Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-396

'ó'Mi. országos ülés május 21. d. e. 187.'). 233 községében oda len annyi ügyvéd, vagy dologhoz értő egyén, ki 3—4 száz appellátiót szerkesz­szen és fölszereljen annyi községnek ? ! Ennyi nincs az egész vidéken. Méltóztassanak meg­gondolni, hogy itten a fővárosban , hol legnagyobb az intelligentia, s tömeges törlések nem történtek: még is minden kerületben különös ügyvédeket bíz­tak meg a reclamátiókkal. Én azt kívántam és kí­vánom, hogy az olyan esetekben, a minőket előso­roltam: a minister ur közbe lépjen és a dolgot meg­vizsgáltassa ; és ha csakugyan azt találja, hogy rend­szeres visszaélés van a dologban: a mennyiben se­gíteni lehet, segítsen, módot nyújtson, hogy a vá­lasztók joga megmentessék. Nem lehetett föladatom megmondani azt, hogy mily módon történjék az; hanem azt tudom, hogy ha a minister ur ugy volna meggyőződve, miut én óhajtom, hogy meggyőződjék: az ő éles esze megmutatná neki , hogy miképen cselekedjék, hogy megmentse a választók netán ve­szélyeztetett jogát. Ez volt ez iránti fölszólalásomnak az értelme és czélja. Interpellatióm többi pontjaira nézve a tisztelt minister ur azt méltóztatott kérdeni tőlem, hogy miféle intézkedéseket tegyen, ha el is ismerné, hogy nagy baj L'tezik a köz-moral hanyatlása tekinteté­ben: talán királyi biztost küldjön arra a vidékre? Én fölszólalásomban némileg érintettem: hogy mi tulajdonképen a baj oka; előadtam azt, hogy nálunk a mint minister ur is el fogja ismerni: nincsen egy felsőbb bíróság az administrationális ügyekre nézve, s azért ha panasz emeltetik közkormányzati sérel­mek miatt: ez oda megy az alispánhoz, vagy a megyei közgyűléshez, ott pedig ugyanazok rendelkeznek nemcsak a többségről, hanem úgyszólván az egész hatalomról, kik ellen a panaszok szóknak. Ha pedig a panaszok a ministeriumhoz fölmennek : akkor szintén azok véleménye kéretik, és vétetik tekintet­be. A belügyministeriumban legalább egy különös osztálynak kellene lenni, a mely különösen az ily ügyekkel foglalkoznék, a mely ily esetekben, ha szintén tömegesen jönnek is a panaszok, segíteni, egyenes vizsgálatokat eszközölni tudjon. Ez volt kérésemnek szelleme, iránya; az tudniillik hogy a minister ur belássa szükségét annak, hogy az ad­ministratió hiányos, hogy szükséges, miszerint egy felsőbb fórum, felsőbb administrationális bíróság lé­tezzék, a hová fordulni lehessen, hogy ne legyen ugyanazon administrationális közeg egyszersmind döntő fórum, az ellene emelt panaszok iránt. Ez volt interpellátiómnak ez ügyre vonatkozó szelleme. Addig is pedig, inig ez történhetett volna, hogy leg­alább a minister ur gondolkodjék arról, miszerint ministeriumában saját vagy más bizalmi férfiú el­nöklete alatt egy osztály alkottassék, hol a sok panasz tárgyaltassék, és elégtétel szolgáltassák. A mint tehát meggyőződtem egyrészről, hogy a mi­KÍPV, H. NAPLÓ 183. XVII. KÖTET, nister ur a fődolgot fölfogta; ugy meggyőződtem másrészről, hogy a minister rósz szándékot tulaj­donított nekem, illetőleg interpellátiómnak, és nem annyira válaszolt az én kérdésemre és hazafias in­tentiómra: mint inkább a föltételezett rósz szán­dékomra. Ez egészen helytelen, s azért én ily válasszal nem vagyok, nem lehetek megelégedve. Méltóztassék a tisztelt ház többsége azt tudomásul venni; én csak arra figyelmeztetem a képviselő­házat, hogy előbb-utóbb be fog bizonyulni az, hogy nekem igazam volt, a midőn figyelmét fölhívtam a tisztelt háznak és kormányak arra, hogy nálunk az administratió hibái miatt a köz-moral mindinkább hanyatlik. Tisza Kálmán belügyminister Csak egyetlen egy megjegyzést akarok tenni, és ez az : hogy a tisztelt képviselő ur, ugy látszik, abban a hitben van, hogy ha az alispán vagy a megye közönsége valamely tisztviselő eljárása fölött nyil­vánuló panaszokban határozott: nincs más mód az ez ellen való recursusra. Engedelmet kérek, min­denki tudja minden megyében, de legközelebb én még figyelmeztettem rá egy körlevélben is, hogy igenis: van; mert van befolyása egyfelől a főispán­nak, másfelöl van joga az illetőknek a fölebbezésre ; és legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy ha nem is törvényszék, de van a belügyministeriumnak egy osztálya, nem csak most mióta én ott vagyok, ha­nem már azelőtt is volt, mely mindig foglalkozott ily ügyekkel. Tehát hogy nem volna ilyen intézke­dés az országban: azt mondani egyátalában nem lehet. (Helyeslés a középen.) Elnök: Méltóztatnak a belügyminister ur­nák Babes Vincze interpellátiójára adott válaszát tudomásul venni? (Igenl) Tudomásul vétetik. Tisza Kálmán belügyminister t Még Trifunácz Sándor képviselő ur interpellátiójára akarok felelni. A tisztelt képviselő ur interpellátió­jában a nagy-kikindai főkapitányt vádolja; vádolja jelesen arról, hogy ő a nagy-kikindai kerületben tartott egy képviselőt kijelölő gyűlést; ott az elnök­séget mintegy hivatalból elfoglalta, és bár senki az ő nézetét nem pártolta: a végzést mégis kimondta, és hogy egy más összejövetelt megakadályozni szán­dékozott. Ezeknek kapcsában és fölhívja a figyelmet a ministerelnök ur által egy interpellátiőra adott válaszra, és azt kérdi a képviselő ur, hogy van-e tudomásom Nagy Kikinda kerületi főkapitánynak itt előadott választási üzelmeiről? (Olvas:) 2. Ha nincs, szándékozik- e az iránt magának jókor tudomást szerezni és B. ennek beszerzése után a nevezett tisztvi­selőnek minden, állásának tekintélyét és a választás szabadságát veszélyeztető illetéktelen befolyást a választási mozgalmakra szigorúan megtiltani? 30

Next

/
Thumbnails
Contents