Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

382, országos ülés május 5. 1875. 25 csot. Árról aztán, tisztelt ház, én nem tehetek, hogy az, a mi nélia az „ Ellenőr "-ben a legőszintébb szándékkal mondatik, hogy azt inkább követik: mint ha a tisztelt tulsópártiak laj)jában ajánltatik valami az ő részükről. Én soha ezen lapnak, — és ezt a kormány iránti tekintetből mondom, — semmiféle belső nexusnak, egyik vagy másik ministerrel lévő nexusnak jellegét nem vindikáltam s nemcsak nem vindikáltam ; de el sem fogadtam volna, és határo­zottan utasítom vissza, hogy én egyik vagy másik ministernek orgánuma volnék. Ennyit megjegyezvén : bátor vagyok Irányi Dániel képviselőtársamnak épen most elmondott pathetikus szónoklatára vonatkozó­lag, a mely egyenesen és kizárólag ezen volt pár­tot, — értem a balközépet, — illeti, néhány szót mondani. Tapasztaltuk ezen vita alatt is már, vagy ta­pasztaltuk a házon kívül, hogy a szabadelvű párt és a szabadelvű párt kormányának a megbolygatása, megzavarása két oldalról történik folytonosan, sza­kadatlanul. A túloldalról azt mondják a volt Deák-pártnak : fejetekre nőttek ezek az emberek, kik most veletek szövetkeztek; nem látjátok, hogy ők adják a tónust; (Derültség.) nem látjátok, hogy Tisza Kálmán do­minál itt. Nekünk pedig volt balközépnek e párt tagjai azt mondják: eladtátok az elvet; (Tetszés a középen.) befogadott titeket a Deák-párt az ő fo­gadott gyermekeinek. Ezen fogadott gyermekeken roppant sokáig lovagolt, tisztelt előttem szóló kép­viselő ur szokott megható, pathetikus, lugubrosus jövendöléseivel. (Derültség.) Tessék azonban elhinni, hogy ha saját magára tesz is hatást ezzel, mint mikor az oroszlán farkával megvagdossa magát ; (Derültség.) ily pathetikus nyilatkozataival senki másra hatást ebben a prosai világban nem tesz. (Hosszas derültség. Nagy mozgás a szélső bal oldalon.) Hogy mennyire nem tesz: azt elismerte saját maga mai pathetikus beszédében is; mert nagy elszomoro­dással egy kérlelhetlen tényt constatált, hogy nem csak mi árultuk el a hazát; de — — ez ország­szerte megtörtént. Az a vigasztalásunk lesz, hogy a pathos, kivált mikor egy kissé üres, (Mozgás a szélső bal oldalon.) nem sok hatást gyakorol az ország­ban ; hanem gyakorol igen az, hogy a nép minden­felé érzi, hogy mikor veszedelem van: nem elég declamálni, nem elég álpathossal átkokat szórni, hanem a dologhoz kell látni ; (Igaz! Igaz!) nem kérdezni, hogy jött elő, nem kérdezni, ki csinálta; hanem segíteni kell a hazán, a mennyire lehet. (Helyeslés a középről) Ennyit a tisztelt képviselő ur beszédére. Most Ürményi Miksa képviselő ur beszédére teszek néhány megjegyzést kellő összefüggés nélkül, mert ő is egy kissé összefüggés nélkül adta elő nézeteit; azonkívül lehetetlen oly beszédre, mely KÉFVH, KAPJJÓ. 18=. XVII, KÖTET. elejétől végig nem akart egyéb lenni, mint per­siflage, — a mi a tisztelt képviselő urnák igen kiváló genreja, — máskép felelni, mint a hogy az ember az egyes nyilatkozatokat hallja és emléke­zetének támogatásául papírra dobja. A tisztelt kép­viselő ur egész eljárása fogalmának a természete. Igen jellemző, a mit beszédének közepén mon­dott, a hol emiitette, hogy a belügyminister ur fe­lelt mégis egy pár dologra, igy tehát e két do­logra nézve tisztában van; de megjegyezte, hogy ép mert ezen két dologra nézve már tisztába jött: aggodalmai megszaporodtak. Nem régiben láttam egy műkedvelői jótékony szini előadás alkalmával egy darabot a redoutban. Nem emlékszem a darab magyar nevére; hanem emlékezem arra, hogy fran­cziában láttam sokkal régebben. Czime: „Le tigre de Bengal". Abban van egy irtózatosan féltékeny tigris természetű férj. s szemben a házaspárral la­kik egy fiatal ember, a ki nem ismervén sem a féltékeny férjet, sem annak nejét: egész ártatlanul ablakába kitesz pár virágot. Ezt rósz jelnek tartja a férj, s mikor meglátta a virágokat, dühbe jött, mert, — úgymond — a virágok jelentenek vala­mit. Ez indokolatlan féltékenység mindig bonyoló­dik, végre a szegény asszony nem tud máskép se­gíteni, átír a fiatal embernek, hogy vegye el a virágokat ablakjából. Az megteszi. Mikor a férj ismét az ablakhoz megy : látja, hogy a virágok el­tűntek, meghökken, és azt mondja, hogy a jeleknek nemléte egy jel. (Derültség.) Ily természetű a tisz­telt képviselő urnák eljárása is. Hogy ha nem elé­gíti ki őt valami: ez nyugtalanítja; ha kielégíti: ak­kor az még inkább nyugtalanítja, (Derültség.) akkor az még inkább jelent valamit, s ez volt egész be­szédének főjellemvonása elejétől egész végéig. (Föl­kiáltás a szélső bal oldalon: Két óra.) Tisztelt ház! Nem tartozom azok közé, kik beszedőket más napra átvinni szeretik, azért sze­retném elvégezni; ugy sem tart nagyon soká: mert csak egyes észrevételekre szorítkozom. (Halljuk!) Simonyi Ernő (közbeszól:) Dologra! Csernátony Lajos: Mindenesetre van annyi a dologra, mint Simonyi Ernő képviselő ur­nák szokott lenni, mint hazafiság és önzetlenségi szempontból, mint más szempontokból. Legtöbb ellenvetés tétetett, tisztelt ház, a „ sza­badelvű" név ellen, és ezen locus communisba, mert valóban nem lehet egyébnek nevezni az ez irány­bani kifogásokat, még oly szellemdús képviselő is, mint Ürményi Miksa beleesett. Ezen név ellen pro­testáltak jobb és bal oldalról; kimutatják, mennyire jogosulatlan, mennyire nem jelent semmit, követke­zőleg, hogy mennyire — — hasznos ez nekik, hogy ez a nagy párt oly nevet vett föl, mely nem jelent semmit; mert természetesen, a mi ezen nagy párt­nak hátrányára szolgál: az előnyére szolgál a 4

Next

/
Thumbnails
Contents