Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

14 382. országos ülés május 5. 1875. csupán a vámsorompó fölállítása által az ipar nem j fejlődik és a belfogyasztás sem növekszik. A mi végre Ugron Gábor képviselő ur hangoztatott beszédét illeti, arra vagyok bátor megjegyezni, hogy midőn ő elismeri, hogy a szabadelvű párt régibb működésében a hazára nézve más üdvös dolgokat csinált ; de tagadja, hogy ezt a jövőben is tehesse, s tagadja, hogy jogos követője lehessen a jelenlegi szabadelvű párt a réginek : ezt tőle a legjobban csodálom, ki mindnyájunk hallatára már egyszer megpróbálta azon eszméket fölemlíteni e házban a jezsuiták mellett tartott fényes dictiojával. Hogy ő is tett megjegyzést a belügymiuister modorára : arra nézve már mellesleg feleltem; de bátor vagyok azt is megjegyezni, hogy arról a belügyminister ur nem tehet, hogy például Palmerston, mindnyájunk tudomására, az élezés modort, melyet Ugron Gábor képviselő urnák anynyira nem tetszik, Anglia parlamentjében oly sikerrel használta. Arról sem tehet a belügyminister, hogy Ugron Gábor képviselő ur nem érti, nem helyesli, hogy Ugron nem pártolja a vezért. A mi a kormány, s leginkább a belügymiuister ur inventioját illeti : e tekintetben azt hiszem, hogy Ugron Gábor képviselő ur hazafias érzelme igen magas régióban lebeg ; mert akármilyen villám-szórt dörgedelmes Jupiternek is tartja magát: Magyarország rögtönös regeneratioja, Minerva szép asszonyaként az ő agyából sem fog két hónap alatt kiugrani. Megjegyzem, hogy megfenyített bennünket föloszlassál, részletekre való föloszlással, emlékeztetve, hogy pártunk nem oly egységes, a milyennek lenni kellene. Erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én pártunkról nem óhajtom, hogy oly egységes legyen, mint az övé. (Derültség.) Végre, tisztelt ház, eljutottam oda, hogy ki kell mondanom, hogy én az appropriatiot elfogadom ; megmondom: miért fogadom el. Elfogadom azért, mert azt hiszem, hogy a szabadelvű pártból keletkezett kormánynak oly programmja van, melyet minden igaz hazafi megérthet, minden igaz hazafinak követni kell és mert azt tartom, hogy az nem egyes embernek, ki magát zsarnokká nőhetne ki : agyában született programm; hanem mindnyájunk szivében él és ez: a haza minden előtt! (Élénk helyeslés a középen.) Patay István: Tisztelt ház! Azt hittem, hogy azon belügyéi, a ki mint pártvezér bennünket oly számos évek során keresztül oly szép keresztyéni hazafiúi szeretette] ölelgetett : a mint a bársonyszékbe beleül, meg fog javulni és ezen reményben intéztem is hozzá hazafiúi érzéssel egy kérést, hogy hagyjon föl az élczeskedéssel. Méltóztatnak jól emlékezni, azt mondtam, hogy ez nem fog neki jól állani, sőt keserűséget fog okozni. (Derültség) Ez, ugy látom, ő rá nem hatott, sőt tegnapi beszédében addig ment, hogy az nem volt egyéb gyermekes velőtlen incselkedésnél. (Derültség.) Azok viezczek akarnak lenni ; de nem találtak. De még fenyegetett is bennünket; már erre a magam részéről azt felelem: hogy emberére fog találni. (Derültség.) Azután mondott még olyast, a mit én e teremben nem fogok elhallgatni senkitől sem, ő tőle sem. Azt mondotta nekünk, hogy önök a mit most a jelenben tesznek : itt a ház falai közt és azokon kivül, azt a hazának kárára fogják tenni. Már uram, minister uram, (Nagy derültség.) a régi próféták meghaltak; a jövő titkait pedig ne bolygassa, hogy ez kárára vagy hasznára lesz-e az országnak ? de addig is biztosithatom a belügyminister urat, hogy ezen párt minden tagja, ugy én is semmi mellékes tekintetért' az egyszer fölállított elveket és programmot nem fogjuk elhagyni ; sőt kik a bársonyszékeket megérdemelnék, azok kedveért sem és én kijelentem nyíltan, hogy az ő kedveért sem. (Nagy derültség.) Azt monda továbbá a belügyminister ur, hogy nézzen Simonyi, mint tükörben, maga kerül. Erre én nagyon egyszerűen felelek az ő beszédéből, tudniillik azt mondta, hogy a bibliának nem követi azon részét, a melyben az mondatik, hogy a ki az egyik pofáján arezütést kap : az tartsa oda a másikat, (Nagy derültség.) ő azt kétszer visszaadja. A bibliában nem ugy van, a mint ő mondta, én ugy olvastam, hogy a ki téged kővel dob, azt te kenyérrel dobd vissza ; én pedig azt mondom: hogy a ki engem megdob kővel, én azt menykővel dobom meg. (Derültség.) Tegnapi beszédében a belügyminister ur még infallibilis is akart lenni, föl sem említem a szabadelvű csalatkozhatatlanságot ; ne féljenek, nem fogok olyasmit mondani, a mitől félni lehetne ; hogy én jól látok, nem vagyok vak, azzal mutatom meg, hogy nem mindig áll az, a mit ő mond, s azért azt a tanácsot adom a belügyminister urnák, hogy hagyjon föl az infalibillitással : mert az már a kálvinista Eómában is elenyészik és . az Anathémától nem félnek. (Nagy derültség.) Ennyit akartam mondani. A mi pedig a szőnyegen lévő tárgyat illeti, nagyon természetes, hogy Simonyi Ernő határozati javaslatát pártolom, melyet én is aláirtam. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ürményi Miksa: Minthogy azon aggodalmakat, melyek lecsillapitlanul maradtak a tegnapi és tegnapelőtti vitákban nyert fölvilágositások után is keblemben, még Somogymegye tabi kerületének általam különösen tisztelt képviselője sem vala képes eloszlatni : kénytelen vagyok én is engedelmet kérni a tisztelt háztól és azon férfiutói, kinek újból és újból történt megválasztása által Komárom városa szokta önmagát megtisztelni, arra,