Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

8 382. országos ülés május 4. 187f>. ideig nem is tudom, addig, mig erre nézve bővebb fölvilágosítást nem nyerek : a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Szontagh Pál : Tisztelt ház ! Én azzal kezdem, a mivel nyíregyházi tisztelt képviselőtársam Vidliczkay végezte, szavazatom kimondásával, kijelentvén, hogy igenis én a szőnyegen lévő, úgynevezett appropriationalis törvényjavaslatot elfogadom. Most pedig egy enged elemkéréssel folytatom előadásomat. Engedelmet kérek a tisztelt háztól, sőt némileg engedelmet kérek a tisztelt háznak mélyen tisztelt elnökétől is, hogy egy talán nem épen szorosan a napirenden forgó kérdésről is nyilatkozhassam. Teszem ezen engedelemkérést azért, mert a mélyen tisztelt elnök ur már egy alkalommal szerény egyéniségemet megintette azzal, hogy a szabadelvüség definitiója talán nincs egészen napirenden. Én tehát ismételve elnézésre kérek engedelmet, s kérem annak megadását annál biztosabb hitben, mert személy szerínt lévén fölhiva, személy szerint történvén rám hivatkozás a tegnajii napon: erre felelni némileg kötelezve érzem magamat. Azt méltóztatott ugyanis mondani a tisztelt jobb oldali ellenzék egyik kitűnősége a tegnapelőtti ülésben : „Vagy talán a tisztelt kormány és pártja által nagy iinnepélyeséggel kifüggesztett szabadelvüségi ezég volna azon eszme ? Erre nézve tartózkodhatom minden észrevételektől, mert mindenki igen élénken emlékezhetik azon tanulságos vitára, mely a „szabadelvüség" szóról e házban folyt, hol a képviselőháznak egy kiváló tagja Szontagh Pál igen tisztelt képviselő ur igen szépen kifejtette, hogy ezen jelszónak mennyire nincsen jelentősége és hol az igen tisztelt belügyminister ur akkor, midőn szélső bal oldali tisztelt képviselőtársaink részéről ezen czég jogosultsága kétségbevonatott: mintegy megvetőleg gúnyosan oda vetette, hogy neki nincsen ugyan ellenvetése, hogy ha a legszabadelvübbeknek is nevezik magukat." Mielőtt e fölszólalásra észrevételeket tennék, tisztelt Vidliczkay képviselőtársamhoz fordulok s azt mondom, hogy ő is, mint a tegnap fölszólalt képviselő ur, a kormánytól részletesen kimutatott aprólékos programmot követel, attól függesztvén föl annak elhatározását: minő állást foglaljon el a kormánynyal szemben. A tisztelt képviselő urnák, — hogy ugy mondjam — nem elég azon nagy váltó, a mely nekem elég, a melyet a kormány magáról kiállított akkor, mikor levévén a napirendről oly kérdést, a melyet ez idő szerint megoldhatónak nem vélt — lehetővé tette azt. — hogy a szabadelvű párt zászlója alatt Magyarország legnagyobb része, Magyarország pártjainak majdnem összessége egyesült. Ő ezen váltót apróra váltott készpénzben kivánja előmutattatni, hogy az apró darabokkal annál könnyebben végezzen. Erre nézve emlékezetébe hozom a háznak : vajon mikor kaptunk kimerítőbb programmot, mint 1869-ben. Emlékezni fog a ház minden tagja, hogy az akkori trónbeszédben oly részletesen pontozott programm terjesztetett a ház elé : minő sem az azelőtti országgyűléseken, sem azóta soha. És hol vagyunk most ezen programm mellett? hol voltunk mindjárt az 1869-iki országgyűlés berekesztése után? mi maradt föl azon programúiból: kérdem a képviselő uraktól? Förmaradt egy keserű csalódás fájdalmas érzete és fönmaradott egy stylaris műremeknek a ház levéltárába letéteményezett emléke. (Ügy van)) Én tehát, miután nem részletes, nem pontozott programmot várok a kormánytól: avattam föl magamat annak leghívebb közkatonájává, egyik leghívebb párttagjává. (Helyeslés. Éljenzés a középen.) Most méltóztassék megengedni, hogy reflectáljak arra, mit a tegnap szólt igen tisztelt képviselő emiitett, hogy én mindent kicsinyelve szólottam az uj párt elnevezéséről, és azt mondám, hogy nem sokat gondolok azzal, hogy szabadelvü-c a kormány. Ez alkalommal ügyekezem felelni, és tévedését jelezni az igen tisztelt jobb oldali ellenzéki tag urnák s azt mondom, hogy nekem már maga azon eszme, hogy ezen kormány Magyarország szabadelvű pártjának származéka : ha nem mondom, hogy teljesen elég; de igen nagy garantiát nyújt és a nagy fordulatnak első lehatárolását jelzi. Ugyanis én azt tartom, hogy ezen kormány, a mely Magyarország összes szabadelvű pártjából származik, és e párt támogatását várja, az ezzel elismeri, hogy Magyarország legdrágább traditiói követelőleg hárultak reá ; elismeri azt, hogy a kormány azt vallja, hogy közvetlen örököse, utóda azon pártnak és pártoknak, a melyek 1825. óta szakadatlanul mint a szabadelvüség pártja jelezte mivoltát, azon pártnak és pártoknak, melyek fölszabadították a földet, melyek a közteherviselést érvényre emelték; azon pártoknak, melyek a hivatalviselés képességét kiterjesztették mindenkire ; azon pártoknak és pártnak, mely a felekezeti egyenjogúság fölé egy hatalmas lépéssel közeledett. (Élénk helyeslés a középen.) Ezt én igenis „nagy eszmének" tekintem, és oly nagy vonásokban jelzett programúinak, mely kisszerű részletezésektől, aprólékosságoktól fölmenti a kormányt. (Élénk helyeslés a középen.) És ha körültekintek a kormányférfiak, és az azt pártolók sorain; köztök látom azokat, a kik azon nagy elvi küzdelmekben mindig résztvettek; de résztvettek Magyarország önvédelmi harczában a csatatéren is, vagy a börtönökben penészedtek. Látom ezen párt sorai közt azokat, a kik a nemzeti megalázódás napjaiban, ha tán megszégyenülve köny-