Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-396

240 306. országos ülés május 21. d. e. 18Í5. álló törvényt szorosan megtartani és a robotokat megtiltani? Határozottan tiltakozom e kifejezések ellen, a melyek, hogy használtattak a képviselő ur részéről, nem gondolom, hogy ez által valami jó szolgálatot tenne ez ügynek, melynek, nem alapos állitások alapján procatoravá szegődött, és mely nem szorul ily védelemre. Elég védelmet nyújt a törvény és a kormány, a mely a törvények végrehajtásával van megbízva. De nem is történik ott kegyetlen eljárás és robotolás, a mint a képviselő ur állitá; hanem igenis történik az, hogy ha valaki fát lop : azt elfogják és a rendes biróság elitéli és ha a bíróság bírságban marasztalja el: ezt rajta megveszik. Ha az ekként elítéltnek van vagyona, a bírság vagyonából vétetik meg rajta; ha pedig nincs vagyona: akkor a bírságot leszolgálja erdei művelési munkával. Azt gondolom, ez a leghelyesebb és legméltányosabb mód, maguknak az illetőknek is érdekében. Nem hiszem, hogy a képviselő ur ezen erdei tolvajok érdekében akart volna fölszólalni; már pedig az általa használt kifejezések korántsem alkalmasak a rend- és erkölcsiség biztosítására, a mit a képviselő ur ez ülés elején az interpellatiójára adott válasz után oly nagy hangon emlegetett. Én azt hiszem, hogy ha a törvény teljesíttetik és az ellene vétők a bírság által elitéltetnek: ezt az eljárást sem kegyetlenségnek, sem robotoltatásnak mondani nem lehet. (Tetszés a középen.) Ötödször azt kérdi a képviselő ur, hogy az emiitett birsági pénzek az erdők közös természete szerint közczélokra lévén forditandó: van-e tudomásom, hogy azon pénzek micsoda alapba folynak, s miként szándékoltatnak fölhasználtatni? Ugy látszik, hogy a tisztelt képviselő ur abban a nézetben van, hogy miután a határőrvidéki erdőknek termesztése kétféle : fele a kincstárt fogja illetni, másik fele a szolgalmi jognak megváltása fejében az illető községeket: már ezen kártérítési összeg is felerészben az ezred-községeket illeti. Ha ez a magyarázat, melyet a tisztelt képviselő ur kérdésének adtam : helyes — és azt tartom, hogy helyes: — akkor, tisztelt képviselő ur, meggyőződésem szerint, ez határozottan tévedés; tévedés, mert nagyon természetes, hogy az a bírság, mely az erdők kezeléséből befoly: mindaddig azt illeti, a kié az erdő, a segregatio bekövetkeztéig; a segregatio bekövetkeztéig pedig a status quo föntartása folytán az erdők ugyan a kincstáré, az államé, és igy azokat a bírságokat is nagyon természetesen az állam pereipiálja. Egyébiránt sajátságos dolog lenne, hogy a kincstár mint tényleges tulajdonos viselvén a kezelés és segregationalis költségeket, azon. bírságokat, melyek a kincstár álladékának és vagyonának megtámadása következtében befolynak, megoszsza azon községekkel, melyek ma szolgalmi joguk gyakorlatában háborittatlanul \ annak. Ha a tisztelt képviselő ur föltétele állana : a kezelési költségeket is meg kellene osztani az ezred-községekkel, a uii igen kellemetlen volna a községekre nézve; mert akkor kénytelenek lennének oly terhet viselni, a mely teher, ha rajok rovatott volna: akkor lett volna oka a tisztelt képviselő urnák fölszó'alni; ma pedig fölszólal oly dolgok ellen, a melyeken a tisztelt képviselő urnák, — a mint ezt hivatalos adatok alapján előterjesztettem, — igaza nincs, és a mely eljárásul sem az általa oly sokat emlegetett közerkölcsiségnek, sem a rendnek, sem a birtokviszonyok háborithatlan voltának, sem a határőrvidéki lakosoknak az általa vélt jó szolgálatot nem teszi meg. Ez a válaszom a hozzám intézett kérdésekre. (Élénk helyeslés a középen.) Babes Vincze: isztelt ház! Midőn ezelőtt közel egy éve interpellatiómat bátor voltam beterjeszteni: szándékom az volt, hogy ama bonyolódott s egyszersmind igen fontos ügyben világosság hozassék be a minister ur nyilatkozata által. És, tisztelt ház! méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nem máskép adtam elő a dolog állásait és a sérelmeket ; nem adtam elő máskép a kérdéseket, mint a hogy informáltattam azokról — azok által, a kik ezeket az ügyeket jobban s közelebbről ismerik, mint én. Interpellatióm ez indokolással együtt közel egy évvel ez előtt közzététetett, az illető népesség ismeri, és én mondhatom, hogy mindaddig csak azt a meggyőződést szereztem, hogy az helyeseltetett. Ha tévedések vannak benne: a minister ur hivatva van ezeket megigazítani; ez joga s kötelessége. Hanem nekem azért, hogy hű tolmácsolója voltam az ott elterjedt véleménynek s a közérzületnek: ezt nekem bűnül, rósz akaratul fölróni nem lehet helyes; s azért én azt tartom, hogy a tisztelt minister ur inkább tévedett, mint én. Én előterjesztettem e kérdéseket, megmagyaráztam azokat ugy, a mint informálva voltam, A minister ur előadta véleményét, s én most már kötelességemnek tartom, azt híven, szórói-szóra közölni az illető néppel; az azután lássa, hogy kinek ad igazat, ki fog megnyugtatólag reá hatni. Én csak arról biztosithatom a tisztelt minister urat, hogy én nem koholok semmit, nem toldottam ahhoz semmi olyast, a miről informálva nem lettem volna, és hogy nekem nem juthat eszembe, hogy a közmorálra kárositólag ható fölbuzditást, vagy netalán jog- és törvényellenes mozgalmakat előidézni szándékoznám. Nem volt ez czélom soha, és épen azért nagyon csodálkozom, hogy miért ne lehetne a minister uraknak szinte föltenni rólam, mint én a minister urakról fölteszem, hogy becsületesen gondolkozunk az országról; miért tételeznek föl rólam