Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-395
210 393. országos ülés államközegek közreműködésében azon -összhangzat lépjen életbe, mely ezen közreműködést hatásossá és sikeressé teszi. Ezek voltak azok, tisztelt ház, mik engem ezen ügyrend revisiójára határoztak el és ezek azon irányelvek, melyeket ugy a múltban, mint a jövőben ezen fölügyelet gyakorlatában követtem és követni fogok. Újból ismétlem, hogy nem állhat szándékomban, hogy a képviselő ur által kifogásolt fölügyeleti jogot beszüntessem. A mi a képviselő ur interpellatiojának második részét illeti, hogy tudniillik szándékozik-e az igazságügyminister a harmadik §. által föntartottnak vélt 180-1-ik évi ügyvédi utasitást hatályon kivül helyezni, és senkit rendes biróság alól el nem vonni? mielőtt e kérdésre válaszolnék: bátor leszek az ügyvédi rendtartás 114. §-át fölolvasni, mely igy szól: „A már függőben lévő fegyelmi vizsgálatok, a mennyiben jelen törvény hatálybaléptekor még végleg elintézve nincsenek: az eddig fönállott szabályok szerint befejezendők és a hozott jogerejü határozat azon ügyvédi kamarával közlendő, melynek területén az ügyvéd lakik.* Ezek sze-iint tehát a mint látni méltóztatik: nem én; hanem a törvény állapította meg, hogy a jelen törvény életbeléptekor függőben lévő fegyelmi ügyekre nézve mily eljárás követtessék; következőleg nemcsak, hogy hatalmamban nem áll ezen eljárást megváltoztatni; sőt azt hiszem, hogy világos törvénysértést követnék el, ha ezen eljárást módosítanám. Ezek lévén azok, miket a képviselő ur interpellációjára szükségesnek tartottam előadni: kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen válaszomat kegyesen tudomásul venni. (Tudomásul veszszak.) Lázár Ádám : Tisztelt ház! Mindenek előtt kijelentem, hogy az igazságügyminister urnák válaszáért, tudniillik, hogy azt ily rövid idő alatt megadni méltóztatott, köszönetemet fejezem ki. Azonban becses válaszának mindkét ágára nézve bátor vagyok néhány rövid észrevételt tenni. Tagadhatlan, hogy a ministernek kötelessége a törvények végrehajtása fölött őrködni; úgyszintén tagadhatlan az is, hogy épen az idézett ügyvédi rendtartásról szóló törvényezikk szerint a ministert, mint az igazságszolgáltatás őrét a fölügyeleti szerep megilleti; de mindezekből még nem következik az, hogy az igazságügyminister az ügyvédi kamarák által épen a törvény által megszabott ügyrendnek hozzá leendő fölterjesztése ötletéből annak egyes czikkein határozott és tüzetes módosításokat tévén, abba uj czikkeket iktasson. Megengedem, hogy az igazságügyminister ur fölfogása szerint, hogy ha netán az átalános organicus ügyvédi rendtartás egyes határozmányaival homlokegyenest ellenkező intézkemájus 20. 1S7.'». dések vétetnek föl abba, azokra nézve megtehesse figyelmeztetéseit, észrevételeit, mik az ügyvédi kamarákkal közöltetvén, azok bizonyosan nem fognak kérni mást mindazt, mi az átalános törvény szabályaival öszhangba hozandó, ujabb szövegezés szerint összhangba is hozni; de tagadom azt, hogy a ministérnek hatalmában állana egyebet követni, mint a mit a törvény határozottan kiköt, hogy tudniillik az ügyvédi kamarák az áltatok szabadon megalkotandó ügyrendet tudomásvétel végett jelentsék be. Ezenfölül semmiféle beavatkozási jog nem gyakorolható, mely csak viszszaélésekre vezethetne. A mit az igazságügyminister ur az egyes czikkek körül hangsúlyozott, melyeket módositandóknak vélt, a mennyiben azokat egy hallásra észlelhettem, kiemelte többek között, hogy az ügyvédek, kik mint pártoló ügyvédek neveztetnek ki: ezekre nézve nem a törvénykezési rendtartás, de az ügyvédi kamarai ügyrend lenne irányadó. Erre nézve azt hiszem, hogj r ez, mint egy organicus törvény által már eldöntött kérdés: az ügyrendtartás keretébe tartozik s az ügyvédi kamara által ahhoz képest volt fölveendő ; önkényt ércetvén, hogy miként kezeltessék; mert ezen pártoló ügyvérlek kijelölése, különösen a budapesti ügyvédi kamara területén az eddig divott gyakorlat szerint bizonyos betűszerinti sorrendben van megállapítva. És ez az, a mire czélzott az ügyvitel, hogy a törvénykezési rendtartás batározmányaival öszhangzó módosítás igtatta-ssék be, ezt tenni a kormánynak joga és kötelessége. A mi a minister ur válaszának második részét illeti, hogy tudniillik az 1804. évi régebbi ügyvédi utasítás miféle esetekben lett volna föntartandó, arra nézve megvallom az igazságügyminister ur leglényegesebb tekintetben maradt adós: a mennyiben nem jelezte azt, hogy az uj ügyvédi rendtartás értelmében gyakorló ügyvéd ma csak az lehet, a ki a megszabott kellékekkel birván: magát az ügyvédi kamara névjegyzékébe beiratja. Ezekre nézve a fönállott utasítás helyett mindenesetre az újból életbeléptetett fegyelmi eljárás az irányadó és igy kétségtelen, hogy azokra nézve alll.§-ban föntartani vélt utasítás nem alkalmazható. A kik nem jelentik be magokat: megszűntek gyakorló ügyvédek lenni. Ezekre nézve a rendes eljárás az illetékes biróság előtt lehet egyedül irányadó; hanem ha a ministerium keblében bizonyos egyének működését és rendes elfoglaltatását szaporítani s ez által a rendes bírósági teendőket a bíróságoktól elvonni akarják : azt hiszem, hogy ez által épen ezen czél. melyet annyiszor hangsúlyozott az igazságügyminister ur, a királyi ügyészségek törvényszabta befolyása hiusittatik meg, a mennyiben a királyi ügyészek nem tudják, hogy mik azon teendők, mik a fölügyeleti eljárás alá vonandók; ha azok még mindig a minister fölügyelete alatt maradnak. A minister különben
