Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-395

-895. országos ülés május 20. 1875. 221 Tisza Kálmán belügyminister : Tisztelt ház! Szavaim félreértése miatt kell fölszó­lalnom, illetőleg azokat helyreigazitanom. Simonyi Ernő képviselő ur czáfolta egy állí­tásomat, még pedig egy oly állításomat, melyet nem is mondtam. Kétszer elmondtam egymásután is, nem azt, hogy azt találom, hogy a küldöttségekben mindig meg volt tartva a kellő arány ; hanem el­mondtam azt, hogy a választott küldöttségekben, bár nem mindig kellő arányban, de azért mégis képviselve volt az ellenzék; (Igaz!) míg ellenben a sorshúzás utján alakult osztályokban az ellenzék soha semminemű előnyre a sorshúzásból nem ver­gődhetett. Ez az, a mit mondottam. (Helyeslés a középen) Különben, miután tisztelt képviselő ur beszédé­nek végén a jelen alakulás ellen némi vád fog­laltatik : megjegyzem, hogy igenis elismerem, hogy a tisztelt bal oldali ellenzék nem képezi ] 5-öd részét a háznak, hanem körülbelől 10-ed részét, és igy esnék egy 15 tagú bizottságra 1 és 1 / 2 tag, hogy pedig egy és fél tagot lehessen választani: azt mái­nem hiszem. (Derültség.) A mi pedig illeti a 7-ik jegyzőt, nem tudom, a képviselő ur jelenvolt-e akkor, mikor a jegyző­választás szóba jött; de mondhatom, hogy az elnök többször tette föl a kérdést, vagyis ki akarta tüzui a 7-ik jegyzőnek megválasztatását, mely nálunk el volt határozva; de épen azon oldalról (A szélső bal oldalra mutatva.) méltóztattak kiáltani, hogy nem kell 7-ik jegyző, ezért nem is választatott meg. (Helyeslés.) Szederkényi Nándor: Körülbelől azo­kat, a miket elmondandó voltam, előttem szólók már fölsorolták, s abból a tisztelt ház meggyőződ­hetett, hogy az a bíráló rendszer, a melynek védel­mére a tisztelt belügyminister ur oly idegességgel adja elő érveit: ép oly rósz lesz a jövőben, mint volt a múltban, mikor még az ellen több és alapos pa­naszt emelt maga a mostani belügyminister ur az ellenzék padjairól. Nagyon természetes, hogy akkor ezen rendszer sérelmeit érezte mint ellenzéki tag; ma, mint hatalmon lévő, ezen rendszer előnyeit él­vezni óhajtja, és én ezt igen természetesnek találom, mintán a hatalom azon fokán, melyet most a tisz­telt belügyminister elfoglal: csakis az ily rendszer­rel lehet többséget szerezni, és magát a többség­ben föntartani. A mit a tisztelt belügyminister ur mostani fölszólalásának végén ismét ezen rendszer védelmére méltóztatott fölhozni, hogy nem is adhatnak az ellen­zéknek több tagot az ily bizottságban, mert most az ellenzék 10-ed részét képezi a háznak, igy te­hát esnék rá P/2 vagy V/4 tag, — hisz ez vicz­nek, tréfának nagyon szép ; hanem a belügyminister ur igen jól tudja azt, mikép szokták az ily dolgo­kat mégis elintézni. Mikor ugyanis több bizottság választatik majdnem egyenlő ügyekben, mint a je­len esetben a biráló bizottságok : akkor az ilyen törtszámokat nagyon könnyen lehet megosztani ugy, hogy fölváltva, az egyik bizottságban, egy a másik­ban két tag választatik az ellenzék kebeléből, s igy meg lesz találva az igazi arány, melyet a tisztelt belügyminister nagyon ártatlan élezczel el akar ütni az ellenzék hátrányára. Még csak egyet vagyok bátor a tisztelt bel­ügyminister ur azon ideges felszólalására megje­gyezni, a mi előbb első beszéde alkalmával mo­solyomat keltette, midőn a tisztelt belügyminister ur oly pathossal védelmezte a fönálló rendszernek igazságosságát, hogy abban az ellenzék is képvi­selve van, és erre én mosolyogtam, s az'; jegyeztem meg: „de hogyan". A tisztelt belügyminister in­akkor egészen ideges lett rá. Arra vagyok bátor figyelmeztetni a belügymi­nister urat, hogy az idegesség gyöngeség és nem jó jel; mert annyit árul el, hogy a tisztelt belügy­minister ur azon állásában igen érzi állásának pre­cair voltát, s midőn nem képes hatni az igazság meggyőző erejével : hatni akar a hatalom tekinté­lyével, és nem tudom, miféle fölszólalás súlyával. Legyen meggyőződve a belügyminister ur, hogy erre az oldalra ugyan hasztalan alkalmazza : mert itt attól megijedni, sem attól megretteni nem fogunk. Horváth Gyula : Ha, tisztelt ház, ed­dig valaki kételkedett volna az iránt, hogy a tisz­telt képviselő urak az argumentumokból kifogytak, meggyőződhetett volna, hogy miután állításaikat argumentumokkal támogatni nem tudják, és nem tudták támogatni azon javaslatot, melyet benyújtot­tak : a gyanúsítás terére mentek át, és átmentek arra, hogy nem a belügyminister ur által elmon­dott érveket, hanem a előttük lebegett idegességet akarták megtámadni. Tisztelt képviselő ur! Legyen meggyőződve, hogy akkor, midőn bizonyos elvek elfogadásáról van szó, az elvek fölött lehet vitatkozni, azok rósz oldalát ki lehet mutatni; de azzal maga mellett ér­vet a tisztelt képviselő ur bizonyosan nem fog nyerni, hogy akkor, mikor argumentumai nincsenek, egy képzelt, vagy nem látott dologra hivatkozik, mely a tárgyhoz egyátalán nem tartozik. A mi magát a dolgot illeti, a tisztelt képvi­selő ur újból és újból hivatkozik rá, hogy az el­lenzék most nincs képviselve a különböző bizottsá­gokban. A tisztelt képviselő ur azonban megfeled­kezett arról, hogy pártalakulások a parlamentben ugy, mint künn igenis történnek ; hanem oly ház­szabályokat még nem hozott a földön senki, mely ily esélyekről, a melyekre önök, mint példákra, akarnak hivatkozni, gondoskodhatott volna.

Next

/
Thumbnails
Contents