Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-383

383. országos ült'-s május (>. 1875. rí l esetben, ha azon 6 millió forint, mely most ezen alapon az osztrák kincstárba foly be: az önálló vámterület fölállítása utján a magunk kincstárába folyna be: az jelen viszonyaink közt; de minden körülmények közt, bizonyára csak javunkra, nem pedig ártalmunkra lehetne. És én ezen meggyőződésemet, a mennyiben engem az ellenkezőről okadatolva Tisza László meg nem győzött: helyes meggyőződésnek lenni tartom, és azért az önálló vámterület létrehozatalát mindig kívánni fogom. Továbbá Pulszky tisztelt képviselőtársam előadására, melyet tegnap tartott, kivánok még egypár megjegyzést tenni, ő ugyanis azt mondotta, hogy a koronával és az osztrák törvényhozással közösen alkottatott az 1867-diki törvény. Erre már megtettem megjegyzésemet, és ehhez képest nem akarom a tisztelt ház türelmét megint azzal fárasztani. Azt is mondta, hogy nekünk nem programmra ; hanem oly férfiakra van szükségünk, a kik rósz lábon álló pénzviszonyainkat jobbra átalakítani képesek legyenek. Ez teljesen, tökéletesen igaz; oly férfiakra van szükségünk, de mikor ezt elismerem: akkor egyszersmind azt is tudni óhajtom, mondja meg hát, mi utón, mi módon fogja a kormány rósz pénzviszonyainkat jobbakká tenni, és igy az államháztartást oly módon rendezni, mely érdekeinknek és a haza javának megfelel? Még Csernátony képviselő urnák is óhajtok egy pár szót szólani a tegnap elmondott beszédére. (Halljuk!) Ő azt mondotta, hogy Irányi képviselőtársam tegnap elmondott hazafias és közhatást ébresztett beszédére ő magában semmi hatást nem érzett, és azt oly fontosságúnak nem tekintette, a mely benne valamely érzelemváltozást gerjeszteni tudott volna. Az lehet igaz: mert nem állott taktikából, nem állott frázisból, nem állott opportunitásból. Volt idő, a mikor ezen eljárási modort ő maga is kárhoztatta; de most, ugy látszik, hogyha nem ilyenekből állanak az itten elmondott beszédek : azok reá hatást nem gyakorolnak. Hogy nem gyakorolt rá hatást, azon nem segíthet senki; vannak azonban többek, a kik az oly hazafias szabadelvű, valódi szabadelvű, és a mellett a közjóra irányzott beszédeket bizony figyelmökre érdemesitik, és ezek sorába tartozom én is. Azt mondotta, tisztelt ház! hogy nem elég, hogy beszédek tartatnak a költségvetés érdemében ; hanem meg kelletik menteni a hazát, és ezen czélra vállalkozott az uj kormány; de hogy ezen hazának megmentése mi módon lehet eszközölhető, az ő fölfogása szerint, és a kormány minő módokat használt föl ezen czélnak elérésére : arról ő mélyen hallgatott. Ennélfogva helyette a háznak engedelmével vagyok bátor néhány szerény észrevételt, a dolog érdemére tekintve, koczkáztatni. És igy azt állítom, ! hogy hazánkat megmenteni oly módon lehet, fölfogásom szerint, az anyagi és szellemi bukástól, hogy először is azon nyűgöt, mely kezeinket és lábainkat kötve tartja, saját, javunknak, hazánk anyagi és I szellemi bukásának elhárítására lerázzuk magunkról. ; Ilyen az 1867. évi kiegyezési törvény megváltoztatása. Ez az alap; e nélkül, nézetem szerint, nincs mentség. Utánna, tisztelt ház! anyagi viszonyaink javítására szolgál, ha azokat a fölösleges kiadásokat, melyek mellőzhetők, és melyeket én a költségvetésbe foglalva lenni találtam, mellőzni fogjuk, és tovább nem viseljük. Ily megtakarítás eszközölhető például a belügyéri tárczában az erdélyi csendőrségnél 150 ezer forintra nézve, a fővárosi rendőrségnél 450 ezer forinttal. A pénzügyi tárczában a pénzügyi igazgatóságoknál 1,253.645 forinttal, a pénzügyi fölügyelőségeknél Horvátországban 79 ezer forinttal, az adóhivataloknál 1,541.000 írttal, a pénzügyi és adóőrségnél 2,250.000 frt, a pénzügyi törvényszékeknél, az egyenes adók kivetésének és beszedésének költségeinél, a fogyasztási adók és illetékek beszedésének költségeinél, a bélyeges illeték kiszabási hivataloknál, a dohány- és lottójövedékeknél, a só-jövedéknél összesen 24,645.000 forintot. Továbbá a vallás- és közoktatási ministerium költségvetésében a tanfölügyelőségeknél 180 ezer forinttal. Az igazságügyi költségvetésben a királyi törvényszékeknél és járásbíróságoknál 6,089.000 forint, a királyi ügyészségeknél 2.361.000 frt, s igy összesen 38,676.665 forint. (Nagy nevetés.) Ez, nézetem szerint, mind megtakarítható azon esetben, ha a tisztelt ház és a magyar haza törvényhozása a megyéknek, városoknak és kerületeknek önkormányzati jogait visszaadja, és ehhez képest a nép az igazságszolgáltatás terén szükséges egyéneket maga választja és maga fizeti; ha mindezen adóbeli kivetéseket nem a pénzügyőrök és nem külön törvényszékek végzik; hanem azon törvényszékek, melyek a megyékben vannak, valamint volt ez 1867-ben, és a mint fönállott, az 50-es éveket kivéve, 1848. előtt is. Negyvennyolczig is voltak törvényszékek, a melyek választott birákból állottak; és ha az igazságszolgáltatást latra vetjük és összehasonlitjuk az akkorit a mostanival : nem hiszem, hogy valaki kimutatni képes lenne, hogy akkor nem lett volna oly helyes, oly kielégítő és kevesebb költségekkel járó, mint most. Én, tisztelt ház ! azt hiszem, a megyék, városok és kerületek önkormányzati jogának visszaadása utján mindezen óriási költségek elháríthatok lesznek. A tanfölügyelőkre nincs szükség, és a megyékben a tanfölügye'őt egy hivatalnok, vagy a másod-alispán, vagy akárki is helyettesitheti, kit a közbizalom választ, és ez bizonyára oly embereket fog választani, kik egyrészről képesek és meg is fognak hivatásuknak felelni,