Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-398

3Í)8. országos ülés május 22. 187S. 275 beigazolva; 14 évi szakadatlan gyakorlatban volt román nyelv használatát, illetve az azon nyelven szerkesztett beadványok elfogadását és elintézését az 1868. évi XLIV. törvényczikk 7., 8. és 9-ik §§-ai ellenére beszüntette? 2. Szándékozik-e ezen tárgyban tüzetes vizsgálatot tartani, és annak eredményéhez képest a gyakorlatnak és törvénynek megfelelőleg intézkedni; avagy szándékozik hivatali elődének fönebbi, igazságügyi politikáját átalában ugy, mint különösen a többi törvényszékek- és bíróságoknál is, — a hol tudniillik a vidéki nyelvek használata még fönmaradt, •— föntartani és folytatni? Én, tisztelt ház! azért is szükségesnek találtam ez interpellatiót: mert azt rebesgetik átalában mindenütt, hogy fölülről az igazságügministeriumtól jő a sugallat az alantas első folyamodásu bíróságokhoz, hogy, a mennyire csak lehet, a nemzetiségek nyelvét a törvény ellenére küszöböljék Id a használatból és törvényes gyakorlatból. Nem akarok recriminatiókkal élni; nem kutatom : vajon ezen átalános hit alapos-e vagy nem ? hanem mindenesetre a közvélemény megnyugtatására nagyon hasznos és szükséges lenne, hogy a tisztelt minister ur vagy feleletet adni, vagy mihamarább egy tüzetes vizsgálatot elrendelni méltóztassék, melyben ne csak a biróságok félrevezető jelentései következtében méltóztassék intézkedni; hanem a levél- és irattárak megtekintése s a panaszos felek kihallgatása után kétoldalulag. {Egy hang: Helyesen jártak el!) Sajnálattal hallom, hogy helyesen jártak el; de ha igy vélekednek : méltóztassanak ezt őszintén kinyilatkoztatni. Hiszen én nem azért állottam föl; hogy concessiókat kérjek: én csak a törvényes concessiókat akarom végrehajtatni; mert ha már meg van adva a törvény : ugy azt a nemzet becsülete és a törvényhozás méltóságához képest tartsák meg, vagy ha a közelégültség rovására azt megtartani nem akarják; ha azt akarják, hogy mi ne tekintessünk a hazának, e közös anyának édes gyermekeiül, hanem csak mostoha gyermekek legyünk: akkor méltóztassék fölállani a képviselő ur egy törvényjavaslattal, mely két §-ból állana, s igy hangzanék: 1. §. „Az 1868: XLIV. törvényczikk érvényen kivül helyeztetik." 2. §. „Az uj törvény végrehajtásával az egész kormány bizatik meg." {Folyt, Pap és Miletics tapsolnak.) Kérem ezen interpellatióm közlését. Elnök: Az interpellatio föl lévén olvasva, közöltetni fog az igazságügyminister úrral. Tisza Kálmán belügy minister : Tisztelt ház ! Megvallom, a tegnapi napon azt hittem, hogy már alig néhány nap lévén hátra az országgyűlésből: az interpellatiókkal nem lesz több teendőnk és különösen nem gondoltam volna, hogy ily későn, majdnem az utolsó nap adassék be egy KÉPVH, NAPLÓ, 185-J. XVII. KÖTET. interpellatio oly tárgyra vonatkozólag, mely több mint két hét óta mindenki előtt ismeretes lévén : lett volna alkalom rá előbb is interpellálni. Azonban a dolog fontosságánál fogva most is kész vagyok rá azonnal felelni. (Halljuk!) Miletics képviselő ur interpellatiójában azon körrendeletet támadja meg, melyet az egyleti ügyekre vonatkozólag folyó hó elején kiadtam; megtámadja pedig két irányban. Először megtámadja mint olyat, mely átalában megszorítja az egyleti jogot, a mi pedig hatáskörömön kivül esett; másodszor megtámadja mint olyat, mely sérelmes a nemzetiségekre nézve, a melynek éle a nem magyarajku nemzetiségek ellen van intézve, s mint a mely a nemzetiségi törvénybe ütközik. A mi az elsőt illeti, határozottan merem nyilvánítani, bár ez kártékony lehet reám nézve azok szemében, kik rendeletemet helyeslik, hogy azon rendeletben szabatosan összefoglalva vannak kimondva azok, a melyek szerint az egyletekkel szemben a belügyministerium eddig is eljárt. Egyetlenegy újítás van benne, a mi bizonynyal nem megszorítása az egyleti jognak, és ez az, hogy ha 40 nap alatt nem történik a ministerium részéről észrevétel a föííerjesztett alapszabályokra: az egyletek működésöket megkezdhetik. Ez, gondolom, nem megszorítás az egyleti jognak. Hogy a szerintem is helyes elveket összefoglalva körrendeletben kiadtam: azt tettem azért, mert én legalább abból indulok ki, hogy a mig valamely ügy, mely a közigazgatás terén gyakran, mondhatnám naponta előfordul, a törvényhozás által szabályozva nincsen: sokkal jobb, sokkal helyesebb, hogy mindenki az egész országban tudhassa, hogy minő elvek szerint fog a kormány eljárni; mert akkor egyrészről nem lehet kegyelmet osztogatni, •— az egyiknek megengedtetvén, a mi a másiknak megtagadtatik; s mert másrészről mindenki tudja, hogy milyen korlátok között, minő modorban kelljen megindulnia, hogy minden fönakadás nélkül az általa követett czélt elérhesse. {Helyeslés.) A rendelet utolsó pontja föntartja az államnak fölügyeleti jogát, és én részemről azt hiszem, hogy midőn ezen jognak, a mebylyel élni minden kormánynak, nemcsak nálunk, hanem mindenütt széles e világon egyformán kötelessége, midőn ezen jog föntartását egyenesen és határozottan kimondottam; de szorítottam ugyanakkor határozottan két esetre: — értem a feloszlatás jogát — szorítottam az államellenes törekvésekre, és az egyletek vagyonának hűtlen kezelésére : akkor, engedelmet kérek, nem hiszem, hogy ezen rendelet Magyarország bármely ajkú és nemzetiségű lakói ellen is lehetett volna in concreto intézve. Lehet, hogy az egyes emberekre nézve sérelmes: tartozzanak azok bármely nemzetiséghez ; (Élénk helyeslés.) de nincs Magyaroszágon 35