Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-383

36 383. országos ülés május 6. 1875. sok előintézkedésnek kell megelőznie; tehát igen szépen maradhatott volna jövőre. (Igaz! Ugy van! a szélső balról.) Azt mondotta nekem a tisztelt belügyminister ur, hogy ha én azt állítom, hogy nekik nincs joguk organikus törvények hozatalára: akkor nekem nincs jogom propositiókat tenni; mert nem tudom, acceptál-e engem az ország, vagy valamely választókerület, és e szerint a parlamentalismus lehetetlenné válik. Engedelmet kérek, ne méltóztassék elfelejteni azt a különbséget, hogy én azt nem azért mondottam, hogy a választások küszöbén állunk; hanem azért, hogy azon pártnak, mely a ministeriumhoz átment, a szabadelvű pártnak kellett volna magát a választóknak bemutatni, és általuk mandátumát megírj ittatni. Én ezt nem tettem; tehát miután nem tettem : az alkalmazás rám egyátalában nem vonatkozhatik. Azután, mikor én kötelességszerűen azt jelentettem ki, hogy ha a kormány ebben az irányban halad, hogy nagy horderejű törvényjavaslatokat, melyek hosszú megfontolást és megvitatást érdemelnek, akar most behozni: én azokra ki nem terjesztem azon állításomat, hogy a kormánynak semmi nehézségeket sem akarok útjába gördíteni, hanem akarom siettetni az országgyűlés bezárását. Ezen állításomra azzal felel a belügyminister ur, hogy a napnak van 24 órája, s a szabadelvű pártnak van elég tagja, hogy 24 óráig folytonosan beszéljen, és bennünket kifáraszszon. Hogy a pártnak sok tagja van: azt tudja mindenki; de hogy azokkal, mint a birkanyájjal rendelkezzék a minister ur : ezt nem tudtam, és nem is hiszem el, sem a jelenre, sem a jövőre nézve. Azután a komoly dolgokra áttért a minister ur, és azon vádra, hogy programmot nem ad, azzal válaszolt, hogy nem ad, mert b. Sennyey képviselő urnák sincs programmja. Engedelmet kérek, ez egészen más dolog; Sennyey képviselő ur nem ül a kormányon, ő csak választóinak számol, nekünk itt a házban semmi közünk az ö programmjához. De az nem is áll, hogy ő nem adott programmot; sőt rósz néven vették neki, hogy miért adott programmot, mikor a kormánynak nincs programmja. Ebben nagy különbség van. A kormánytól nemcsak az országnak, nemcsak a képviselőháznak átalában, hanem különösen és mindenekfölött saját pártjának van joga programmot követelni. Mi jogon kívánhatja a kormány, hogy támogassa a párt : ha programmot nem ad ? Hogy lehet független véleményű, önálló embernek azt mondani, hogy támogassa a politikámat: ha azt nem ismeri? Hiszen pártját compromittálja: ha politikáját titkolja, és programmját nem akarja előadni, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A mi azon megjegyzéseket illeti, melyek tegnap az elnevezésre vonatkozólag tétettek, csak arra akarok észrevételt tenni, hogy a belügyminister ur azt hiszi, hogy belőlünk kitör az ellenszenv, valahányszor e nevet „szabadelvű" halljuk; vagy mint Szontagh Fái képviselő ur mondotta, irigyeljük. Nem a világért sem! Sem az ellenszenv ki nem tör belőlünk, sem nem irigyeljük azt; hanem azt hiszszük, hogy e név nem volt helyesen fölvéve. Egy másik szúnok azt monda: hiszen ott hevert a név, miért nem vettük mi föl. Miért? Azért, mert nem hiszszük, hogy egy párthoz illő lenne azt fölvenni. Hiszen ez olyan dolog, mintha én egy társaságba belépve, azzal mutatnám be magamat, hogy: ime uraim és hölgyeim, itt vagyok, jelentem, hogy én szép legény vagyok. (Derültség.) Kitalálja azt a társaság: lia ugy van; és igy van ez a szabadelvűseggel is: kitalálja azt az ország is, hogy szabadelvűek vagyunk, ha azok vagyunk; de előre magunknak azon czimet adni, hogy szabadelvűek vagyunk; azt nem hallottam soha. De ha már fölvették a czimet: akkor engedjék meg, hogy'mi ezen czimhez követelményeket is csatoljunk. Ezzel kötelességek is járnak, és ha fölvették: méltóztassanak ezen kötelességeket is teljesíteni, és ne vegyék rósz néven, ha mi azok teljesítésére figyelmeztetjük. Noblesse obiige. A szabadelvüség kötelez. Még egy megjegyzése volt a tisztelt belügyminister urnák, midőn tudniillik azt monda, hogy nem bir oly keresztyén türelemmel, hogy ha a szentírás szerint, egyfelől arczulcsapják, oda tartsa arczát másfelől is, hanem visszaüti kétszer. (Halljuk! Halljuk!) Én megvallom, tisztelt ház, hogy ha egy képviselő, önálló képviselő teszi ki magát ily, nem mondhatom eszme-, hanem csapás-cserének: (Mozgás.) az még teheti, mert csak magát és a maga állását compromittálja; de a kormány padjain ülő compromittálja a kormánynak és az ország méltóságát. Figyelmeztetem egy ily élelmes észrevételre, melyet egy alkalommal tett Istóczy urnák barátainak egyike, ki, midőn azt mondták neki: ha arczul csaptak, miért nem ütötted vissza, azt feleié: azért, mert akkor ismét rajtam lett volna a sor. (Derültség.) Nem jó visszaütni: mert akkor ismét azon van a sor, a ki visszaütött. Sok megjegyzésem volna még; de nem teszem meg azokat. Mindazok után, a miket a belügyminister ur mondott, és a mily módon ezt tette, s midőn beszéde végén azt monda a jobb oldali ellenzékről, hogy azt az „ ismételt kérdőjelek pártjának" tartja: nekem ugy tűnt föl, mint egy nagy föíkiáltójel azon tétel után: „parva sapientia regitur mundus." Elnök: Következik a szavazás. Előbb azonban arra kérem a tisztelt házat: méltóztassék meg-