Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-391
391. országos ülés május 14. 18T5. 147 Ez a zárszámadási bizottság elvi álláspontja. A bizottság nevezetesen tekintetbe vette azt, hogy az 1867-iki év márczius 2-án az országgyűlés egy olyan átalános fölhatalmazást adott a kormánynak, mely szerint minden szükséges költségeket a fonállá gyakorlat szerint teljesítsen. E fölhatalmazás alapján vette át a magyar kormány Magyarország összes háztartását ugy activumai, mint passivumaival együtt. E fölhatalmazás alapján tette azon egyezséget 1867. márczius 8-án az osztrák pénzügyministerrel, melynek értelmében nyugdijakat a múltra nézve a föuebbi határozatok szerint, a jövőre nézve pedig a gyakorlat szerint fogja utalványozni. E fölhatalmazás érvénye a dolog természeténél fogva kiterjed mindaddig, mig a képviselőház ennek érvényét valamely más határozat által meg nem szüntette. Ilyen más határozat pedig mai napig nem hozatott. Igaz, hogy a nyugdijak ügyében 1868. deczember 5-én hozatott egy határozat, mely azt mondja, hogy a nyugdijak kérdése a múltra nézve a jog- és méltányosság alapján megoldandó; de ezen határozat igen tág értelmű volt, belefért igen sok. és belefért igen kevés ; positive megmondani, mit akart a képviselőház, abból nem lehet. Ezen akkor igen tág értelemben hozott határozatot magyarázta a képviselőház 1870. márczius 22-én ama határozattal, melyet a zárszámadási bizottság jelentésében szórói-szóra előadott. Ezen határozat kijelöli, mikre értette a ház 1868-iki határozatát: tudniillik azon politikai közigazgatási tisztviselőkre, kiket az absolut kormány nyugdíjazott. Ez által legtávolabbról sem lett megdöntve az 1867-ki határozatnak amaz érvénye, hogy a kormány teljesítse a nyugdíjazást a gyakorlati szabályok szerint; azon szabályok szerint, melyek 1866. deczember 9-én kelt legfelsőbb leirat folytán jöttek létre. És igy mindezekből a zárszámadási bizottság mint szigorú biró, nem következtetett mást, mint azt, hogy ezen határozatok érvénye ma is áll, és igy azt kívánja a tisztelt ház által tudomásul vétetni, s ez az én indítványom: méltóztassék a tisztelt ház tudomásul venni, hogy a kormánynak akkori eljárása a ház határozataiból folyó, és törvényes. Madarász József: Tisztelt ház! Kényszerítve érzem magamat a zárszámadási bizottság jelentése folytán ellenkező véleményt meríteni magából a zárszámadási bizottság jelentéséből, és ellenkező indítványt adui be. Azt mondja a tisztelt előadó ur, hogy a képviselőház nem hozott semmi oly határozatot, mely a kormányt utasította volna , hogy a nyugdijakat ne az 1866-iki, hanem az 1848-ik év előtti nyugdijak szerint szabályozza. Én, tisztelt ház, önmagának a zárszámadási bizottság véleményes jelentésének 3. lapja végén és 4. lapja elején látom azon alapot, a melylyel a zárszámadási bizottság oda akarta vezetni a képviselőházat, miként azt ugy értelmezte a képviselőház is , mint a zárszámadási bizottság, tudniillik iparkodjék a kormánynak a fölmentést megadni, ugy: a mint az a kormányra nézve legkényelmesebb. A tisztelt zárszámadási bizottság ugyanis előadójának javaslata szerint a 3. lap végén előadottakból három következtetést von le, a mint az a 4. lap elején látható. Azonban nem vonja ki a tisztelt bizottság azt, a mi az előbbi lapon érintett határozatban épen olyan világosan van kifejezve , mint azon három pont, melyet a tisztelt zárszámadási bizottsági előadó ur kiemelt. Ugyanis az én véleményem szerint a képviselőháznak 1868. évi nem is deczember 5-én , hanem deczember 2-án tartott ülésben — én legalább megnéztem a naplókat, de azt nem találtam , hogy a deczember 5-iki ülésében erről szó lenne; hanem találtam igenis azt, hogy 1868. évi deczember 2-án intéztetett el az ügy; de ezt csak futólag jegyzem meg, mert meglehet, hogy másképen találta. Én azonban azt hiszem, hogy én helyesebben találtam és ez tehát mindenesetre kiigazítandó lenne. — Mondom — én ezen emiitett határozatban még egy pontot látok, mely kivonható abból a már emiitett három ponton kivül,— tudniillik azt, hogy azon határozat szerint a nagy nyugdijak csakis az 1868-ik év utolsó feléig voltak a kormány által kifizetendőknek kijelentve, és igy kijelölve volt a kormánynak az is, hogy az 1869. év elejétől fogva már az 1848-iki szabályzaton túl, nagyobb illetékeket ne adjon njugdijként; hanem amennyivel többet adott, azt vagy a végkielégítésbe, vagy az őket megillető nyugdijakba tudja be; s ez az , a miért én nem helyeselhetem a zárszámadási bizottság véleményének azon részét sem, mely az 5. lap közepe tájáu mondatik, hogy tudniillik igen helyes volt, hogy nem az 1848. előtti szabályokban megállapított kisebb mérv szerint nyugdíjazta a kormány a nyugdijasokat; hanem az 1866-iki nagyobb mérv szerint; mert ha olyasmit kivánt volna a képviselőház, mondja a zárszámadási bizottság : akkor ezt világosan ki kellett volna mondani, és utasítani kellett volna a kormányt, hogy azon naptól fogva az 1848-ik előtti törvényes állapot szerint tegye folyóvá a nyugdijakat. Bocsánatot kérek, a ki az államot kevésbé kívánja terhelni és a nyugdijasoknak nem akar előnyt szerezni: annak az 18G8. évi deczember 2-iki határozatot lehetetlen másként értelmezni, mint ugy , hogy csak az 1868. év végéig szabad az 1848-kiaknál nagyobb nyugdijakat meg19*
