Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-391

391. országos ülés május 14. 18Í5. 159 A zárszámadási bizottság azt állítja, hogy az akkori ministerium legtávolabbról sem tulajdonított ezen határozatoknak oly értelmet, mintha ez által a ministerium részéről engedélyezett nyugdijak csak érintés alá is jöttek volna. Mily téves a bizottságnak ezen véleménye az akkori ministerium tettleges eljárása bizonyítja. Ugyanis az ]S71-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával a pénzügyi bizottság a belügyminister tárczáját terhelő nyugdíjakra nézve jelentésében azt mondja: „Miután a bizottság a végkép törölt iryugdijak és a végkielégitménykép kifizetett összeg részletes jegyzéke nélkiü az országgyűlés által meghatározott alapokon előállott pénzügyi eredményről a háznak jelentést nem tehet: fölhívására a belügyminister tárczáját tényleg terhelő nyugilletményeknek és az országgyűlési határozat szerint megtagadott nyugilletményekből e tárczára visszaeső járandóságoknak kimutatását 22 darabban mutatá be. Ezek szerint a központi igazgatás nyugdijai 8.094 frt, a közigazgatásnál 561.144 frt, a csendőrségnél 59.647 frt, a végkielégítések pedig 10.555 frtot tesznek és az országgyűlés határozata szerint 70 nyugdíjazott személyektől megtagadott nyugdijak összege 104.592 frtra rug, mely összegből ezen tárczára visszaesett és netalán még visszaesendő nyugdijilletmények levonandók. Ebből kiviláglik, hogy a ministerium az 1870. évi határozatot az ő általa nyugdíjazott egyénekre is alkalmazta, sőt ugyanakkor az 1871. évi költségvetésről szóló főjelentésében az összes ministerium által előirányzott nyugdijakra nézve következőleg nyilatkozott: „A nyugdijakra vonatkozólag a bizottság a ministerektől a nyugdíjasok jegyzékének előterjesztését kérte, illető nyugdijaik kimutatásával együtt és a kimutatásokban egyes tételeket összevetett azon határozatokkal, melyeket a képviselőház az 1870. évi költségvetés tárgyalása alkalmával a nyugdijakra nézve hozott. Ezen összevetésből an ól győződött meg, hogy a nyugdijak előirányzata nem teljesen és nem minden minister költségvetésében felel meg az illető képviselőházi határozatoknak, azért is a bizottság az államszámvevőszéket tartja fölhivandónak arra, hogy az 1870: XVIII. törvényezikk szerint föladata lévén a nyugdijak folytonos nyilvántartása és a nyugdíjasok jegyzékének kimutatása; vizsgálja át az előirányzott nyugdijak kimutatásait és hasonlítsa azokat össze a képviselőház határozataival. Addig is, ezen átvizsgálás föntartása mellett, megszavazandóknak véli ugyan a bizottság az előirányzott nyugdijakat; de a megszavazott összegeket végleg megállapítottaknak nem tekintheti." A bizottságnak ezen véleménye a képviselőház által 1871. január 25-éu tartott ülésben 2.806. sz. a. hozott határozattal elfogadtatott, a melyből láthatja a tisztelt ház, hogy a nyugdijak iráut 1870-ben hozott végzés azoknak teljes és összes előirányzatára, kivétel nélkül mindenkor alkalmaztatott. Sem maga a ministerium, sem a képviselőház soha nem tartották alkotmányi lehetetlenségnek, bár a törvényes kormány által, de illetéktelenül megállapított nyugdijak érveidének megszüntetését: sőt a törvényhozás szoros kötelessége: ott, hol a kormány ezeket nem alkalmazza a képviselőház által hozott végzésekhez, a nyugdijaknak megszüntetése által érvényt szerezni a törvényhozás megállapodásának. Ezen axiómát, parlamentalis férfiak előtt, több indokokkal védeni, fölösleges és azért egyszerűen a következő módositványt elfogadásul ajánlom. Beöthy Algernon jegyző (olvassa Zsedényi Ede módositványát.) Módositvány a zárszámadási bizottságnak a nyugdijakról szóló jelentésének az 1867. évi márczius 10-ke után nyugdíjazottak jegyzékére nézve, és pedig: az állami számszék D) alatti kimutatásában 682., 919., 920. és 921. szám alatt fölsorolt egyének részére kiutalt nyugdíj kérdésében, tekintve, hogy a képviselőháznak 1870-ik évi márczius 22-én 1626. sz. a. hozott határozata szerint, az 1849-ik év óta nyugalmazott hivatalnokok közül, nem illeti nyugdíj azokat, a kik az absolut kormány alatt politikai közigazgatási kormánytestületeknél tanácsosinál nagyobb rangban voltak és kik a törvényhatóságokban királyi biztosi, főispánhelyettesi vagy főnöki hivatalt viseltek; tekintve, hogy ezek ellenében a zárszámadási bizottság által előhozott azon indokolás, miszerint az érintett határozat csakis az absolut kormány által folyóvá tett nyugdijakra alkalmazható, már eddig is, a többi illetéktelen nyugdijaknak ezen határozat értelmében a ministerium utján eszközlött tettleges megszüntetése által czáfoltatott meg — alólirt indítványozza: határozza el a ház, hogy a D) alatti kimutatás kérdéses négy tételeiben fölsorolt és az 1870-ik évi márczius 22-én hozott határozat a) és b) cathegoriáihoz tartozó egyének részére kiutalt nyugdíj, illetőleg nyugdijtöbblet, a belügyminister utján az államszámszék véleménye szerint, megszüntetendő. Tisza Kálmán belügyminister : Tisztelt ház! Mindenekelőtt azt kívánom előrebocsátani, hogy az államszámszék bizonyosan legszorosabb kötelességének tett eleget akkor, midőn a legnagyobb scrupulositással és szigorral kutat mindazok után, a miben illetéktelen utalványozást látni vél. Ez a számszéknek első kötelessége, és hogy teljesiti: azért bizonyosan mindenki részéről csak elismerést érdemel. De azt tartom, hogy a képviselőháznak és a képviselőház bizottságának joga, olykor kötelessége,