Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-394

394. országos üUs május 19. 1875. 199 valami közbenjáró tanácskozó) testület, melynek épen í az hivatása, hogy törvényhozás és kormány közt közvetítő legyen: mulhatlanul szükséges. Hogy bizottság legyen-e, avagy osztály: ez kérdés dolga, és csakugyan több országban, mint Csernátony Lajos képviselő ur fölemiitette, fölváltva megkisérlették hol az egyiket, bol a másikat; de egyik okvetlenül kell. Magam részéről, daczára azon nem igen vigasztaló tapasztalatoknak, melyeket a múltban szereztünk : megvallom, hogy a bizottsági rendszer mellett vagyok. Nem lehet tagadni, hogy, habár igen sok roszul történt: másrészről a bizottságok igen lényeges módosításokat tettek, melyeket azután a kormánj" is szívesen elfogadott. Helyes az, a mit Csernátony Lajos képviselő mond, hogy annálfogva is nehéz lenne eltörölni a bizottságokat ; mert nálunk, mint monda, mindegyik fölteszi szomszédjáról, hogy semmihez sem ért. magáról pedig azt, hogy mindenhez ért; csakhogy ez nem nemzeti hibánk; ebben a betegségben többé-kevésbé az egész emberiség szenved; hanem igenis van egy másik hibánk, mely meglehetősen magán hordja nemzetiségünk typusát, s ez az, hogy a munkát szeretjük magunkról szomszédunkra háritni, s így sokszor megtörténhetnék, hogy fontos szakkérdésekben egyik a másikra, a másik a harmadikra hárítván a komoly tanulmányozást és fáradságos munkát: a munka létre nem jönne. Ezért szükségesek nálunk e bizottságok. Egyébiránt, mondom, miután ez, fölfogásom szerint, e perczben szőnyegen nincsen: én hossza-. sabban nem szólok hozzá; és csak azon nézetemet fejezem ki, hogy én hozzájárulnék Beöthy Ákos képviselő urnák ugyan be nem nyújtott, de jelzett indítványához, hogy a bizottságok eltöröltessenek, azon föltétel alatt: ha ő azt absolute minden bizottságra akarná kiterjeszteni, első sorban pedig a közösügyi bizottságra. (Élénk derültség.) Magára a kérdésre nézve, hogy a javaslatot átalánosságban elfogadom-e, vagy nem? röviden kijelentem, hogy el nem fogadom; nem valami elvi kérdésből, — ez nem elvi kérdés, — hanem nem fogadom el azért: mert én valóban az egész munkát fölöslegesnek tartom; tökéletesen fölösleges különösen tekintettel arra, hogy az országgyűlés végnapjaiban vagyunk. (Derültség. FölkiáltásoJc: Csak akkor lehet!) A házszabályok nem törvények, ezek nem annyira a törvényhozási működésnek, hanem inkább a gyakorlat és szokás eredményei; annyira, hogy abban az országban, melyre mindig hivatkozunk, mint a parlamentalismus mintájára: Angliában irott házszabályok nincsenek, és Csernátony Lajos képviselő ur igen jól tudja, hogy azért ott a tanácskozás lehető legjobb rendben megy. Csernátony Lajos (közbeszól-.) Ott is vannak házszabályok! Helfy Ignácz: Olyan törvényszerüleg összeirt házszabályok, melyekkez az elnök köteles magát tartani, nincsenek; (Ellenmondás.) hanem le vannak irva történelmileg a szabályok, melyeket az angol ház követni szokott. (Csernátony Lajos tagadólag int) Bocsánatot kérek Csernátony Lajos tisztelt képviselő úrtól; nem azért vagyunk itt, hogy mutassuk: ki ismeri jobban az angol parlamentet. Engedje meg, hogy indokoljam azt, a mit mondani akarok; neki szabadságában áll, hogy erre megjegyzéseit megtegye; de engedjen meg, engem egészen megzavart. Fölöslegesnek tartom, — mondom — ezen módosítást; mert a gyakorlat bizonyítja, hogy még azon inconvenientiák is, melyek talán benne vannak a házszabályokban, s melyeket tagadásba venni nem akarok: idő folytán elsimulnak az által, hogy az egyes képviselő nem veszi igénybe szorosan a szó szerint vett házszabályokat; hanem alkalmazkodik ahhoz, a mit a szokás szentesitett. így idézhetnék számos dolgokat, melyek nincsenek benn a házszabályokban, és mégis elfogadottaknak tekintetnek; és megfordítva, vannak némely aprólékos dolgok, melyek beleütköznek a házszabályokba; de miután a szokás által sanctionáltattak : az elnök maga hivatkozik a szokásra, és eltér a házszabályoktól. Ennélfogva fölöslegesnek tartom a házszabályok revisióját. Azt hiszem, hogy ez oly dolog, melyet sokkal jobb a józan belátásra és az illemérzékre hagyni. (Mozgás.) Ez lassanként ki fog fejlődni nálunk is, mint kifejlődött más országokban. Hivatkozom tényekre; hivatkozom az utóbbi idők tapasztalataira, hogy fölmerült-e tényleg szüksége annak, hogy a házszabályok megváltoztathassanak? Egyébiránt nem fogadhatom el a szőnyegen lévő módosításokat átalánosságban azért sem, mert, a mennyiben a házszabályok itt módosíttatni czéloztatnak : én ezen módosítások közt egyetlenegy czélszerüt, vagy szükségest sem látok; sőt némelyiket épen ártalmasnak tartom. Ilyen az, hogy száz képviselő helyett elég legyen a tanácskozás megnyitására negyven képviselő. Fölöslegesnek tartom ezt azért: mert mi ezt tényleg gyakoroltuk akárhányszor. Megkezdtük a tanácskozást, s igen ritkán, egy országgyűlés alatt talán 3—4-szer, jutott eszébe valamely képviselőnek a megszámlálást kérni; rendesen azonban megkezdtük a tanácskozást negyven, í.őt még kevesebb képviselő jelenlétében is. De másrészről ártalmas is a házszabályok e részbeni mó dositása; mert hiszen tudjuk, hogy képviselőtársaink nagy része úgyis eléggé hanyagon látogatja az üléseket. Ha már most a házszabályokban kimondjuk, hogy 40 tag jelenlétében is megkezdethetik a tanácskozás : biztosak lehetünk abban, hogy a legfon-