Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

382. országos ül< nak tulajdonitja, hogy formálhatott azon dicsőséges kormány ellen oppositiót, a melynek fénye a mostanin is átsugárzik. (Derültség és tetszés.) A ml a kormány által kért fölhatalmazás kérdését illeti: ez már maga meggyőz, fölfogásom szerint arról, hogy a kormány valósággal nemcsak tántorithatlan hazafiúi erényei-, hanem elveire nézve is tisztában van magával. Fölhatalmazást kérni felelős embereknek minden körülmények között nehéz, nehéz az ma is, a dolgok mai állása szerint, bár a kormány háta mögött egy biztos nagy többség áll. De nagyobb önmegtagadás — ha szabad a kormánynyal szemben e szóval élnem, — nagyobb önérzet, öntudat kell hozzá ily nevezetes dolgokban fölhatalmazást kérni, midőn közvetlenül a választások előtt állunk és kérdésbe van téve, hogy vajon a jelenlegi tisztelt kormány többsége, mint reményiem, — de semmi esetre nem bizonyos, — háta mögött lesz-e akkor is? A kik erre elbírják magukat szánni : lehetetlen, hogy azoknak programmjuk ne legyen ; csakhogy pro grammjukat kitálalni nem tartják szükségesnek. (Tetszés a középen.) Ezek után megjegyzem még mellesleg, hogy Helfy képviselő ur a vám-politikáért is felelőssé teszi a pénzügyminister urat. Figyelmeztetem, hogy ez nem a pénzügyi, hanem egy másik tárczához tartozik; kérem azért, hogy jövőben adressálja e tekintetben oda kérdéseit. Létezhetnek a politikában titkok; de a kereskedelem rendesen oly kedélyes, őszinte és tiszta, hogy az mindig elő szokott rukkolni, kimutatja például egynéhány hónappal előre: mit szándékozik mint ultimátumot követni. Az e tekintetben tett állítás komoly czáí'olást nem érdemel : mert azt nem látom igazolhatónak még magánemberek között sem, annyival kevésbé állam és állam között. A mi azt illeti, hogy a kormánynak időt kell adni rendes körülmények között, hogy magát tájékozhassa ; de hogy ezt tenni a mi rendkívüli viszonyaink között nem szabad: ez talán még kevesebb czáfolást igényel, mint az előbbi állítás ; mert ha valami igazolja ez eljárást : ugy az az, hogy a kormánynak minden lépést meg kell fontolni épen a helyzet nehézsége- és a helyzet kivételességénéi fogva. Ha az ország ügyeit, mint rendesen történni szokott, egyes pártemberek fölváltva vezetik : ott igenis elő lehet állani programmal ; de ma nem. Azok után, a miket Helfy képviselőtársam beszéde egy-két részére mondottam, méltóztassanak megengedni, hogy Hoffmann tisztelt képviselőtársam tegnapi fölszőlalására is tehessek egy-két észrevételt. Ő tudniillik, mint Helfy képviselő ur, beszédét és argumentatioját első tekintetben nemcsak téves nézetekre, de határozottan nem mondottakra alapította és ezen az alapon támadta meg a kormányt, állítván, hogy a belügyminister beszélt többi között arról, hogy a két párt a haza megmentése is május 5. 1875. * ° végett csoportosult. Azt, hogy a jelenlegi szabadelvű párt a haza megmentésére alakult volna : itt soha senki nem mondotta ; hanem igenis mondotta a belügyminister azt: hogy a magyar állam, mint ilyennek, — és pedig nem az újságnak, — föntartására. A hazát föntartani s a hazát megmenteni, o közt nagy, hatalmas különbség van. Miután a haza megmentéséről szó sem volt: Hoffmann képviselő ur egész okoskodásának alapja elveszett. Ha különös, igaz, hazafiúi tisztelet nem kötne egyátalában a tisztelt szélső jobb oldal tagjainak nagyobb részéhez, kénytelen volnék, ha elismerem is azt, a mit Hoffmann képviselő ur mondott, hogy ők ingerültséget nem akarnak előidézni : ismétlni azt, mit Szontagh Pál képviselő ur érintett, hogy tudniillik a nélkül, hogy saját meggyőződéseiknek részleteit előadnák, azért kívánnak a kormánytól progranimot, hogy legyen pont, melyet megtámadhassanak s azzal annál könnyebben elbánhassanak. De ezt a világért sem akarom a szélső jobb oldalra alkalmazni s még kevésbé Hoffmann képviselő úrra, kiről azt hiszem, hogy azért sürgeti a föltett kérdésekre a feleletet, hogy megmagyaráztassa magának, hogy valósággal ő miért opponál, s miért foglalt az oppositio padjain helyet. Ezek elmondása után nem hagyhatom megjegyzés nélkül Vidliczkay képviselő urnák a vámpolitikáról mondott egyes nézeteit. Ő ugyanis azt monda, hogy ha a monarchiának túlsó oldala nem akar lemondani azon fogyasztási adó részletéről sem, a mely valósággal nem is illeti meg : hogyan hiszszük, hogy sokkal nagyobb kérdésben, a külön magyar vámterület megalakításába beleegyezzék? Hogy e külön vámterület fölállítása az országra nézve hasznos legyen: azt nem értein; mert én nem osztozom azon nézetben, hogy a külön vámterület már okvetlenül jövedelem is : sőt azt tartom, hogy a külön vámterület a magyar financzia végleges megbuktatására vezethet. Ha valahol: itt van kölcsönös szerződésnek helye; s ha ez nem sikerülne: akkor kell csak külön vámvonalat fölállítani. Megtörténhetik ugyanis, hogy ha mi bizonyos iparczikkeket kirekesztünk, a másik fél azután bezárná az utat az országnak minden kiviteli terményei előtt, s éli nem hiszem, hogy ilyforma külön vámvonal fölállítását az ország azoknak, a kik azt kieszközölték : meg fogná köszönni. Vidliczkay barátom a külön vámterület íblállitását süigeti azért is, hogy ez a termelést majd annyival inkább fogja nevelni. Én egyátalában nem hiszem, hogy csupán belfogyasztás Magyarország mezei közgazdaságát igen hosszasan el tudná tartani, de sohasem is láttam, hogy a termelés nagyításával igyekezzenek az országban a népesedést előmozdítani. Azt igenis láttam, hogy a túlnépesitett helyeken előáll az ipar ; de puszta vidékeken