csak három évre is megszorítása, illetőleg az ezeket biztosító törvények fölfüggesztése: mindenütt veszélyes; de nálunk talán legveszélyesebb, hol köztudomás szerint, nem az intézmény, hanem az egyének becsületessége kezeskedik arról, hogy a jogszolgáltatás igényeinek minden irányban . megfeleljen. Hogy ezt épen az igazságszolgáltatás érdekei követelik: ennek bebizonyítására elég legyen annyit mondani, hogy maga az igazságügyminister ur ismételve hangsúlyozta, hogy mind az alaki, mind az anyagi törvényeket, az egész bírósági szervezetet, az illetékességre tekintettel előkészíti, hogy ez által Magyarország jogszolgáltatása valahára rendszeres összefüggő szervezetet nyerhessen. Ezen mostan tervezett uj szervezés azonban három év alatt nemcsak elő nem fogja segíteni, sőt ellenkezőleg épen háttérbe szoritandja, a. mennyiben a birák legnagyobb része: és azt hiszem, épen a legkiválóbbak, el fogják vesziteni kedvöket, hogy a jogszolgáltatás terén magukat tovább képezzék; egy ily kísérlet a jogállam eszméjét dönti meg. E törvényjavaslat tárgyalása ötletéből fölhozatott a főrendi házban, hogy e törvényjavaslat kortesfegyverül a pártérdekek kizsákmányolására lesz fölhasználandó. Ennek ellenében a tisztelt belügyminister ur ugyan a főrendi házban reflectálva, mindkettőre többek közt a következő igen jellemző passust mondta: „De különben is a politikai helyzet ma teljesen más. Ma, méltóztassék elhinni — és ezt ő méltóságának és elvrokonainak vigasztalására, mondom, — ma nem ugy van, mint akkor: midőn állandó, változatlan és majdnem megdönthetlenül fönálló kormánypárt volt és volt egy ellenzék. Ma azon biró, még ha föltennők is, hogy lennének a birói karnak oly tagjai — ámbár nagyon helytelen lenne őket átalánosságban ezzel gyanúsítani, — de mondom, ha ezt föl is lehetne tehetni: nagyon meggondolnák az illetők, hogy vajon tanácsos-e ezen ellenzéki embert megsérteni, ki, meglehet, néhány hónap múlva a kormánypárthoz fog tartozni." Elnök: (Csenget.) Engedje meg nekem a tisztelt képviselő ur, ha kénytelen vagyok kijelenteni, hogy bár a tisztelt képviselő urnák tökéletesen joga van bármely érvekre hivatkozni, melyek mások által fölhozattak, vagy melyeket ő mások által fölhozhatóknak vél, és pedig előzetesen is, ha neki ugy tetszik; de én azt hiszem, hogy az öszszes világnak parlamenti szokása szerint azokat tüzetesen fölemlíteni, melyek egyes egyének által a törvénvhozás másik házában fölhozattak: nem lehet,
