Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-394

200 ÍÍ9á. országos ülés május 19. 1875. tosabb kérdések 40—50 tag előtt fognak tárgyaltatni. Nem hiszem, hogy ez a tanácskozás érdekének megfelelne. Ugyanez áll arra, a mint Beöthy képviselőtársam is mondta, a sajtó képviselőire vonatkozó rendszabályokról. Meglehet, hogy egyik-másik képviselőnek a sajtó-képviselőnek egyike, vagy másika ellen van alapos kifogása. De tény az, hogy hivatalosan a ház előtt e tekintetben constatálva nincs semmi. Azonkívül biztos vagyok az iránt, hogy ha fölmerül olyan inconvenientia, vagy ha valamely hírlapíró oly magaviseletet tanúsít, mely nem fér össze a hírlapíró és a képviselőház tekintélyével: lesz a ház elnökének elég hatalma arra, hogy ezen rövid utón segítsen. Nem látom tehát szükségesnek, hogy e miatt a házszabályokba egy kivihetetlen intézkedést vegyünk bele. Ilyennek látom az interpellatiók iránti intézkedést is. Megvallom, hogy ez által először is megszorítva látom az interpellálás jogát: sokszor jöhet a képviselő oly helyzetbe, hogy interpellatióját rögtön, bizonyos napon inmediate íregtegye. Nem tartom helyesnek azt, hogy a napirenden kivül tárgyaltassanak az interpellatiók, s egyátalában nem kívánnám ezen dolgot disciplinálni. Én az egész parlamentalis rendszerben a szokást és a gyakorlatot óhajtanám uralkodónak lenni: mert itt a rendszabályozást nem czélszerü behozni. Ennélfogva ujabban azon meggyőződésnek adván kifejezés, hogy ezen módosítások egyátalában fölöslegesek^ azokat még átalánosságban sem fogadom el. Tisza Kálmán belügyminister: Szabad legyen ezen dologhoz pár szóval hozzászólnom, főleg azért, mert részint a parlamentalismus elvei, részint a parlamenti kormány helyzete is íölemlittetett a vita közben. (Halljuk!) Először is pár szóval a közvetlenül előttem szólott képviselő ur előadására vagyok bátor felelni. Ő azt mondja, hogy nem fogadja el a házszabályok módosítását: mert az fölösleges, kivált most, az országgyűlés végén. Ha neki egyátalában az a nézete, hogy nem szükségesek a házszabályok, vagy hogy azokat, a melyek már fönállanak, módosítani nem szükséges: ez természetesen egyéni fölfogás dolga, e fölött eltérhetnek a nézetek; de azoknak kiknek fölfogása szerint a házszabályok kijavítása szükséges: azoknak nem marad más módjuk, — még nem is a hászabályok, de az 1848: IV. törvényczikk értelmében, — mint épen az általa czélszerütlennek jelzett időben, azaz az ülésszak végén megtenni a módosításokat, mivel azon törvény értelmében a házszabályok módosítása csak a törvényjavaslatok tárgyalásának befejezése után eszközölhető, és csak a következő ülésszak alatt léphet életbe. {Helyeslés a középen.) A mi azt illeti, hogy Angliában nincsenek írott házszabályok, igaz: rövid conpendiumba összeállított írott házszabályok nincsenek; de föl vannak irva a megállapodások, melyek állandó szabályul szolgálnak, és csakis az összegyűjtés és alakszerű összeállítás hiányzik. De, engedelmet kérek, nálam nagyobb tisztelője az angol viszonyoknak nincs; hanem egyfelől ott a helyzet egészen más, a mi ezt lehetővé teszi ott, nálunk lehetővé nem teszi; másfelől pedig nem tudom, de bármily nagy tisztelője legyek is Angolországnak ; én azok előnyeit sohasem abban kerestem, hogy köteteket kell elolvasni, mig az ember valamely szabály ismeretére jut. Ez előnynek nem nevezhető. Előny az, hogy az élet tapasztalataiból fejlődtek ki a szabályok; de másrészről az is, ha az így kifejlett szabályok összeállittatván, áttekinthető alakban mindenkire nézve megközelithetők. (Helyeslés a középen.) Különben mi teszi ezt lehetővé Angliában? Teszi egyfelől az, hogy ott hosszasan, mondhatni évszázadokon keresztül a parlamentalismusnál fogva majdnem mindenkinek második természetévé vált azon szabályok megtartása; és lehetővé teszi másfelől az angol képviselőház elnökének azon helyzete, a mily helyzete a mi elnökünknek nincs, és a milyen helyzetünkben talán nem is volna neki adható; mei t méltóztatnak tudni, hogy a mit az angol alsóház elnöke egyszer a házszabályokra nézve fölállít: az ellen többé senkinek szólnia nem szabad, ahhoz szó többé nem fér. (Helyeslés.) Hiányozván tehát a fejlemények sorozata nálunk : okvetlenül szükséges, hogy a házszabályok tisztábban, könnyebben érthető alakban összeállítva legyenek. A részleteknél talán nem lesz szükséges szólanom, tehát a képviselő ur részletes megjegyzéseire is kívánok felelni pár szóval. A képviselő ur nem helyesli, hogy 40 tag jelenléte elég legyen a tanácskozás folytatására. Én azt hiszem, hogy ez ellen kifogást tenni igen bajos. Hiszen, ha az élet már különben is ugy fejlődött, s ő maga mondotta, hogy 40 tag is elég volt a tanácskozásra: akkor nem rontunk vele semmit; mert hiszen ő maga mondta, hogy helyesli, ha az élet oldja meg ezen kérdéseket. (Helyeslés és derültség.) Veszély lehetne csak ott, ha a határozat hozatalára szükséges számot szállitanók le. Erről azonban ezen módosításokban szó sincs; mert habár Angliában 600 s egynéhány képviselő közül a határozathozatalra elégnek tartatik 40 tag jelenléte : ugy tudom, hogy a bizottság összes tagjai épen a mi viszonyainknak az angol viszonyoktól való eltérésénél fogva szükségesnek tartották a határozathozatalra nézve a 100 tag jelenlétét megtartani. Az interpellatiókra nézve van még kifogása a tisztelt képviselő urnák. Engedelmet kérek ; de azt