Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-394

394. országos tiíés május l'J. 1875. 201 gondolom, hogy ez irányban, ha jól értettem szavait, a módosított házszabályokat illetőleg ő félreértette a dolgot: mert interpellatiót beadni ezután is mindennap lehet; tehát ha oly eset fordul elő, mint a milyet méltóztatott előhozni, s a milyen csakugyan fordulhat elő, hogy egy interpellatiónak van értelme ina, de holnap vagy holnapután már nem volna értelme : mindennap, midőn gyűlés van, megteheti az illető interpellatióját; az egyetlenegy különbség a kettő közt az, hogy eddig megtehette az ülés elején, a rendes tárgyalásra szánt időben ; mig a módosított házszabályok szerint az interpellatiót megtenni nem lesz megengedve a meghatározott időben ; de meg fogja tehetni ezen időn kivül mindennap. E tekintetben tehát az aggályokat nem látom helyén ; sőt méltóztassanak megengedni, én a házszabályoknak ép az interpellatióra vonatkozó részében egy oly módosítást látok, a mely a képviselők interpellálási jogaira nézve egy nagy erősbitést, egy nagy kiterjesztést foglal magában: mert ki van mondva, ami eddig kimondva nem volt, hogy az interpellatiót a ministernek — hogy ugy mondjam, — agyonhallgatni nem lehet ; hanem tartozik 30 nap alatt nyilatkozni, nyilatkozni!— és nem minden esetben felelni; mert azt meg fogja engedni a képviselő ur is, hogy számtalan esetben a ministernek az interpellatióra teendő nyilatkozata nem állhat egyébből, mint abból, hogy a fönforgó viszonyok közt kéri magát a felelet-adástól fölmentetni, és akkor a ház a fölött határozhat, és igy, a mint mondám, az interpellatió agyonhallgatása lehetetlenné van téve. E szempontból tehát a képviselőknek interpellálási joga nemhogy csorbát szenvedne ; hanem ellenkezőleg igen erős biztosítékot nyer. Ezek előrebocsátása után röviden kívánok szólani azokról, a miket Beöthy Ákos képviselő ur elmondott; tehetem pedig azt röviden azért, mert Csernátony tisztelt képviselőtársam már igen sokban megfelelt az általa fölhozottakra. Én legelőször is nem tagadom, hogy föltűnt nekem a képviselő ur beszédének egész menete. Ugyanis a tisztelt képviselő ur, — hogy egy pár szóval elmondjam nézeteit, •— azt mondotta, hogy a bizottsági rendszer mellett megsemmisül a felelősség, a felelősség nélkül pedig a képviseleti rendszer nem áldás, hanem átok és végzi azzal, hogy mindamellett nem indítványozza ezen felelősséget megsemmisítő és a képviseleti rendszert átokká tevő bizottság megszüntetését, és nem indítványozza: miért? azért, mert nincs idő, hogy az indítvány bizottsághoz utasittassék. Ez egész beszédének rövid, dióhéjba szorított értelme. (Derültség.) A mi már most a dolog lényegét illeti: engedje meg a tisztelt képviselő ur, — és azt csak mellékesen említem, — én bizottság és bizottság között teszek különbséget; mert én is óhajtanám, ftÉpy.-e, NAPLÓ 183. sva. sOrar, és ha lehetővé fog tétetni más intézkedések által,— melyekre nincs most helye kiterjeszkedni, — óhajtani fogom, hogy a budget tárgyalásánál más ut követtessék a jövőben, mint eddig követtetett; de ezt mindenféle tárgyalásokra nézve kitérj esztendőnek még akkor sem tartom : ha az a költségvetés tárgyalására nézve lehető lesz és czélszerünek fog bizonyulni; mert egészen más egy költségvetés tárgyalása, — ezt, gondolom, indokolni sem szükséges; — egészen más pedig, fölteszem, egy codex, vagy más ilyen, különösen speciális ismereteket kívánd törvényj avasl atnak tárgyalása. De én nem is tudom, hogy ez ártatlan bizottságok veszélyessége miben van ? Azt mondja a képviselő ur: elragadják az initiativát a ministerektől. Utoljára nem felelős a minister a háznak, mert ezen — mint ő monda, — vakondokként eljáró sötét testület előtt gyakorolja némileg a kezdeményezés jogát és a felelősségét. Azt mondja továbbá, a bizottsági tagok nem felelősek ; pedig mindenkinek felelősnek kell lenni. Erre engedje azt nyilvánítanom, hogy én ugy tudom, hogy a törvényjavaslatokat a ministerium a ház asztalára szokta letenni eddig is, oda kell letennie ezentúl is. S mi már most a bizottság más, mint a háznak megbízottja, a mely a ház asztalára letett javaslatokat kisebb körben, de nem mint vakondok a sötétben, hanem a képviselők számára nyilvánosan tárgyalja. (Igaz! a középen.) Már most, ha van valaki a képviselők közt, a kit a bizottsági tárgyalások érdekelnek: nem panaszkodhatik, hogy a tanácskozások elvonatnak előle. Vagy azt kellene sérelmesnek tekinteni, a mit — jól tudom, — a tisztelt képviselő ur nem tekint annak, hogy a bizottság — fölteszem — 15 tagból állván, ott nem szólhat mind a 400 és annyi képviselő ; vagy ha az a sérelem, hogy ott titokban folynak a tárgyalások: meg van adva a lehetőség, csak nem kell restelleni a bizottság üléseiben megjelenni, s az ott fölmerülő vitákat meghallgatni. (Tetszés a középen.) De azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy az által, ha a bizottság a javaslatokon módosít: illusoriussá lesz a ministeri felelősség. Én nem ugy fogtam föl a ministeri felelősséget soha, nem ugy fogom föl ma sem. A minister nemcsak azon javaslatért felelős, a melyet a ház elé terjeszt, s a melynek a bizottságban történt módositásához hozzájárul de még ha egy képviselő nyújt is be egészen függetlenül valamely indítványt, pedig a képviselőknek ezen jogát nem lehet megtagadni, s ha a ministerium ezen indítványt nem ellenzi, hanem pártolja, magáévá teszi: még ezen egészen idegen által benyújtott indítványért is annálfogva, mert magáévá tette, felelőssé lesz, 26