Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

382. országos ülés május 5. 187S. 9 nyéket is ontottak; de soha kitartásukat és szívósságukat nem vesztettek. Nem mondom, hogy e dolgokban, e hajón belül és kivül másoknak is részük nem volna; de azért, hogy e mellett valakinek még egy hátralékos gondolata van; azért, hogy valaki még egy legközelebbi jövőben megoldhatatlan kérdéshez szívósan ragaszkodik : azért azoknak jogosultságát el nem ismerem, hogy a hazafiság kizárólagos privilégiumát maguknak követeljék, (Élénk helyeslés a középen.) és tagadom azon jogot, hogy elvtagadással , — de mint mondják, mit én ugyan nem olvastam és nem hallottam, — honárulással is vádoljanak másokat. (Helyeslés a középen. Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Nem tette senkii) Mindezekből eszembe jut, hogy midőn az 1790-es években a franczia köztársaság követe kérdést tett Bécsben a franczia köztársaság elismerése iránt: azt nyerte válaszul, hogy itt senki sem tud a franczia köztársaságról; mire ő azt felelte, hogy a franczia köztársaság olyan mint a nap, vak ki nem látja. Én is azt tartom, hogy a ki a szabadelvű párt jogosultságát s azt, hogy ebben nagyszabású programra rejlik, nem látja: az a maga vakságát bizonyítja. (Élénk helyeslés a középen. Ellenmondások a szélső hal oldalon.) Én azonban azt hiszem, hogy csak tettetik magukat, s vakságot mutatnak; nem vakok ők; igen tisztán látnak; látják, hogy mily varázsereje van ezen szónak, hogy mint sorakoznak körülötte mindenfelől jóformán mondhatom az ország jobbjai; (Ellenmondások jobb és bal felől. Hosszantartó zaj.) nem mondom, hogy nincs e tekintetben kivétel, sőt elösmerem, hogy igenis van ilyen több. Látják azt, mily nagy számmal sorakoznak e párt körül; látják, hogy mily ragyogón fénylik az eszme, látják és épen azért tétetik magukat vakoknak; mert szeretnék, ha nem látnák. Látják; de megijesztette őket az eredmény! (Ellenmondások a szélső bal felől.) Igen ngy van; megrettentek- a dolgok fordulatától és azt mondják, hogy nem látják. Jól tudom, ide czélzott a jobb oldalról tett azon hivatkozás is. hogy a kormányhatalom melegében igen sokan sütkéreznek, s ragaszkodásukat ez indokolja. Elismerem, hogy van olyan eset. Ez minden kormánynyal igy van, ez természetes; de azon meggyőződésemet sem hallgathatom el, hogy nemsokára tán ezen országgyűlés eloszlása után, egy, ezen ház kiszolgált érdemes tagjának szójárását használva a „férge el fog hullani, " és ezzel is csak erősbülni fog e párt. (Fölhiáltásoh a szélső baloldalon: Elhull a férgese ? Hát van ?) Még egyre leszek bátor megjegyzést tenni, a jelen kormány programmtalanságát illetőleg, hogy ez már kezdetben határozottan jelezte programmját egy fontos kérdésben ; jelezte a belügyminister ur akkor, mikor a nemzeti színház ügyében a ház osztatlan tapsai kíséretében, feleletét egy fölszólitásra megadta, s jelezte akkor, midőn a közlekedési miKÉPV. H. NAPLÓ. 18^. xvn. KÖTET. nister a nyelv kérdésében hivatalnokaival tanácskozott, és erre vonatkozólag erélyes intézkedéseket tett. És most engedjen meg a tisztelt ház még egyet, hogy én is lapokra hivatkozhassam; hiszen a tisztelt tegnap szólott jobb oldali ellenzéki szónok is emiitett lapokat. — Mi történt erre oly párt lapjai részérő], minő megjegyzésekkel kisérték a belügyminister ur említett válaszát, s a minister intézkedéseit ? Az egyik kicsinylőleg szólt, a felől, aprólékos aggatódzásnak nevezte a közlekedési minister eljárását, s hogy ugy mondjam, nem valami hatalmas csapásokat, hanem némi szekaturás fricskázásokat akart ellene intézni. A másik, mely talán affectálja azon igen tisztelt párttal való összeköttetést, az meg a közlekedési ministert épen demagogicus eljárással vádolta azért: mert magyar hivatalnokaival értekezett, miké]) lehessen a magyar nyelv jogosultságát a közszolgálat, e szakában azt megilletőleg érvényre emelni. (Élénk helyeslés. Fölkiáltások: Nemzeti conservativ párt!) Uraim! ez nem magyar politika; de nem is német politika, de többet mondok, ez nem is dualistikus ; — gunynyal ugy neveztetni szokott magyar-osztrák politika; — hanem nem egyéb, mint igen kisszerű bécsi politika. {Élénk helyeslés.) En tehát, tisztelt ház! nem akarván hosszura nyújtani előadásomat, csak igen tisztelt képviselőtársamnak tévedését akarván helyreigazítani, mely tévedés abban rejlett, mintha magát ezen szabadelvű eszme kitűzését kicsinyleném, mintha ezt nem is mint valami programmot fogadnám el; csak ennek helyreigazítása végett szólaltam föl; s megvallom, nem függesztem föl szavazatomat a kicsinyes részletezéstől, mert tudom és ismerem azon eljárást, előttem van 1869-ből. előttem volt későbben is, midőn részletezést kívántak: mit akartak utolérni a kormány irányában. Engedelmet kérek, talán triviális kifejezéssel végzem előadásomat, de nem hallgathatom el, talán azt hiszik: „Csak kapjuk ki biztosan azon várból, mely őket bizton és jól födözi: majd akkor könnyen elbánhatunk velük, könynyebben lefülelhetjük." Ennek az elbánásnak nem akarok szószólója lenni, és ellenkezőleg azon indoknál fogva, melyet Nyíregyház városa tisztelt képviselője kévéseit: én elégnek találván, ismételve kijelentem, hogy az appropriationalis törvényt elfogadom. (Élénk tetszésnyilvánítások a középen.) Ugron Gábor: Azon beszéd után, melyet a házban oly zajos tetszéssel fogadtak, fölszólalni igen terhes; de fölszólalok azért, hogy egyfelől figyelmeztessem a tisztelt házat és emlékezetébe I hozzam, hogy ugyanazon hangot, mely most itt I megzendült: hallottuk mi már azon padokról, hala