Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-395

-895. országos ülés május 20. 1875. 221 Tisza Kálmán belügyminister : Tisztelt ház! Szavaim félreértése miatt kell fölszólalnom, illetőleg azokat helyreigazitanom. Simonyi Ernő képviselő ur czáfolta egy állításomat, még pedig egy oly állításomat, melyet nem is mondtam. Kétszer elmondtam egymásután is, nem azt, hogy azt találom, hogy a küldöttségekben mindig meg volt tartva a kellő arány ; hanem elmondtam azt, hogy a választott küldöttségekben, bár nem mindig kellő arányban, de azért mégis képviselve volt az ellenzék; (Igaz!) míg ellenben a sorshúzás utján alakult osztályokban az ellenzék soha semminemű előnyre a sorshúzásból nem vergődhetett. Ez az, a mit mondottam. (Helyeslés a középen) Különben, miután tisztelt képviselő ur beszédének végén a jelen alakulás ellen némi vád foglaltatik : megjegyzem, hogy igenis elismerem, hogy a tisztelt bal oldali ellenzék nem képezi ] 5-öd részét a háznak, hanem körülbelől 10-ed részét, és igy esnék egy 15 tagú bizottságra 1 és 1

/

2 tag, hogy pedig egy és fél tagot lehessen választani: azt máinem hiszem. (Derültség.) A mi pedig illeti a 7-ik jegyzőt, nem tudom, a képviselő ur jelenvolt-e akkor, mikor a jegyzőválasztás szóba jött; de mondhatom, hogy az elnök többször tette föl a kérdést, vagyis ki akarta tüzui a 7-ik jegyzőnek megválasztatását, mely nálunk el volt határozva; de épen azon oldalról (A szélső bal oldalra mutatva.) méltóztattak kiáltani, hogy nem kell 7-ik jegyző, ezért nem is választatott meg. (Helyeslés.) Szederkényi Nándor: Körülbelől azokat, a miket elmondandó voltam, előttem szólók már fölsorolták, s abból a tisztelt ház meggyőződhetett, hogy az a bíráló rendszer, a melynek védelmére a tisztelt belügyminister ur oly idegességgel adja elő érveit: ép oly rósz lesz a jövőben, mint volt a múltban, mikor még az ellen több és alapos panaszt emelt maga a mostani belügyminister ur az ellenzék padjairól. Nagyon természetes, hogy akkor ezen rendszer sérelmeit érezte mint ellenzéki tag; ma, mint hatalmon lévő, ezen rendszer előnyeit élvezni óhajtja, és én ezt igen természetesnek találom, mintán a hatalom azon fokán, melyet most a tisztelt belügyminister elfoglal: csakis az ily rendszerrel lehet többséget szerezni, és magát a többségben föntartani. A mit a tisztelt belügyminister ur mostani fölszólalásának végén ismét ezen rendszer védelmére méltóztatott fölhozni, hogy nem is adhatnak az ellenzéknek több tagot az ily bizottságban, mert most az ellenzék 10-ed részét képezi a háznak, igy tehát esnék rá P/2 vagy V/4 tag, — hisz ez vicznek, tréfának nagyon szép ; hanem a belügyminister ur igen jól tudja azt, mikép szokták az ily dolgokat mégis elintézni. Mikor ugyanis több bizottság választatik majdnem egyenlő ügyekben, mint a jelen esetben a biráló bizottságok : akkor az ilyen törtszámokat nagyon könnyen lehet megosztani ugy, hogy fölváltva, az egyik bizottságban, egy a másikban két tag választatik az ellenzék kebeléből, s igy meg lesz találva az igazi arány, melyet a tisztelt belügyminister nagyon ártatlan élezczel el akar ütni az ellenzék hátrányára. Még csak egyet vagyok bátor a tisztelt belügyminister ur azon ideges felszólalására megjegyezni, a mi előbb első beszéde alkalmával mosolyomat keltette, midőn a tisztelt belügyminister ur oly pathossal védelmezte a fönálló rendszernek igazságosságát, hogy abban az ellenzék is képviselve van, és erre én mosolyogtam, s az'; jegyeztem meg: „de hogyan". A tisztelt belügyminister inakkor egészen ideges lett rá. Arra vagyok bátor figyelmeztetni a belügyminister urat, hogy az idegesség gyöngeség és nem jó jel; mert annyit árul el, hogy a tisztelt belügyminister ur azon állásában igen érzi állásának precair voltát, s midőn nem képes hatni az igazság meggyőző erejével : hatni akar a hatalom tekintélyével, és nem tudom, miféle fölszólalás súlyával. Legyen meggyőződve a belügyminister ur, hogy erre az oldalra ugyan hasztalan alkalmazza : mert itt attól megijedni, sem attól megretteni nem fogunk. Horváth Gyula : Ha, tisztelt ház, eddig valaki kételkedett volna az iránt, hogy a tisztelt képviselő urak az argumentumokból kifogytak, meggyőződhetett volna, hogy miután állításaikat argumentumokkal támogatni nem tudják, és nem tudták támogatni azon javaslatot, melyet benyújtottak : a gyanúsítás terére mentek át, és átmentek arra, hogy nem a belügyminister ur által elmondott érveket, hanem a előttük lebegett idegességet akarták megtámadni. Tisztelt képviselő ur! Legyen meggyőződve, hogy akkor, midőn bizonyos elvek elfogadásáról van szó, az elvek fölött lehet vitatkozni, azok rósz oldalát ki lehet mutatni; de azzal maga mellett érvet a tisztelt képviselő ur bizonyosan nem fog nyerni, hogy akkor, mikor argumentumai nincsenek, egy képzelt, vagy nem látott dologra hivatkozik, mely a tárgyhoz egyátalán nem tartozik. A mi magát a dolgot illeti, a tisztelt képviselő ur újból és újból hivatkozik rá, hogy az ellenzék most nincs képviselve a különböző bizottságokban. A tisztelt képviselő ur azonban megfeledkezett arról, hogy pártalakulások a parlamentben ugy, mint künn igenis történnek ; hanem oly házszabályokat még nem hozott a földön senki, mely ily esélyekről, a melyekre önök, mint példákra, akarnak hivatkozni, gondoskodhatott volna.