Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-383
34 383. országos ülés május 6. 1875. nak most van-e helyes iránya és vajon képes-e a kormány azon irány mellett, a melyet követ, ezen hibán segíteni ? Hiszen ha csak csoport kell: a Deákpártnak ezen országgyűlés kezdetén oly nagy többsége volt, a milyen csak ritkán szokott lenni valamely parlamentben. A fusio által nem értünk el többet, mint azt, hogy ezen szám talán valamicskével nagyobb, mint volt. Ebben én, megvallom, a haza megmentésének nagy művére reményt egyátalában nem látok. Azt mondja a belügyminister ur, hogy a kormánynak joga van megválasztani az időt, hogy mikor akar valamely kérdésre felelni. Megengedem ezt oly kérdéseknél, melyek az átalános közigazgatásnak, a kormányzatnak menetét megakadályozhatnák: ha azokra idő előtt fölvilágositások adatnának. Vannak olyan dolgok, melyekről a kormánynak joga van hallgatni, ha kérdeztetik ; sőt kötelessége hallgatni : mert az által, ha nyilatkoznék, ártana a közszolgálatnak. Midőn azonban a kormánynak átalános politikája iránt tétetik kérdés, hogy milyen irányban, mely programm szerint akar haladni : akkor, engedelmet kérek, a kormánynak hallgatni joga nincsen ; mert az országnak joga van tudni a kormány által követendő irányt, és ezen joga az országnak sokkal erősebb, mint a kormánynak azon joga, hogy bizonyos esetekben hallgasson. Azt mondja a belügyminister ur, hogy ők nem tartoznak programmjokat megismertetni. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy a kormány igenis tartozik programmját megismertetni : mert csak ezen az alapon kívánhatja a nép szavazatát. A nélkül azonban, hogy megmondaná, miként kivan haladni azon nagy váltóra nézve, melyet Szontagh Pál tisztelt képviselő ur emlegetett: nincs joga szavazatot kérni. De mi oka is lehet a kormánynak arra, hogy szavazatát titkolja ? Ha van programmja : akkor a titkolódzásnak csak ezen egyetlenegy oka lehet, hogy nem tartja azt tanácsosnak közhírré tenni, mert talán nem találna tetszeni. Ez volt, a mit több szónok nem ugyan egyenesen, hanem közvetve kijelentett. Azt monda Tisza képviselő ur, hogy igenis van programmja a kormánynak; de azt nem köteles kitálalni. Azt mondja Szontagh Pál képviselő ur, hogy mi azért kívánjuk ezen programmot, hogy a kormányt megtámadhassuk. Igenis azért akarjuk tudni, hogy bírálat alá vegyük a kormány programmját. De hát olyan-e az önök programmja, a mely nem állja ki a bírálatot ? Mert ha nem olyan: akkor megmondhatják, és nincs ok azt titkolni. Ha titkolják: akkor kettő közül egy áll: vagy nincs ? vagy ha van : az olyan, melyet közzétenni, nyilvánosságra hozni nem tanácsos. (Ügy van! a szélső hal oldalon.) Azt mondja továbbá a tisztelt belügyminister ur, hogy neki tudomása van, hogy a ház mindkét oldaláról utazgattak, hogy megakadályozzák a bizalom nyilvánulását, és ezzel kapcsolatban, — később ugyan, — azt is mondotta, hogy mi itt más hangon szólunk; de másutt mint az ország köz vádlói akarunk ellenök föllépni és szerepelni. Ezen vádat hangoztatta Szontagh Pál képviselő ur, ki egyenesen azt mondotta, hogy mi elvtagadással, sőt honárulással vádoltuk a belügyministert és pártját. A mi az utazást illeti, nem tagadom, nincs is okom tagadni, hogy igenis utaztam, és fogok is utazni ezentúl is, és elmentem magába Debreczen városába is, a minister urnák választó-kerületébe. Nekem nincs okom panaszkodni a fogadtatás ellen, melyben ott részesültem, és biztosítom a minister urat, hogy ha jól értesítteti magát, a minister urnák sem lesz oka panaszkodni azon nyelv ellen, melyet mi ott használtunk. A minister ur azt fogja hallani, hogy mi igenis kijelentettük, hogy ellenkező nézetben, ellenvéleményben vagyunk a minister úrral; de ezt kijelentettük oly nyelven, a mily nyelven gentlemanek szoktak nyilatkozni gentlemanek fölött. Azon tudósítások, melyeket a minister ur nyert, haszontalan rágalmak ; a tisztelt minister ur állásában bizonyosan képes lesz jobb tudósításokat szerezni. Utalhatom Őt a város egyik előkelő tisztviselőjére, ki magát határozottan az ő hívének vallotta, s a nélkül, hogy neki szólottam volna: maga azt mondotta, hogy kénytelen bevallani, hogy egy szóval sem mentünk tul a mérséklet és ildomosság határán. Azt hiszem, a minister ur azt, hogy mi az ő politikáját védjük: tőlünk várni nem fogja; — ezt természetesen nem teszszük. De arról legyen meggyőződve, hogy az ildomosság és illem szabályait mindenkor meg fogjuk tartani. A mi különben ottani magunktartását átalában véve illeti: biztosithatom, hogy odáig sem mentünk, a meddig a minister ur ment, midőn Debreczenben volt; mert nem ígértünk Debreczen városának semmit, már azért sem, mert nem vagyunk azon helyzetben, hogy a kormány kedvezményeit valamely városra kitérj eszthetnők. (Derültség.) Elnök: Figyelmeztetem a tisztelt képviselő urat, hogy azok, a miket mond: talán még sem egészen tartoznak a szőnyegen forgó tárgyhoz. (Derültség.) Kérem tehát, szíveskedjék a fönforgó tárgyhoz szólani. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Mindenkor tisztelettel veszem a tisztelt elnök ur intését; de midőn a tisztelt elnök ur megengedte a tisztelt belügyministernek, hogy egy pártot oly hangon lehordjon, mint az sohasem történt: akkor engedje meg, hogy válaszoljunk, hogy szóljunk, midőn bennünket a tisztelt minister ur provocál, hogy feleljünk azon rágalmakra, melyeket ellenünk a tisztelt minister ur I tudósítói terjesztenek. Méltóztassanak megengedni,
