Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-391

150 391. országos ülés május 14. 1875. pialiter mondatott ki, hogy egyfelől a méltányosság, másfelől a jog veendő szemügyre. Á jog szempontjából az 1848-iki törvények szerint kell eljárni; azt pedig, hogyan kell, a méltányosság szempontjából: megmondja az 1871. év márezius 22-ki határozata. Ekként állván a dolog, azt gondolom, hogy helyesen fogta föl a ministerium e kérdést, midőn ugy magyarázta, és azon gyakorlatot állapította meg, hogy midőn a ház az 1867. évben határozottan sanctionálta az 1866. évi pensionalis normalét, miután az 1868. fölhatalmazás! törvény ezt szinten szentesitette, s miután 1870-ben egyenesen megmondta, mely kathegoriákat nem tart nyugdíj képeseknek: ebből világosan, és, nézetem szerint, jogosult volt a ministerium azt az értelmezést levonni, hogy mindazon kathegoriáknak, melyek azon határozatban meg nem jelöltettek, az 1867-ki határozat által is életbeléptetett szabályzat szerint lesznek kiszolgáltatandók. Nem akarok szólni, hogy mily végtelen zavart okozna az állami szolgálat terén, ha akként értelmeztetnék a határozat, mint azt Madarász értelmezte; nem mondom azt, mily végtelen sérelem történnék az összes államtisztviselőkön, a régieken ugy, mint a mostaniakon; nem említem azon végtelen bonyodalmat, melyekre ezen igen szűk és, nézetem szerint, nem helyes interpraetatió vezetne; de állok tisztán a tisztelt ház határozatain, a melyekről azt merem állítani, hogy azok igenis fölállítottak némely kathegoriákat, melyekre nézve a nyugdíj kérdése az 1848-ki törvény és szabályrendeletek szerint eldöntendő; de a többire nézve — nem mondván egyebet, mint a mit bátor voltam már elmondani, — hallgatag és világosan is az 1866-ki szabályrendelet alkalmazására volt a ministerium utalva. Ezeket tartottam kötelességemnek ezen kissé bonyolult, de ezen határozatok méltatása és figyelembevétele által a mindenesetre magában véve tiszta kérdésnek illustratiójára a tisztelt ház előtt elmondani. (Helyeslés.) Zsedényi Ede: Nem ugy fogtam föl e tárgy fölötti tanácskozási rendnek megállapítását, hogy a zárszámadási bizottság előadója a jelentésben foglalt nézeteket szóval ismételvén, a képviselőházat azután szólítsa föl, miszerint ezen nézeteket tudomásul vegye, vagyis helybenhagyja: holott az eddigi eljárás szerint a jelentésnek ezen átalános része csakis a bizottság magán-nézeteit tartalmazza, melyek fölötti bíráskodásra a képviselőház hivatva nincsen. Véleményem szerint a képviselőház csakis a vizsgálat eredménye és a bizottság által javasolt határozat fölött itél; csak ezek lehetnek az országgyűlési tanácskozásnak tárgyai, és ezek nyomán arra hívom föl a tisztelt házat, hogy a jelentés 18-ik lapjától fogva olvastassák föl pontonként. Molnár György előadó % Tisztelt ház! Bocsánatot kérek, ha némely észrevételeket kell tennem részint az igen tisztelt előttem szólott Zsedényi, részint Madarász képviselő urak előadásaira. Kezdem először is a legközelebb előttem szólott urnái, ő ugyanis azt mondja, hogy a képviselőház határozatai, tárgyalásai alapjául csak a 18. laptól kezdve lehet venni a bizottság jelentését. Máibocsánatot kérek, a dolog természeténél fogva minden oly kérdésben, mely ennek a nem privát-embernek, hanem a képviselőház által kiküldött zárszámadási bizottságnak jelentésében foglaltatik, s melyre nézve a ház nézetének nyilvánulása szükségessé válik: azt hiszem, jogosítva vagyok e bizottság nevében kívánni a ház határozatát. (Helyeslés a középről.) Ez oly lényeges kérdés, mely kitölti a hézagot, mely a jelen és a közt létezik, midőn majd egy törvényt hoz a képviselőház a nyugdijak kérdéséről. Eddig eljárt a kormány bizonyos normalék és a gyakorlat szerint. A jelenlegi kormánynak, mely most már egy egészen változott parlamenti nj kormány, határozottan tudnia kell azt: vajon követheti-e azt az utat és módot, melyet követett a megelőző kormány, vagy nem? E tekintetben, azt hiszem: jogosítva, sőt kötelezve van a ház a maga nézetét nyiltan kimondani. (Helyeslés a középről.) A mi a Madarász képviselő ur előadását illeti, arra nézve csak annyit mondok, hogy azon declamatió és insinuatió, mit a zárszámadási bizottság ellenében mondani méltóztatott: nincs egészen a maga helyén; mert azzal méltóztatott minket insinuálni, mintha a mi czélunk lett volna, a kormány eljárását helyeselni. Bocsánatot kérek: nekem nem ez a fölfogásom a képviselőház által kiküldött bizottságról, mely, ha valamelyik bizottság nem is az, ez mindenesetre birói bizottság, ennek, mint bírónak, áll legszentebb kötelességében megítélni a multakat szoros jog szerint. Megengedem: a bizottság Ítélete lehet hibás, tévedő; de annak olyasmit tulajdonítani akarni, mint a tisztelt képviselő ur elmondá: ez olyas valami, a mit kénytelen vagyok visszautasítani. Ha van valaki, a ki Magyarország államháztartását az oda nem tartozó terhektől megóvni akarja: én azok közé számítom magamat, s ebben bizonyosan nem fogok kevésbé szerény és lelkiismeretes lenni, mint a tisztelt képviselő ur. Madarász József (közbeszól:) Majd meg látjuk. Molnár György előadó s A bizottságnak, tisztelt ház! kötelessége volt a ház határozataiból kiindulva hozni ítéleteit; hogy mik legyenek a ház határozatai: az bennefoglaltatik a je-