Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-398

274 3'J8. országos ülés május 22. Í87a. oly nemzetiség, mely megérdemelné, hogy valaki ráfogja, hogy ezen szabály ellene van intézve. (Élénk helyeslés.) A mi továbbá a második részt illeti, a tisztelt képviselő ur azt mondja: „hogy az ellenkezik az 1868. évi XLIV. törvényezikk 26 §-val, a mely megengedi, hogy alakithassanak a művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására szolgáló intézeteket, és az állam törvényszabta fölügyelet alatt társulatokba vagy egyletekbe összeállhassanak, és összeállván szabályokat alkothassanak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhassanak, pénzalapot gyiijthessenek és azt, ugyan az államkormány fölügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek megfelelően kezelhessék. " Én, tisztelt képviselőház, határozottan és kereken tagadom, hogy azon rendelet ezen §-sal a legkisebb összeütközésbe is jönne. Mindazt, a mit ezen törvény mond: teljes jogukban van megtenni, s nemzetiségi törvényes igényeiknek megfelelőleg az igy alakult egyleteket, társulatokat kezelni: ennek eltiltásáról rendeletemben egy betű sincs. A tisztelt képviselő ur: baja az, — ugy látom, és emlékeztetem a tisztelt házat, hogy ez az 1868. törvény keletkezése óta fönálló kérdés, — hogy ő neki nem elég a nemzetiségi név: ő nemzetit akar. Nem uj tehát, nem az én rendeletem szülte; megszülte maga az 1868. törvény ezen megkülönböztetést, és hogy ezen distinctiót létrehozta, hogy van Magyarországon politikai nemzet, és ezen nemzet csak egy, és vannak azonkívül politikai nemzetiségek : azt ezen törvény helyesen jól tette, és attól én legalább a képviselő ur kedvéért bizonynyal elállni nem fogok. (Élénk helyeslés.) Már pedig az én rendeletem nem mond ki egyebet: mert nem zárja ki azt, hogy valaki magát szerbnek nevezhesse ; nem azt, hogy valaki magát románnak, vagy hogy valamely egylet magát igy nevezhesse; de Magyarország határain belül nemzeti czimmel csak egy élhet: ez a politikai nemzet, s ez a magyar. (Élénk helyeslés.) Igy állván a dolog, tisztelt ház, a képviselő urnák kérdéseire egyszerűen felelhetek. Az első kérdésre: „mily törvényes alapon adtam ki az emiitett és törvényhozásilag szabályzandó, az egyesületi szabadságba ütköző reedeletet" '? feleletem erre mint az előbbiekből is kitetszik: az, hogy igenis kiadtam rendeletemet, a mely szerint kellett volna, ha soha ki nem adtam volna is mint a fölügyelettel hivatalomnál fogva megbízottnak eljárnom, kiadtam azért, hogy mindenki tudja, hogy minő szabályokat kell megtartania: ha egyletet akar alakítani; és azt gondolom, hogy itt az egyleti szabadságnak és a polgárok jogainak nem ártottam, de mindenki előtt nyilvánvalóvá tevén azt, miképen fogok eljárnia: csakis hasznot Cselekedtem; nem tekintve az 1. §-ban foglalt azon engedélyt, mely bizonyosan a jogosultságnak nagy kiterjesztése. (Tetszés.) A második kérdés az: „hogy mivel igazolom a nemzetiségi egyleteknek csak irodalmi és közművelődési czélokra való törvény- és természetellenes megszorítását." Én arra nézve kifejtettem, hogy törvényellenes megszorítás rendeletemben egyátalán nincsen, hanem van igenis törvényes és természetes megszorítás épen azon megkülönböztetésnél fogva, melyet fölemlítettem, és a mely a „nemzeti" és „nemzetiségi" elnevezés közt létezik. És figyelmeztetem még ez alkalommal a tisztelt házat, mert régen volt, és nem tudom emlékeznek-e még sokan reá, hogy ez nem oly csekélység, nem szójáték a „nemzet" és „nemzetiségi" elnevezés közti különbség ; mert akkor, midőn ama törvény alkottatott, melyre most hivatkozni méltóztatott: hallottuk itt egy igen ékes beszédben a distinctio fejtegetését, és ezen distinctio abban állott, hogy azért nem elég a „nemzetiség" kifejezés, mert ha „nemzetiségek"-nek neveztetnek: akkor igenis tartoznak respectálni a magyar államot és annak törvényeit; míg ha valamely nemzetiség „ nemzet "-nek neveztetik : természetileg a „nemzet" eszméjével összefüggő jogoknál fogva nem tartozik respectálni. Ebben fekszik a dolog lényege és különbsége és ezért nem lehet ezen törvényből engedni. (Miletics és Folyt közheszólanak.) Méltóztathatnak ezt tagadni ? Nem volt akkor képviselő egyikök sem; de a ház naplójában meg fogják találni az idézett beszédet. A harmadik kérdésre: „mivel igazolom ugyancsak természet-és törvényellenes eltiltását a nemzeti czim használatának", az előbbiekben gondolom megadtam a feleletet, igazolom azzal, hogy se nem törvény-, se nem természetellenes; hanem törvényes és természetes. (Ugy van!) Hogy ezek után, a negyedik kérdésére felelve, nem vagyok hajlandó az emiitett rendelet azon részének, mely, — mint a képviselő ur mondja,— „a nemzetiségi jogokkal és érdekekkel ellentétben van, végrehajtó alkalmazását fölfüggeszteni": — az természetes. (Helyeslés.) Nem áll, hogy jogtalanok; nem áll, hogy a méltányosan követelhető érdekeket sértenék, és ép, mert ez nem áll: semmi szükség nincs végrehajtásuk fölfüggesztesére. Végül azt kérdi a képviselő ur: „hajlandó-e a belügyminister a jövő országgyűlés első ülésszakában a szabad egyesülési, gyülekezési jogot szabadelvű és minden nemzetiségre nézve igazságos szellemben és irányban szabályozó törvényjavaslatot benyújtani?" Én, tisztelt képviselőház, bátran merek •— igaz, nem sok időre hivatkozhatom, — de bátran merek