Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-383

383. országos ülés május 6. 1875. 35 ha ily módon kívánják a vitatkozást vinni: én kész vagyok beszédemet bezárni; csak hogy ez nem parlamentalismus. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nem azért mentünk mi Debreczenbe, mint a belügyminister ur mondja, hogy a bizalmi nyilatkozatokat akartuk megakadályozni ; ezért sehová nem mentünk: mert ezen bizalmi nyilatkozatok más utón és módon keletkeztek. Mi azért mentünk oda, mert meghivattunk, és ha nem is hivattunk volna meg: elmentünk azért, mert jogunk, elidegenithetlen jogunk van nézeteinket capacitatio utján terjeszteni, és ügyekezni azoknak többséget szerezni. Ez volt czélunk, és ezen czélból fogunk utazni ezentúl is. Ha egy és más dolog kellemetlenül érinti egyiket vagy másikát, mint például midőn Debreczenben azt játszotta a zene: „Be zavaros a Tisza vize, nem tiszta", arról én nem tehetek. (Derültség a szélső hal oldalon.) De én polgári jogomat gyakorlom, és capacitatio utján ügyekszem terjeszteni nézeteimet. Azt mondja a tisztelt belügyminister ur, hogy legjobb módja a korteskedésnek: programinőt kérni a kormánytól. Ezt, megvallom, én nem tudtam eddig. Ha ezt tudom: már rég gyakorlatba vettem volna. Legjobb módja lehet ez a korteskedésnek akkor: ha ezen programm olyan, a mely a szavazatokat a kormánytól el fogja idegeníteni. Én igen örvendek, hogy a tisztelt belügyminister ur azt kimondotta, hogy korteskedni annyit tesz, mint szavazatokat a kormánytól elhódítani. A belügyminister ur nem akart válaszolni beszédemnek egy bizonyos részére, a melyet, ugy mond, már százszorosan elmondottam: mert arra felelni idővesztegetés volna. Az idővesztegetésre nézve csak azt jegyzem meg, hogy miután a belügyminister ur háromnegyed óráig beszélve a házban: akkor azt mondta: „s most komolyan fogok beszélni", a belügyminister ur tehát háromnegyed óráig tréfált. Én nem tréfáltam; én komolyan beszéltem; de hogy egy minister háromnegyed óráig mókáz a házban, s akkor azt mondja, hogy komoly leszek: ezt, megvallom, most először hallom parlamentben. (Derültség és tetszés a szélső bal oldalon.) Azon tanulságos intést adja nekem a belügyminister ur, hogy „a kintornázás által a nóta szebb nem lehet." Megvallom, ezt a szemrehányást a belügyminister úrtól én nem vártam. Nem szép dolog talán, ha fölemlítem; de hiszen méltóztatik a tisztelt ház viszszaemlékezni, hogy mi a belügyminister úrral ugyanazt a nótát kintornáztuk együtt 8 éven át. Már most azért, hogy a belügyminister urnák szerencsére akadt egy uj kintornája, a melyen ujabb nótákat fujhat, ha ő nekem szemrehányást tesz, hogy én, szegény, régi kintornás, még mindig a régi nótát fújom, mikor neki uj kintornája van: (Élénk derültség.) ez, megvallom, legalább is nem gyöngéd, nem collegialis eljárás. (Élénk derültség.) De a belügyminister ur sokkal tovább ment. Én az ellenzék jogosultságáról szólottam, hogy tudniillik mikor van az ellenzék jogosítva a kormányt megbuktatni. És ő erre azt mondja nekem, hogy tükör hiányában nézzek magam körül. Erre, megvallom, el kell hagynom a választ; mert ha válaszolni akarnék, ugy, a mint ezen kifejezés megérdemli: oly nyelvet kellene használnom, a mely ezen házban még nem használtatott. (Igaz! Ugy van! a ssélső bal oldalon. Mozgás a jobb oldalon.) Azután a belügyminister ur átmenvén azokra, miket én elmondottam, és kifogásoltam a kormány eljárásában, azt, hogy vasúti fölhatalmazásokat kért, és egy oly nagy codexet, milyen a kereskedelmi codex, e házban oly rohamosan keresztülvitt: megvallom, hogy azokban, miket ott mondott, nagyon elferdítette az én mondásomat. Én azokat egyátalában nem mondtam, a miket ő általam mondat. Én azt mondottam, hogy oly pártnak, mely előbb vallott politikáját, programmját elhagyta, kötelessége lett volna magát választói előtt praesentálni, és választói által változtatott magatartását elfogadtatni. Mi nem követeljük ezt, tekintve azon körülményt, hogy az országgyűlés úgyis végefelé jár; de midőn a kormány ily állapotban van, hogy ily párt által támogattatik : akkor nincs joga a kormánynak ily nagy organikus intézkedéseket, eodexeket initiálni, és oly óriási meghatalmazásokat kívánni a háztól, melyek még rendes időben, rendes körülmények közt is páratlanok. Ez volt az, a mit én mondottam ; és nem az, a mit a minister ur rám fog: mintha megbotránkoztam volna, hogy a vasúti kérdések ide hozattak; nem azon botránkoztam meg, hogy a vasúti kérdéseket ide hozták; hanem hogy látatlanba 90 és néhány millióra fölhatalmazást akarnak megszavaztatni magoknak: ebben botránkoztak meg sokan, vagy legalább én részemről megbotránkoztam. A mi a kereskedelmi codexet illeti: nem az ellen volt kifogásom, hogy behozatott; mert hiszen tárgyaltatás alkalmával hozzá is szóltam, és látta a tisztelt ház, hogy átalában hozzászólottunk, és egyátalában nem csináltunk belőle oly vitát, mely aka-. dékoskodást képezett volna a kormánynyal szemben. Kötelességünknek tartottuk jelezni ott, hol eltérünk a véleményben; de nem akadékoskodtunk egy pillanatig sem, és három-négy nap alatt keresztülment egy oly codex, mely minden más parlamentben hónapokat vett volna igénybe. De nem is volt szükség ily rohamos tárgyalásra, ha a kormány a törvénykönyvet nem szándékozik életbeléptetni, mert: quod cito fit, male fit! Pedig hogy nem szándékozik életbeléptetni: világos abból, hogy a belügyminister ur maga is azt mondotta, hogy az életbeléptetést