Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-391

1G0 391. országos iiU-ü május 14. 1875. figyelembe véve ugyan a számszék tisztán számításra alapított kimutatásait, ha szükségesnek látja: más szempontokat is venni figyelembe. (Mozgás a szélső hal oldalon.) Mert — tessék csak fölíratni magát Csanády képviselő urnák (Derültség.) — a számszéknek kötelessége kideríteni a valóságot, a képviselőháznak pedig joga, vagy kötelessége, a körülmények szerint, először megbírálni, hogy valóban lát-e ő is hibát abban, mit a számszék annak lát; másfelől megítélni azt is, hogy történt-e a megállapított formák ellenében hiba: arra nézve rosszalást mondjon-e ki? vagy pedig a fölmerült indokoknál fogva, helybenhagyja-e azt: a mi történt, vagy nem. Ezen jogosultságát a képviselőháznak senki, ki a parlamentalismussal ismerős, megtagadni nem fogja. (Helyeslés.) Ami már a mostani esetet illeti, méltóztassék megengedni, hogy Zsedényi igen tisztelt barátomnak érvelése még csak arról sem győzőit meg, hogy határozott hiba követtetett el. Ez a helyzet kifolyása azon zavarnak, melyben a nyugdijak ügyére nézve évek óta vagyunk. Én nem tagadhatom, — bocsánatot kérek, senkit bántani nem akarok — hogy részemről abban is bizonyos mulasztást látok, hogy ezen ügy már régen nem hozatott tisztába. Mert minden perez, minden hét és minden hónap, mely alatt ezen helyzet még tovább tartott: nehezítette a dolognak igazságos, méltányos és helyes elintézését; és azt gondolom, hogyha nem is érdem, mert csak kötelességet teljesítünk vele, de minden esetre bizonyos fokával az elismerésnek kellene találkoznunk, midőn ezen igen kellemetlen ügyet most, midőn pedig az országgyűlés végének közelsége miatt igen könnyen el lehetett volna ezt magunkról hárítani: mégis a ház elé hoztuk azért; mert akartuk, hogy e dolog tisztáztassék, sőt hogy ezentúl biztos alapokon járhasson el a kormány addig, mig e kérdés törvényhozásilag meg lesz oldva. Itt is a baj a rendelkezéseknek nem egészen tiszta, gyakran ellentétes voltából származik. Zsedényi tisztelt képviselő nr igen helyesen mutat az 1870-ki határozatnak a) és b) pontjára, hol a tanácsosnál nagyobb hivatalban lévőkről van szó. Ha ezt átalánosságbau kiterjesztjük: igaza van, hogy ezeknek nyugdíj nem adható; de van a háznak egy másik határozata, a mely minden oldalról nagyon erősen hangsulyozíatott, hogy az 1848-ki normativum szerint kell eljárni. Már pedig legalább én ugy tudom, hogy az 1848. előtti kanczellárok, mindannyiszor, midőn hivataloktól megváltak, nyugdijáztattak. Itt tehát van egy átalános rendelet, mely a nyugdíjazásra kimondatott és melyet méltóztattak hangsúlyozni, t. i. az 1868-ki, a mely az 1848. előtti normativumra utal. Már pedig azon rendelet szerint az itt fölsorolt egyéneket megilleti a nyugdíj. Ha az ember egyoldalulag veszi tekintetbe az 1870-ki rendeletet és azt átalánosságbau kiterjeszti: akkor vitathatja, hogy nem illeti meg őket nyugdíj. Ismétlem, hogy itt a ház határozatainak és rendaieteinek nem kellőleg tiszta volta az, miből a félreértések és különböző vélemények támadhattak. És épen ezen helyzetnél fogva megvallom, hogy nem szeretném, ha a tisztelt ház egyszerűen méltóztatnék kimondani azt, hogy az itten említett férfiak — nem személyekről szólok — kik az államnak hosszú éven át tisztviselői voltak, egy tollvonással azon pensiotól, a mely őket a ház határozatainak egyike szerint megilleti: megfosztassanak. És én részemről azt óhajtom, hogy méltóztassanak elfogadni a zárszámadási bizottság véleményét; mi, ha nem történnék: kérni fogom a tisztelt házat, hogy a kérdésnek földerítése végett, méltóztassék ezt a ministeriumhoz visszautasítani. (Helyeslés.) Csanády Sándor : Midőn a belügyminister ur azon lobogót, mely alatt 8 éveken át küzdött, a lomtárba dobta, ezen eljárását sokan azzal mentették, hogy a jelen szűk pénzügyi viszonyok miatt kötelessége volt elfogadni a ministerséget azért, hogy az állam pénzügyeit rendezze. Megvallom, hogy ha figyelemmel kisérem a jelen kormánynak kormányra lépése idejétől való eljárását a pénzügyi viszonyokra vonatkozólag: ugy találom, miként a kormány épen ellenkezőleg járt el, mint a minő eljárást vár tőle az ország; (Igás! a szélső bal oldalon.) ha nem is említem azon körülményt, miként a jelen kormány daczára annak, hogy a. költségvetés egy részének födözésére a legközelebb múlt időkben kölcsönkép fölvett összegeket fordítja: nem elégszik meg azzal, hogy az előbbi pénzösszeget behajthassa; hanem a különböző adónemeket magasabbra emelte, sőt ujabbakat is hozott be, azt hogy e haza polgárainak nagy része ínséggel, nyomorral küzd. A jelenlegi kormány eljárását, ha figyelemmel kisérjük a pénzügyeket illetőleg, még méltányossági szempontból is kivan némi kiadásokat megszavaztatni, mint történt a mai nap is egy pár nyugdíjra vonatkozólag, a melyeknek elfogadását a, belügyminister ur méltányossági szempontból indítványozta. Ha, tisztelt képviselőház! telt kincstárral rendelkeznék az ország, a nemzet: igenis helyén találnám azt, hogy méltányossági szempontból is adományozzon az ország; de akkor, a midőn adósságot adósságra halmaz, akkor, mikor oly szigorú anyagi körülmények közt vagyunk, hogy a napi szükségletek födözésére való pénzösszegek fölött sem rendelkezünk : én efféle méltányossági szempontbóli megszavazásokat nem tartom helyesnek, nem a nemzet jelenlegi nyomorú viszonyaival megegyeztethetőnek; és én ép ez indokból kiindulva a Zsedényi Ede