Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

26 382. országos ülés május 5. 1S75. szélső jobb és szélső bal oldalnak. Kimutatják mindezt; de az ember ennek okát valóban nem tudná kitalálni, ha előtte nem volna világos ok. Az ok az, hogy igenis ezen az oldalon, a hol nagyon válogattak a nevekben, és igen sok nevet megpróbáltak akkor, mikor szabadon feküdt előttük a szabadelvű név : ott hagyták heverni, s most látják, hogy ebben a névben az ország érzelmeinek, az ország előhaladó ösztönének egy nagy kifejezése van, s hogy ezen név maga kötelezi a pártot, a mely azt magára veszi, magára veszi mint örököse egy régibb pártnak, mely hasonlóképen liberális volt, és a melytől nem ugy örököltük, mint Irányi képviselőtársam mondta; mert ha ugy állana, mint ő előadta: akkor egyátalában nem volna örökösödés a pártnevek és pártérzelmek átmenetében ; hanem akkor múmia volna; mert egy bizonyos elnevezés, egy bizonyos párt megszűnnék az országgyűlés szétoszlásakor. A párt minden országgyűlés után újra alakul, és meglehet, hogy akkor, a melyik jő : tökéletesen uj emberekből áll; de épen azért oly joggal lép annak a rokonnézetü pártnak helyébe, mint azon előbbi lépett. Tisztelt ház! Én részint ezen ismét két oldalról jövő támadásból azt következtetem, hogy ez egyik nagy baja mind a szélső jobb, mind a szélső bal oldalnak, hogy egy jó illetékes nevet vett föl a nagy párt. A szélső jobb és szélső bal nevei alatt semmi sem rejlik ; vagy pedig olyan valami rejlik, a mit nem akarnak bevallani. „Jobb oldali ellenzék!

a Ugyan méltóztassanak megmondani, hogy a helyett, hogy protestálgatnak a szabadelelvü párt elnevezés ellen: miért vetették vissza azt a tisztességes nevet „conservativ". Miért kellett azt maguktól elutasítani ? Azért: mert gyanították, hogy nem fér el annyi ember, annyi heterogén elem ezen elnevezés, mint a jobb oldali ellenzék elnevezése elé. Én elismerem azt, mi tegnap haugsulyoztatott, hogy ez a nagy szabadelvű párt még nem egészen tömörült, és én nem szoktam az efféléket tagadni; mert elismerem, a tömörüléshez nagyon szükséges az, hogy a választások megtörténjenek. A választások által fog megtörténni a tömörülés, az edzés; nem is lehet ez másként; nem lehet, hogy ma egészen tömörült alakban legyen meg a párt. Mert midőn hét évi harcz után két nagy párt a közjóra nézve szükségesnek látja egyesülni, nem szövetkezni; mert most nem szövetkezésről van szó, hanem egyesülésről: mert egyesültünk egymással. Szövetkezés lett volna az: ha ad hoc szövetkeztek volna; vagy a kormánynál a pártok különmaradása mellett mindkét párt támogatott volna egy coalitionalis ministeriumot; de ez valóságos egyesülés, nem vagyunk sem balközépiek, sem jobb pártiak; (Helyeslés a középen.) hanem vagyunk szabadelvű párt, és azt érzik önök, hogy azok vagyunk. Tehát a helyett, hogy a tisztelt, jobb oldali ellenzék egy oly elnevezés mellett. a melyet valóban nem ért senki, a melyet még itt is tagadnak, hogy jelent valamit, a helyett, hogy protestálnának a liberális név ellen: azt kellene megmagyarázni, hogy a parlamentalis életről ismeretes országoknak világszerte tapasztalhatott szokáshoz nem alkalmazkodva, büszkén ki nem bontották a conservativ lobogót, a mely alatt kell, hogy alakuljon egy oppositio e házban. Nekem nem kell azt mondani, hogy szívből üdvözölném egy oly oppositio létesülését; mert azt, ugy hiszem, bátran mondhatom, hogy e házban mindenki tudja, hogy, az én meggyőződésem szerint, a mostani különben igen üdvös pártalakulás nem kellőleg kiegészítve, nem lesz a kellő üdvösségi képességgel ellátva, nem fogja a kellő hasznot nyújtani az országnak: ha nem lesz itt egy olyan nem is csekélyebb, hanem egy oly tekintélyes komoly higgadt ellenzék, a mely a napirendre kerülő kérdések fölött a kormánytól eltérő nézeteit kellő erélylyel kifejtve, azon esetben a kormányt elvállalhassa, a mikor ezen kormány, a képviselőház nézete szerint, nem tartható fön. (Helyeslés.) Én ezt teljes szivemből óhajtom, s annálfogva engem nem vezet semmiféle ellenségeskedés a jobb oldali ellenzék irányában; hanem mikor támadások intéztetnek pártunk elnevezése ellen, támadások intéztetnek alaptalanul kicsinységek miatt; már megbocsátanak a tisztelt képviselő urak azon az oldalon, hanem én azt hozzájuk nem illő kicsinykedésnek, hogy ugy szóljak, gyerekeskedésnek tartom. Nagy szerencsétlensége annak a pártnak, hogy vénen született, nem gyermek, s nem fiatalodott, hanem vénen született; de vénen születvén is, bir tudatával annak, hogy azok az elavult eszmék, hogy ha bevallatnak a mai világban: pártot nem gyűjthetnek. A jobb oldali ellenzék, meg vagyok győződve, nemcsak itt e házban, mert azok, a kik itt vannak, van szerencsénk többé-kevésbé egyenkint ismernünk, és tudom, hogy nem tartoznak azon kathegoriához, a melyet jelzek. De a házon kivül vannak sokan azon pártban, a kik szeretnének menekülni az alul, és bizonyos tekintetben senki által nem kedvelt eszméktől, fogalmaktól és társulásoktól, a melyek azon pártnak nagy hátrányára fognak szolgálni ; de a kik nem mernek, — és ezt sajnálattal kell kinyilvánítanom, — én azt hiszem, hogy a conservativ név el nem fogadásának ez volt az egyik főindoka, hogy az kikerültessék. Ürményi képviselő ur elbeszélte uti élményeit, s azon nevezetes fölfödözéssel lepett meg bennünket, hogy a vidéken különféleképen gondolkoznak az emberek, és hogy részint a jelen, részint a múlt, részint a jövő kérdésével foglalkoznak, s ez iránt az egyik ugy a másik meg amúgy gondolkozik, s nincsenek igen tisztában. Ez bizony emberi gyarlóság és vidéki gyarlóság, a melyet tapasztalhat a képviselő