Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-396
'ó'Mi. országos ülés május 21. d. e. 187.'). 233 községében oda len annyi ügyvéd, vagy dologhoz értő egyén, ki 3—4 száz appellátiót szerkeszszen és fölszereljen annyi községnek ? ! Ennyi nincs az egész vidéken. Méltóztassanak meggondolni, hogy itten a fővárosban , hol legnagyobb az intelligentia, s tömeges törlések nem történtek: még is minden kerületben különös ügyvédeket bíztak meg a reclamátiókkal. Én azt kívántam és kívánom, hogy az olyan esetekben, a minőket elősoroltam: a minister ur közbe lépjen és a dolgot megvizsgáltassa ; és ha csakugyan azt találja, hogy rendszeres visszaélés van a dologban: a mennyiben segíteni lehet, segítsen, módot nyújtson, hogy a választók joga megmentessék. Nem lehetett föladatom megmondani azt, hogy mily módon történjék az; hanem azt tudom, hogy ha a minister ur ugy volna meggyőződve, miut én óhajtom, hogy meggyőződjék: az ő éles esze megmutatná neki , hogy miképen cselekedjék, hogy megmentse a választók netán veszélyeztetett jogát. Ez volt ez iránti fölszólalásomnak az értelme és czélja. Interpellatióm többi pontjaira nézve a tisztelt minister ur azt méltóztatott kérdeni tőlem, hogy miféle intézkedéseket tegyen, ha el is ismerné, hogy nagy baj L'tezik a köz-moral hanyatlása tekintetében: talán királyi biztost küldjön arra a vidékre? Én fölszólalásomban némileg érintettem: hogy mi tulajdonképen a baj oka; előadtam azt, hogy nálunk a mint minister ur is el fogja ismerni: nincsen egy felsőbb bíróság az administrationális ügyekre nézve, s azért ha panasz emeltetik közkormányzati sérelmek miatt: ez oda megy az alispánhoz, vagy a megyei közgyűléshez, ott pedig ugyanazok rendelkeznek nemcsak a többségről, hanem úgyszólván az egész hatalomról, kik ellen a panaszok szóknak. Ha pedig a panaszok a ministeriumhoz fölmennek : akkor szintén azok véleménye kéretik, és vétetik tekintetbe. A belügyministeriumban legalább egy különös osztálynak kellene lenni, a mely különösen az ily ügyekkel foglalkoznék, a mely ily esetekben, ha szintén tömegesen jönnek is a panaszok, segíteni, egyenes vizsgálatokat eszközölni tudjon. Ez volt kérésemnek szelleme, iránya; az tudniillik hogy a minister ur belássa szükségét annak, hogy az administratió hiányos, hogy szükséges, miszerint egy felsőbb fórum, felsőbb administrationális bíróság létezzék, a hová fordulni lehessen, hogy ne legyen ugyanazon administrationális közeg egyszersmind döntő fórum, az ellene emelt panaszok iránt. Ez volt interpellátiómnak ez ügyre vonatkozó szelleme. Addig is pedig, inig ez történhetett volna, hogy legalább a minister ur gondolkodjék arról, miszerint ministeriumában saját vagy más bizalmi férfiú elnöklete alatt egy osztály alkottassék, hol a sok panasz tárgyaltassék, és elégtétel szolgáltassák. A mint tehát meggyőződtem egyrészről, hogy a miKÍPV, H. NAPLÓ 183. XVII. KÖTET, nister ur a fődolgot fölfogta; ugy meggyőződtem másrészről, hogy a minister rósz szándékot tulajdonított nekem, illetőleg interpellátiómnak, és nem annyira válaszolt az én kérdésemre és hazafias intentiómra: mint inkább a föltételezett rósz szándékomra. Ez egészen helytelen, s azért én ily válasszal nem vagyok, nem lehetek megelégedve. Méltóztassék a tisztelt ház többsége azt tudomásul venni; én csak arra figyelmeztetem a képviselőházat, hogy előbb-utóbb be fog bizonyulni az, hogy nekem igazam volt, a midőn figyelmét fölhívtam a tisztelt háznak és kormányak arra, hogy nálunk az administratió hibái miatt a köz-moral mindinkább hanyatlik. Tisza Kálmán belügyminister Csak egyetlen egy megjegyzést akarok tenni, és ez az : hogy a tisztelt képviselő ur, ugy látszik, abban a hitben van, hogy ha az alispán vagy a megye közönsége valamely tisztviselő eljárása fölött nyilvánuló panaszokban határozott: nincs más mód az ez ellen való recursusra. Engedelmet kérek, mindenki tudja minden megyében, de legközelebb én még figyelmeztettem rá egy körlevélben is, hogy igenis: van; mert van befolyása egyfelől a főispánnak, másfelöl van joga az illetőknek a fölebbezésre ; és legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy ha nem is törvényszék, de van a belügyministeriumnak egy osztálya, nem csak most mióta én ott vagyok, hanem már azelőtt is volt, mely mindig foglalkozott ily ügyekkel. Tehát hogy nem volna ilyen intézkedés az országban: azt mondani egyátalában nem lehet. (Helyeslés a középen.) Elnök: Méltóztatnak a belügyminister urnák Babes Vincze interpellátiójára adott válaszát tudomásul venni? (Igenl) Tudomásul vétetik. Tisza Kálmán belügyminister t Még Trifunácz Sándor képviselő ur interpellátiójára akarok felelni. A tisztelt képviselő ur interpellátiójában a nagy-kikindai főkapitányt vádolja; vádolja jelesen arról, hogy ő a nagy-kikindai kerületben tartott egy képviselőt kijelölő gyűlést; ott az elnökséget mintegy hivatalból elfoglalta, és bár senki az ő nézetét nem pártolta: a végzést mégis kimondta, és hogy egy más összejövetelt megakadályozni szándékozott. Ezeknek kapcsában és fölhívja a figyelmet a ministerelnök ur által egy interpellátiőra adott válaszra, és azt kérdi a képviselő ur, hogy van-e tudomásom Nagy Kikinda kerületi főkapitánynak itt előadott választási üzelmeiről? (Olvas:) 2. Ha nincs, szándékozik- e az iránt magának jókor tudomást szerezni és B. ennek beszerzése után a nevezett tisztviselőnek minden, állásának tekintélyét és a választás szabadságát veszélyeztető illetéktelen befolyást a választási mozgalmakra szigorúan megtiltani? 30
