Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-391

391. országos ül addig az 1866. évi szabályzat szerint az egyes időhatárok, a melyek közt nagyobb vagy kisebb nyugdíj jár: sokkal kisebb időtartamokra lévén fölosztva, ez az igazság és méltányosság jellegét magán hordja. Eltekintve ettől, a kérdés az, hogy miután törvény nincs: a képviselőház az ezen irányban hozott határozatát miként értette akkor, midőn 1868ban először és 1870-ben másodszor hozta meg? Madarász József tisztelt képviselő ur — és itt térek át azon indítványra, melyet beterjesztett — ugy értelmezi az 1868. deczember 2-kán bozott határozatát a képviselőháznak, hogy annak értelmében semmiféle nyugdíjazás nem érvényes; hacsak 1848. előtti szabályok alapján nem törtónt, mivel, szerinte, az 1866-iki alap ezen határozatokba ütközik. Itt fekszik a különbség. Én azt állítom, a mit különben a zárszámadási bizottság is állit, hogy a képviselőháznak azon határozatai, melyeket a nyugdíj ügyében hozott: semmi esetre sem interpraetálhatók ugy, a hogy ő azokat magyarázta. Mit mond a képviselőház? A képviselőház kétszer nyilatkozott: 1868-ban és 1870-ben. Szerintem helytelenül teszi a képviselő ur, ha, midőn e kérdésben véleményét nyilvánítván: csak az 1868-iki határozatot veszi zsinórmértékül, és arra, a mi később történt: figyelemmel nincs; nincs figyelemmel arra, mit a ház mondott 1870-ben; pedig ezt a kérdést nem lehet egyoldalulag megítélni, nem lehet megítélni a háznak 1868-ban hozott elvi határozata alapján akkor: a midőn figyelembe nem vétetik egy későbbi határozat, a mely ezen kérdést sokkal világosabban deriti föl. Igen sajátságos eljárás volna nekünk zsinórmértékül venni azt, a mit 1866-ban mondott a ház, és megfeledkezni tökéletesen arról, a mit 1870-ben, tehát utólag, az első határozatot bővitőleg, magyarázókig, fölvilágositólag mondott. így fogván föl a kérdést, bátor vagyok szemügyre venni e határozat értelmét. Mindenekelőtt azonban meg kell jegyeznem, hogy 1867-ben keletkezett egy, nemcsak képviselőházi, de országos határozat, mely egyenesen kimondta, hogy a ministerium fölhatalmaz tátik arra, hogy az eddig fönállott gyakorlat szerint teljesítse a fizetéseket, és vigye tovább az állam szolgálatát. Ennek a határozatnak a keretében tehát ugy a képviselő ur, mint a főrendiház kimondotta, hogy a nyugdíjazások is az eddigi alapon lesznek eszközlendők; 1867-re tehát a ház határozatilag, nyilván kimondott akarattal az 1866-iki szabályrendeletet érvényben lévőnek decretálta. Továbbmegyek. 1868-ban nemcsak határozat, de törvény is keletkezett. Akkor egy világos törvény, mely az indemnytást kimondotta az év első negyedében viselendő közterhekről és födözendő kiadásokról : abban egyenesen meg van mondva, hogy május 14. 1875. 149 ezen kiadások a közigazgatás minden ágazatában, tehát a nyugdijakra vonatkozólag az 1868-ik év egy részére is teljesitendők akkép, a mint az országos határozat az 1867. esztendőre az államszolgálat kiadásait telj esitette. Az 1868-ik esztendőnek egy részére tehát ezen törvény világosan sanctionálta, világosan érvényben lévőnek decretálta az 1866-iki határozatot. így lévén a dolog: képzelhető-e, lehetséges-e, hogy a ház 1868-ban akkép értelmezte volna azon határozatokat, hogy azt, a mit érvényben lévőnek deciaráit 1867-re határozat által 1868 egy részére törvény által, hogy azt egyoldalú határozattal le akarta volna rontani ? Nem akarta lerontani; és hogy nem akarta lerontani, és hogy Madarász József tisztelt képviselő ur magyarázata, szerintem, nem a valódi: azt vagyok bátor magából azon határozat szövegéből bebizonyitni. Az 1868-iki határozat azt mondja: „A Magyarországot terhelő nyugdijakat illetőleg a kérdés a jog- és méltányosság alapján megoldandó. A jogosultság megitélhetésére azonban mindenekelőtt az 1848. év előtt fönállott és sok évek során át követett szokás által törvényesített nyugdíj szabályok alapúi vétele szükséges." A ház tehát, nézetem szerint, itt nem egészen világos, nem egészen határozott nyilatkozatot tett; mert kimondotta és alapelvül azt tűzte ki, hogy a jog- és méltányosság alajrján oklandók meg a nyugdijak; és a jog szempontjára nézve határozottan azt mondja, hogy az 1848. veendő alapul; de hogy a méltányosság alapjául mi veendő: azt az 1868-iki határozat nem monja; pedig mindamellett is határozottan kijelentette, hogy a jog- és méltányosság szerint oldandó meg e kérdés. Igen érezni látszott a ház ezen határozatnak nem egészen szabatos voltát, a midőn e kérdésben 1870-ben ujabban nyilatkozott, és ez az, a mit az előbb szerencsém volt megérinteni. A tisztelt képviselő ur nem jár helyesen el, midőn egy korább keletkezett határozatra véli okoskodásának alapját leszármaztatni, és elfeledi a későbbi határozatot. Mit mond a ház e későbbi határozatban? A ház 1868-ban kijelentette, hogy e jog- és méltányosság szerint oldandó meg a nyugdijak kérdése. A jog- és méltányosság szempontjából azt mondja, hogy nem szabad nyugdíjazni azokat, a kik kormány-testület élén állottak, törvényhatóságoknak élén állottak, s a kik tiz éven alól szolgáltak. Hol van itt arról szó, hogy az 1848. előtti normálé veendő alapúi minden nyugdíjazásnál. Az 1871-iki határozat egyenesen specificálja, egyenesen megmondja az egyes eseteket, a melyeknél a nyugdíjazást meg kell vonni, a melyekbén a nyugdíj nem competal; három kathegoriát állit föl, s ezen három kathegoria fölállításánál magyarázza azt, mi 1868-ban princi-